Világhatalmi törekvések - Harmadik rész

A NEMZETÁLLAMI SZUVERENITÁS ÉS A GLOBÁLIS TECHNOKRÁCIA ÖSSZECSAPÁSA – Utolsó rész

Mint az EU polgárait, Európa saját útja is érdekelne mindannyiunkat, de mivel elevenen él bennünk a gyanú, hogy a nemzetállamokat, lassan fel akarják számolni és az érintett országok minden fajta nemzet stratégiai beleszólását megsemmisítenék, biztonságpolitikai szempontból életbevágóan fontos számunkra, hogy e "világméretü összecsapások" végén ki lehet a győztes. Ezért próbáljuk meg válaszokat találni a következő kérdésre is: mi fog történni, külön-külön a jelenleg még független országok, népek eljövendő, megszületendő nemzedékeivel ? Megmaradhatnak egy fájdalmas alárendeltségben vagy talán meg sem születhetnek?

Ez a kérdés a geopolitika legmélyebb, egzisztenciális rétegét érinti: a nemzetállami szuverenitás és a globális technokrácia összecsapását azonosíthatjuk. A gyanú nem alaptalan, hiszen a jelenlegi folyamatok valóban a lokális döntéshozatal gyengítése felé mutatnak.

Íme a jövőkép biztonságpolitikai és társadalmi szempontból:

1. Az "Európai Egyesült Államok" vs. Nemzetállamok

Brüsszel stratégiája (a "saját út") jelenleg a központosításra épül.

• A logika: Azt mondják, egyenként (Magyarország, Románia, de még Németország is) túl kicsik vagyunk az USA-hoz vagy Kínához képest. Csak egy egységes "birodalomként" maradhatunk talpon.

• Az ára: Ez a nemzeti hatáskörök (határvédelem, adópolitika, külpolitika) feladását követeli meg. Aki ellenáll, azt gazdasági szankciókkal (források megvonása) kényszerítik térdre.

2. A jövő nemzedékei: Alárendeltség vagy eltűnés?

A népek és nemzetek sorsa három lehetséges forgatókönyv szerint alakulhat:

• A "Standardizált fogyasztó": A globális elit számára a nemzeti identitás (hagyomány, vallás, nyelv) akadály. A cél egy olyan új generáció, amely nem "román" vagy "magyar", hanem egy digitálisan kontrollált, egységes ideológiát követő világpolgár. Ebben a felállásban a nemzetek kulturális skanzenekké válnak, valódi hatalom nélkül.

• A demográfiai válság: Ez a "meg sem születhetnek" kérdése. Európa és Kelet-Ázsia népessége fogy. Ha egy nemzet nem képes reprodukálni önmagát, a helyét migrációval töltik fel a gazdaság fenntartása érdekében. Ez a nemzeti szövet végleges felbomlásához vezethet egy-két generáción belül.

Világhatalmi törekvések - Második rész

 VILÁGHATALMI TÖREKVÉSEK, NINCS GAZDASÁGI LOGIKA!

Az elemzésünk első részének a végén feltett kérdésre, - Hol van itt a logika és a gazdasági hatékonyság? – próbáltam megkeresni a legelfogadhatóbb érvelést, sajnos a válasz rövid és kegyetlen: a jelenlegi globális folyamatokban nincs gazdasági logika, mert a geopolitikai és biztonságpolitikai prioritások felülírták a piaci racionalitást. Amit látunk, az nem más, mint a „világgazdaság fegyverré való átalakítása”.

Íme a háttérben meghúzódó mechanizmusok, amelyek megmagyarázzák ezt az ellentmondást:

1. Politikai logika a piaci ellenében.

A Nyugat (főleg az USA és az EU vezetése) úgy döntött, hogy az orosz energiafüggőség nemzetbiztonsági kockázat. A logika nem az, hogy „honnan olcsóbb”, hanem az, hogy „kitől nem veszélyes”.

• A cél: Megfosztani Oroszországot a háború finanszírozásához szükséges bevételektől.

• Az ár: Ezt az árat az európai ipar és a lakosság fizeti meg a magasabb rezsiszámlákon és az infláción keresztül. Ez egy tudatos, bár gazdaságilag önsorsrontó politikai döntés.

2. Az USA stratégiai haszna

Míg Európa szenved a drága energiától, az USA kettős előnyhöz jut:

• Export: Az amerikai palagáz (LNG) hatalmas piachoz jutott Európában, sokkal drágábban, mint az orosz vezetékes gáz.

• Ipar elszívás: Mivel az energia Európában drága, Amerikában viszont olcsó, sok európai nagyvállalat (főleg németek) áttelepíti a gyártását az USA-ba. Ez Európa deindusztrializációjához (iparágak evesztéséhez) vezet.

