Búcsúlevél, Édesapánk halálára

ÖRÖKRE ELMENT A HŰS HEGYEK NAGY SZERELMESE.. KÍSÉRJE CSENDBEN VÉGTELEN UTADAT, A GYIMESI FENYVESEK ÖRÖK SUTTOGÁSA, ÜDE PATAKOK-, S A TATROS CSOBOGÁSA !

Tegnap jött a szomorú hír, hogy 2019 július 24-én, 89 éves korában, infarktus menthetetlen áldozataként, örökre elment a gyimesi emberek, és mindenki jó barátja, aki Patakország legtöbb lakójával legalább egyszer életében, koccintott az egészségükre. Örökre búcsút vett a tündérkerti hűs hegyek, völgyek, erdők, mezők, és tiszta forrásból fakadó patakok csodálója, szenvedélyes látogatója, a gyimesvölgyi élet nagy szerelmese. Főcze János bácsi, Jani János - Csíki Jancsi vagy kenyeres János bácsi, kinek, ahogy tetszett úgy szólította. Ő volt e mesébe illő, gyönyörű tájak hétvégi vándora, a csobogó, fürge patakok és csobbanó pisztrángok imádója, a hidegségi és középloki vizek, eredményes ”Hori Horgásza”.

Nyolcvannyolc virágpanorámás kikelettel ezelőtt, 1931 április 26-án látta meg a reményfakasztó, ragyogó napvilágot. Gyimesközéploki anya, Főcze Tankó Katalin gyermekeként, egy csíkmadarasi aprócska településen született. Így lett ezáltal rendhagyó módon, az egyik ”csángógóbé”, vagyis a gyimesközéploki felcsíki magyar. Néhány éves volt csupán, amikor az árvaság keserű kenyerét, már meg kellett kóstolnia. Édesapjukat elveszítvén, hét apró testvért szétszórt a sors a nagyvilágban. János bácsi három és fél-négy éves korában került Csíkszenttamásra árvaházba, onnan később a Nyárádgálfalvához tartozó Nyomátra vitték, majd pár esztendő hányódtatást követően Marosvásárhelyre érkezett, egy akkori jegyző jóvoltából, aki magához vette szolgának. Állítása szerint ott, pár esztendeig, valamivel jobb élete volt. Három évet töltött később, inasként is, egy asztalos mesternél, aztán idegen kenyéren tengődve, két évig dolgozott a Bákó megyei Ágas községben.
Így szenvedte végig az árvaság, a hányódtatottság és a kiszolgáltatottság, a gyakori bántalmazás és sorozatos megaláztatás, kegyetlen állapotát. Ette naponta, 20 éves koráig, könyörtelen sorsa keserű kenyerét. Ekkor tudott hazatérni, egykor elhagyott szülőanyja falujába Gyimesközéplokra, ahol megváltozott életkörülmények, a közben férjhez ment anya új családja, mostoha apa, és új kihívások tömkelege fogadta. Az új helyzetben zajlottak tovább, a barátságosnak egyáltalán nem mondható események. Minden falat kenyérért, szállásáért, a közösségbe való befogadásáért, meg kellett küzdenie. És ő konokul, legyőzhetetlenül kitartott, mert új életet akart kezdeni, biztos hátterű családot tervezett, és szeretett volna alapítani.

Bár a hányódtatás komisz korszaka, a hiányos iskoláztatás, és az elviselt gyakori bántalmazás, rányomta bélyegét sorsa további alakulására, élete nagy csatáit sikerült mégis megvívnia. Munkába állt erdőgondnoki állást vállalt, majd patakfelelős és gyári munkásként kereste sokáig a kenyerét. Vígkedélyű, humoros, szerethető ember vált belőle. Kitanult asztalosként mellékjövedelemhez is hozzá jutott. Isten akaratából szerencséje összehozta, és szerelmi frigyre lépett, a faluba kihelyezett tanítónővel, csíkjenőfalvi Tóth Margittal, az anyaországi Törökszentmiklóson 1893-ban született, és az I. világháború idején Erdélybe vezényelt magyar huszár lányával, akivel közösen házat vásárolt és népes, szép családot alapított. Négy sikeres gyermeknek adtak életet. Jancsi fia, a faiparban szerzett érettségi és mesteri oklevelet, Gyula közgazdász, és doktori fokozattal egyetemi oktató, Zoltán hűtőgépkezelő szakemberként ment nyugdíjba. Szőcs Mária (Tubika) pedig a pedagógiai főiskola után, a Vacsárcsiban működő Általános Iskola megbecsült tanítójaként, igazgatónőjeként szolgálta nyugdíjba vonulásáig, és szolgálja ma is hűséggel, választott közösségét.

Jóságos felesége, édesanyánk bíztatására, János bácsi az édesapánk, esti tagozaton folytatta az árvasága időszakában megkezdett iskoláit, és nemsokára a gyimesközéploki aprózár kereskedőjeként, később kenyérüzletesként majd magánkereskdőként sáfárkodott az életével és sikeres visszavonulással, korhatáros nyugdíjazással, zárta le pályafutását. Nyugdíjba vonulásukat követően, szeretett lányuk Szőcs Mária mellé, Göröcsfalvára költöztek, ahol sajnálatos módon, a tegnapi nappal immáron, mindketten befejezték földi küldetésüket. Főcze Tóth Margit tanító néni, nyugalmazott iskolaigazgató, 2013 óta Csíkvacsárcsi ”házsongárdjában”, a gyönyörűen kiépített, és rendezett katolikus temetőben nyugszik. Holnap, 2019 július 26-án délelőtt 10 órakor férjét, János bácsit is, annak reményében kísérjük utolsó útjára, ebbe a temetőbe, hogy még e szomorú napnak alkonyán, valahol egy magasabb dimenzióban édesanyánk, Főcze Margit és édesapánk, Főcze János, annyi fájdalmas esztendő különlét után, Isten akaratában megnyugodva, mennyei otthonukban, újra találkoznak !

Kérünk uram engedd meg a távozónak ma, hogy a mennyeknek országában, rég elvesztett, választott földi kedvese, édesanyánk, égi ajtaján kopoghasson !

Hányatott sorsú édesapánk ! 

Kísérje csendben végtelen utadat, a gyimesi fenyvesek örök suttogása, üde patakok, s a Tatros csobogása. Vidítson fel téged a vízben ugráló pisztrángok eleven csobbanása, mely minden bizonnyal áthallatszik a Gyimesekből, nyugvó helyedre, Vacsárcsiba. Legyen könnyű, betegség gyötörte testednek a föld. Nyugodj békében, drága édasapánk !