Az utóbbi időben, minél többet olvasok a sikeres életvitel rejtélyeiről, annál jobban megszeretem Dale Carnegiét. A Sikerkalauz 1,2,3 szerzőjét azért imádom, mert eszmefuttatásait olvasva, egyre erősebben ébred fel bennem a tudat, hogy az eddig eltöltött földi életem, nem lehetett se jobb, se rosszabb, se szomorúbb, sem pedig boldogabb, mint amilyennek évtízeddekkel ezelőtt átgondolatanul, megfontolva vagy éppenséggel nagyon felületesen cselekedve önmagamban, önmagamnak, és a rajtam kívüli világnak, annak ”terhére” vagy boldogítására, megteremtettem.
Megalkottam és köntörfalazás nélkül elfogadtam azt a sírva nevető, átutazó, állarcos ”szörnyeteget”, önmagamat az embert, aki a látszat ellenére sorsával elégedett, jópofa, mindig a pozitív megoldásokat kereső, jóindulatú értékteremtő, mint az empatikus-szimpatikus főszereplő alakját megtestesítő csadabogár, aki az élet hatalmas szinpadán őszintén eljátsza vállalt szerepeit, mert ő már egy nagyon boldog kiválasztott, isteni képességekkel megáldott emberi teremtmény, akit hajdani elmélkedéseim filozófiai végtermékeként, az emberi civilizáció vállaira, öröklendő orökségként, az ismeretlen univerzum gyermekeire szabadítottam. Ne csüggedjetek, kedves olvasóim ! Nem vagyok kivételes kiválasztott, és
Megalkottam és köntörfalazás nélkül elfogadtam azt a sírva nevető, átutazó, állarcos ”szörnyeteget”, önmagamat az embert, aki a látszat ellenére sorsával elégedett, jópofa, mindig a pozitív megoldásokat kereső, jóindulatú értékteremtő, mint az empatikus-szimpatikus főszereplő alakját megtestesítő csadabogár, aki az élet hatalmas szinpadán őszintén eljátsza vállalt szerepeit, mert ő már egy nagyon boldog kiválasztott, isteni képességekkel megáldott emberi teremtmény, akit hajdani elmélkedéseim filozófiai végtermékeként, az emberi civilizáció vállaira, öröklendő orökségként, az ismeretlen univerzum gyermekeire szabadítottam. Ne csüggedjetek, kedves olvasóim ! Nem vagyok kivételes kiválasztott, és