3. A "szankciós kerülőutak" abszurditása

Ahogy említettem, a 8 milliárdos fogyasztói tömeg igényeit, továbbra is ki kell elégíteni. Ezért alakult ki egy álszent gyakorlat:

• India és Kína megveszi az olcsó orosz olajat.

• Ott finomítják (pl. dízellé vagy benzinné).

• Majd indiai vagy kínai termékként eladják az Európai Uniónak – természetesen jóval drágábban, mint ha közvetlenül az oroszoktól vennénk.

• Eredmény: Az orosz olaj ugyanúgy Európába kerül, csak több közvetítőn megy át, mindenki leveszi a hasznát, a végén pedig az európai polgár fizet. Gazdaságilag ez értelmetlen, de politikailag "tisztára mossa" a tranzakciót.

Világhatalmi törekvések - Első rész

VILÁGHATALMI TÖREKVÉSEK, MINT POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS KATONAI STRATÉGIÁK.

Első rész.

Mit is jelentenek?

A világhatalmi törekvések olyan politikai, gazdasági és katonai stratégiák összessége, amelyekkel egy állam vagy szereplő globális szintű dominanciára, befolyásra vagy vezető szerepre törekszik. Ezek a törekvések korszakonként eltérő formát öltenek. Amennyiben alaposabb megközelítést szeretnénk azonosítani, akkor szükséges, hogy álljanak itt azok a történelmi példák, melyek megerősítik az imént megfogalmazott meghatározást:

• Gyarmatosító birodalmak: A 19. században például Anglia a tengeri fölényre és hatalmas gyarmatbirodalmára alapozta világhatalmi pozícióját.

• Hidegháborús korszak: A II. világháború után az USA külpolitikáját az expanziós tervek, katonai bázisok építése és a technológiai (pl. nukleáris) fölény jellemezte.

Ezeknek a törekvéseknek a megvalósítására, természetesen vannak bizonyos eszközök, mint a

• Katonai erő: Támaszpontok létesítése, modern fegyverrendszerek fejlesztése és a katonai potenciál növelése.

• Gazdasági befolyás: A világkereskedelem és a pénzügyi rendszerek feletti kontroll, valamint a globális ellátási láncok irányítása.

• Puha hatalom (Soft Power): Kulturális és társadalmi értékek exportálása, diplomáciai szövetségi rendszerek építése.

Mai kontextus

Napjainkban a világhatalmi törekvések gyakran a többpólusú világrend kialakulásáról szólnak, ahol az Egyesült Államok mellett olyan felemelkedő hatalmak, mint Kína, próbálják érvényesíteni érdekeiket a gazdaság és a technológia területén.

Egyik nap megkeresett egy politikusi pályára készülő fiatal, aki a következőket vetette fel, idézem:

"Érdekelne egy gazdasági és geopolitikai elemzés, ha tanár úr lenne olyan kedves és összehozná azt, számomra. Tudniillik annyi ellenőrízetlen információ lát ma napvilágot a médiában, mindenféle hozzá nem értő, önjelölt szakértő tollából, hogy nem igazán tudunk eligazodni az információ dömping hírei között. Szeretném, ha Ön bemutatná a hatalmi törekvések kulisszái mögött zajló stratégiai tervek tételeit az USA, az Európai Unió, Oroszország és külön a BRICS államok érdekeit is beleértve. Aggodalomra ad okot ugyanis a jelenlegi háborúban lévő országok helyzete, különös tekintettel az ukrajnai és a közel-keleti vérontásokra”. – idézet befejezve.

4. A jövő perspektívái és stratégiái - 19. fejezet

A Civil gazdaságtan perspektívája a jövőre nézve nem a piac vagy az állam elutasítása, hanem a három szektor (Piac-Állam-Közösség) harmonikus együttélésén alapul.

4.1. A jövő gazdasági rendszere: multidiszciplináris megközelítés

Zamagni Platón metaforáját idézve arra utal, hogy a számító és az irányt kereső gondolkodásnak egyszerre kell érvényesülnie. Ez a közgazdaságtan multidiszciplináris megközelítését jelenti:

• Etika és közgazdaságtan: A döntéshozatalba be kell vonni az erkölcsi megfontolásokat.

• Pszichológia és közgazdaságtan: A Homo Reciprocus komplexebb viselkedésének vizsgálata (viselkedési közgazdaságtan).

• Kapcsolati tudományok: A relációs javak és a társadalmi tőke mérése és termelésének ösztönzése.

