A szükség a találmányok ihletője, és jó ideje Paraguayban sokan hivatkoznak erre, mivel ott megközelítőleg 300.000 embernek nincs megfelelő lakása. Mivel már túl sok fát kivágtak és fa túl drága lett, egy ottani aktivitsa felismerni vélte a megoldást, és előállt a fa használata nélkül újrahasznosítható anyagból készült házak ötletével.
Elsa Zaldívar ipari mérnök rájött arra, hogy az ott őshonos kígyóuborka formájú luffatök, amelyet szivacsként fürdőszobai tisztálkodásra használnak, valamint a kukoricatörzs alkalmas arra, hogy ezekből műanyag hozzáadásával olyan könnyűsúlyú paneleket készítsenek, amelyekből házakat és bútorokat lehet gyártani. Így olyan gépet tervezett, amely ezeket a nyersanyagokat műanyaggal kombinálva hihetlenül erős, rugalmas, könnyű, jól szigetelő paneleket tud gyártani több színben. Ezeket a kompozit paneleket nemcsak könnyebb kezelni mint a téglát vagy épületfát, hanem ezek újrafeldolgozhatóak is. Gépe fél méter széles 120 méter hosszú paneleket gyárt egy óra alatt. Az előállítási költség csak 5 dollár négyzetméterenként, melynek köszönhetően a panelek versenyképesek az építőanyag világpiacon.
