Búcsúlevél, Édesapánk halálára

ÖRÖKRE ELMENT A HŰS HEGYEK NAGY SZERELMESE.. KÍSÉRJE CSENDBEN VÉGTELEN UTADAT, A GYIMESI FENYVESEK ÖRÖK SUTTOGÁSA, ÜDE PATAKOK-, S A TATROS CSOBOGÁSA !

Tegnap jött a szomorú hír, hogy 2019 július 24-én, 89 éves korában, infarktus menthetetlen áldozataként, örökre elment a gyimesi emberek, és mindenki jó barátja, aki Patakország legtöbb lakójával legalább egyszer életében, koccintott az egészségükre. Örökre búcsút vett a tündérkerti hűs hegyek, völgyek, erdők, mezők, és tiszta forrásból fakadó patakok csodálója, szenvedélyes látogatója, a gyimesvölgyi élet nagy szerelmese. Főcze János bácsi, Jani János - Csíki Jancsi vagy kenyeres János bácsi, kinek, ahogy tetszett úgy szólította. Ő volt e mesébe illő, gyönyörű tájak hétvégi vándora, a csobogó, fürge patakok és csobbanó pisztrángok imádója, a hidegségi és középloki vizek, eredményes ”Hori Horgásza”.

Nyolcvannyolc virágpanorámás kikelettel ezelőtt, 1931 április 26-án látta meg a reményfakasztó, ragyogó napvilágot. Gyimesközéploki anya, Főcze Tankó Katalin gyermekeként, egy csíkmadarasi aprócska településen született. Így lett ezáltal rendhagyó módon, az egyik ”csángógóbé”, vagyis a gyimesközéploki felcsíki magyar. Néhány éves volt csupán, amikor az árvaság keserű kenyerét, már meg kellett kóstolnia. Édesapjukat elveszítvén, hét apró testvért szétszórt a sors a nagyvilágban. János bácsi három és fél-négy éves korában került Csíkszenttamásra árvaházba, onnan később a Nyárádgálfalvához tartozó Nyomátra vitték, majd pár esztendő hányódtatást követően Marosvásárhelyre érkezett, egy akkori jegyző jóvoltából, aki magához vette szolgának. Állítása szerint ott, pár esztendeig, valamivel jobb élete volt. Három évet töltött később, inasként is, egy asztalos mesternél, aztán idegen kenyéren tengődve, két évig dolgozott a Bákó megyei Ágas községben.