FAGYOS SZÉL SÍR SZALOMÉRBAN, ÉGBE SZÁLLT A “SZÉKELY MÁGUS”, HARANG ZENGI SZENTKIRÁLYBAN, NEM LESZ TÖBBÉ EGYÜTT MÁJUS
Haragnak-haragja az ellen, ami rossz!
És szent kívánalommal telve
Jóságod, szépséged iránt, -
Te országodnak leszek hű szolgája.
Tekints óh, valómba,
Hogy ezt lelkemből mondom.
Ó, Isten!
Te tudod csak, hogy mi vagy én nekem, -
Hajolj ezért hozzám, szíves szeretettel,
Úgy, ahogy azt tenné barát a baráttal,
Hogy szent igazságod járja át valómat!
Hisz Azt befogadni
Szellemed tanítá az én szellememet.” (fordította Wildner Ödön)
Villámcsapásként zúzta szét a lelkemet, az a hihetetlenül fájdalmas hír, mely szentkirályi Dr. Nagy Attila barátom, hirtelen bekövetkezett haláláról tájékoztatott. Lábaimból elillant az erő, perceken át szólalni se bírtam, torkomban tolongott a fullasztó félelem…mert nem rég találkoztunk, a Sportcsarnok melletti Bertis üzlet előtt, és semmi jelét se mutatta gyengeségnek, betegségnek. Ellenkezőleg. Nagyon lelkes lendülettel a közelmúltban megjelent “Székely Mágus” című könyvének egy dedikált példányával lepett meg, és lelkemre kötötte, hogy föltétlenül szakítsak időt az elolvasására és a véleményezésre.
– Nagy Attila , gépészmérnök? A székelyföldi Shakespeare Ház alapítója, kutatója? A film-, és drámaszakértő akadémikus, aki a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja? Professzor kollégánk, aki a Babeş-Bolyai Tudományegyetem etika és kommunikáció tantárgyak címzetes tanáraként, most vonult nyugálományba? – faggattam rémülten, őrülten kiabálva, a telefonban zokogó, hírközlő barátomat.
