Volt, akinek "apja" voltam, s volt, akinek "nagytatája"!

- MA BÚCSÚZTAK UTOLJÁRA!

Tegnap délután, 2021. június 10.-én a bizonytalan, vándorfelhős, esőáztatta napsütésben kint kertészkedtem a dióligetben, elkésett paprika palántákat állítottam hadrendbe, serkentettem őket a számukra még szokatlan, idegen földben túlélési küzdelemre, amikor tőlem néhány méterre, az árnyékba rejtve, csörögni kezdett a telefonom. Kijelzőjén, Dr. F. Mónika, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság-, és Gazdálkodástudo-mányi Kar, Sepsiszentgyörgyre Kihelyezett Tagozatának igazgatója, neve villogott. Mire felvettem volna, megszakadt a vonal, de igyekeztem a lehető leghamarabb visszahívni, mert gondoltam valami nagyon fontos dologról lehet szó, ha maga a tanszékvezető keresett.

Néhány perc elteltével minden kiderült, de nem lennék önmagam és veletek szemben őszinte, ha eltitkolnám, hogy - általam elfeledettnek hitt, nyugállományba vonult egyetemi adjunktusként -