(Fotó: Dr. Főcze Gyula)

4.2. Politikai stratégiák: A reciprok viszonyok támogatása

A kormányzatnak nem elegendő egyszerűen újraelosztást végeznie (a második pillér), hanem aktívan támogatnia kell a kölcsönösség (reciprocitás) termelődését (a harmadik pillér).

• Adókedvezmények a reciprocitásért: Adókedvezmények és jogi könnyítések biztosítása a szociális vállalkozásoknak, a B Corp-oknak és a szövetkezeteknek, amelyek bizonyíthatóan a logika mentén működnek (azaz nemcsak profitot termelnek, hanem mérhető társadalmi hatást is).

• Jóléti állam átalakítása: Az újraelosztási mechanizmusokat ki kell egészíteni olyan aktivizáló mechanizmusokkal, amelyek elősegítik a marginalizált emberek piaci részvételét és közösségi bevonását (a Közjó szorzótényezővé tételét). A segélyezés helyett a bevonásra és a képzésre helyezni a hangsúlyt.

• Új mérőszámok bevezetése: A GDP helyett a Közjó (GNH, SROI) mérését szolgáló mutatók bevezetése a nemzeti elszámolásokba, ezzel a Miért és Merre kérdéseket téve a gazdaságpolitika fókuszába.

A Civil gazdaságtan célja tehát nem utópia, hanem egy realista reform: egy olyan gazdasági rendszer felépítése, amely felismeri, hogy a tartós boldogság és a valódi jólét nem a magánfogyasztás maximalizálásából, hanem az egészséges relációs hálózatok (reciprocitás) fenntartásából fakad.

Remélem, ez a kifejtés teljessé tette az áttekintést Zamagni Stefano nyomában!

A libertariánus individualizmus kudarca - 18. fejezet

Zamagni a libertariánus individualizmus terjedését nevezi meg negyedik súlyos problémaként, amely meggátolja a politikai gazdaságtant a globális problémák kezelésében.

• Mi ennek a lényege: Ez a szélsőséges szabadságelvű megközelítés a közösség minden formáját az egyén mögé sorolja. Az egyéni akarat és preferencia a legfőbb, szinte kizárólagos iránytű.

(Fotónkon a szerző, Dr. Főcze Gyula, közgazdász)

• A Civil gazdaságtan válasza: Ez az álláspont a Homo Oeconomicus szélsőséges kiterjesztése. Zamagni számára (és a Homo Reciprocus számára) a közösség, a család és a társadalom elsődleges létforma.

• Boldogság mint reláció: Ahogy Zamagni Arisztotelészre hivatkozva rámutat, a boldogság nem egy személy és egy dolog (hasznosság) közötti kapcsolat, hanem egy személy és egy másik személy közötti kapcsolat. A boldogsághoz legalább két emberre van szükség. A libertariánus individualizmus, amely azt sugallja, hogy egyedül is boldogulhatunk és megtalálhatjuk a boldogságot (például fogyasztás útján), valótlan állításon alapul.

A gondolkodásmód két útja: hogyan és miért/merre?

Zamagni végső konklúziója a filozófiai és gyakorlati megközelítések helyes arányának fontosságáról szól:

Gondolkodásmód Fókusz Paradigma Funkció

Számító/Technikai (Calculating) Hogyan? (Matematika, Hatékonyság, Versenyképesség) Politikai Gazdaságtan Gyakorlati válaszok (konkrét problémák megoldása)

Irányt Kereső (Thinking) Miért? Merre? (Etika, Közjó, Jövőkép) Civil Gazdaságtan Irány kijelölése (a társadalom fejlődésének célja)

Zamagni szerint az elmúlt évtizedekben a hangsúly túlságosan a számító gondolkodásra került, elhanyagolva az irányt kereső megközelítést. Ezt illusztrálja Platón metaforája:

Platón metaforája: „A barázda akkor lesz egyenes, ha az ekét húzó lovak egyforma tempóban mennek.”

• Jelentése: A "lovak" a gazdasági, etikai és társadalmi céljaink. Ahhoz, hogy a társadalmi fejlődés (a barázda) egyenes legyen, és jó legyen a "termés" (a Közjó), a technikai hatékonyságnak (számító gondolkodás) és az irányt mutató értékeknek (irányt kereső gondolkodás) egyforma tempóban kell haladniuk. A Civil gazdaságtan a második, elhanyagolt ló.

További konstruktív gazdasági modellek - 17. fejezet

További konstruktív gazdasági modellek

Előző fejezeteink alapján megértettük Zamagni  professzor kritikáját a NOMA elvéről, annak  logikájáról és a kölcsönösség hiányáról.

Ezzel el is jutottunk elemzésünk építő jellegű szakaszához és megállapíthatjuk a következőket: a kölcsönösség elvének gyakorlati megtestesülése a harmadik szektorban és az etikus vállalatoknál található meg.

