Ősz van újra

 

ŐSZ VAN ÚJRA

Szúrós szellő tarkón legyint,
Ligetünkben ősz van megint.
Málna szára zizeg, nem él,
Földre hullt a sok kis levél.

Ásott földben tücsök szalad,
Eltűnik a rögök alatt.
Nyomában egy giliszta fut,
Bárhogy csapkod, messze nem jut.

Fölötte egy éhes madár,
Köröz, kering s hátára száll.
Elkapja az öreg hernyót,
Uzsonnázik ő is egy jót.

Elnézem a vén vackorfát,
Ledobta a színes ruhát.
Ágai közt kitakarva,
Ül egy fészek árván hagyva.

Pedig nem rég, minden este,                              Üres fészkek, száraz avar,
Sok kis dalnok fészkelt benne.                            Ez maradt, mi mindent takar.
Nyitott szájjal, sírva várta,                                   Messze fent, a hegyek fölött,
Mikor jön a vacsorája.                                         Halad a nyár,  elköltözött.

2021.11.03