DÉLCEG ÉS TÖMZSÖK
Erdő szélén, főút mentén
Hidegségen, Hargitában,
Áldozatos ötvenhatban,
Mikor dúlt a gyilkolás vágy,
A bolsevik oroszokban,
S magyar vér folyt patakokban,
Egy kis házban, két szobában,
Mellé tóldott nagy konyhában,
Pocaklakók anyukában
tervet szőttek, útra keltek,
S Székelyföldre leszülettek.
Mikor ide megérkeztek,
Várták őket, ketten jöttek:
Egyik tömzsi, másik délceg,
Egypetéjű, vidám ikrek!
Délceg elől, Tömzsök hátul,
Tolakodtak nagy vagányul.
De mielőtt földre léptek,
Kicsit össze különböztek.
Nem tudták azt eldönteni,
Első hősként ki jőjjön ki.
Így hát amíg tusakodtak,
Önmagukba gabalyodtak.