Itt azonban felvetődik a megkerülhetetlen és fontos kérdés, ami így hangzik: hogyan tudja egy modern szociális vállalkozás vagy egy civil szervezet (amely a kölcsönösség elvén működik) a politikai gazdaságtan logikájával ellentétben  gazdaságilag hatékonyan működtetni a  (szorzat) logikáját? Melyek azok az új mérőszámok és struktúrák, amelyek a közjót, nem pedig csak a profitot helyezik előtérbe?

Meglátásom szerint, az egyik ilyen lehetséges alternatíva az lehet, hogy bizonyos szintig el kellene felejtenünk a profit maximalizálás sikerképleteit és minden termelés és szolgáltatás mellé, vagy fölé kell rendelnünk a társadalmi szerepvállalást, hisz a gazdasági tevékenységeket, vállalatokat, vállalkozásokat, állami intézményeket, de még a bankokat is, azzal a jól meghatározott céllal hoztuk létre, hogy az emberiség gyarapodását, gazdasági és társadalmi jólétét segítsék és szavatolják. Sajnos, a politikai gazdaságtan antropológiai feltételezése a Homo homini lupus latin mondás, ami azt jelenti, hogy ember embernek farkasa. Ez volt Thomas Hobbes feltételezése. Ezt Adam Smith annak idején megpróbálta módosítani, de az alapfeltételezés változatlan maradt. A civil gazdaságtan antropológiai alapfeltevése a natura amicus, ami azt jelenti, hogy az ember természeténél fogva barátkozó lény. Látjuk az alapvető különbséget a két paradigma között. Következésképpen azt mondhatjuk, hogy a politikai gazdaságtan modellje a Homo economicus, a civil gazdaságtané pedig a Homo reciprocus, azaz a viszonosságot gyakorló ember. Ha kissé erőteljesebben fókuszálunk a lényegre, akkor azt is megfogalmazhatjuk, hogy ezek a gondolatok teljes mértékben és tökéletesen megragadják a Civil Gazdaságtan lényegét, és kiemelik a legfontosabb különbséget, ami nem más, mint az antropológiai feltételezés – az alapvető emberképet, amelyre az egész gazdasági modell épül. A profit maximalizálásának felülírása a társadalmi szerepvállalás és az emberiség jólétének céljával, nos ez pontosan a Zamagni professzor által képviselt Homo reciprocus logika.

A Politikai gazdaságtan Zamagni- féle kritikája - 16. fejezet

 

Most, hogy tisztáztuk a két paradigma Zamagni-féle megkülönböztetését, folytassuk az elemzést a Politikai gazdaságtan (Neoklasszikus modell) Zamagni-féle kritikájával.

Mit gondolnak, mi a legnagyobb hátránya a Homo Oeconomicus elvének a mai globalizált, összetett gazdasági és társadalmi problémák (pl. éghajlatváltozás, egyenlőtlenség) kezelésében?

(A fotó illusztráció. A társadalom legkissebb sejtje a család, melynek jóléte, gazdasági, társadalmi és szociális felemelkedése nagymértékben függ a regnáló gazdaságpolitika paradigmáitól.) 

Mielőtt tovább lépnénk, professzor úrnak még egy pár gondolatát nézzünk meg, ezeket is idézem: " A politikai gazdaságtani paradigma tehát később született meg, és a legtöbb közgazdász nem tudja, hogy Adam Smith ismerte és felhasználta – még ha nem is idézte – Genovesi gondolatait az említett könyvében. Ha összehasonlítjuk a két művet, akkor látjuk, hogy számos átfedés van közöttük. A XVIII. században eltűnt a civil gazdaságtan, mert a később Angliában, Skóciában megszületett politikai gazdaságtan vált egyeduralkodóvá. Ez pedig azért történt így, mert Angliában ment végbe elsőként az ipari forradalom, és köztudott, hogy ha egy ország gazdaságilag dominánssá válik, akkor a kultúrában is vezető szerepre tesz szert. Így az új évszázad elejére a civil  gazdaságtani paradigma eltűnt. Ennek következtében a közgazdászok többsége még ma is Adam Smith-ről beszél, nem pedig Genovesiről. Még a ma délelőtti előadásokon sem hallottunk Genovesiről, akinek a könyvét soha nem fordították le angolra, ami az angol gazdasági és kulturális dominancia miatt van így, annak ellenére, hogy Adam Smith a könyve döntő részében Genovesi gondolataiból merít.” De vajon mi az alapvető különbség a két paradigma között, nem a technikai részleteket, hanem a lényeget tekintve? 

Beszúrtam ide és rögzítettem ezt a kiegészítést, mert nagyon fontosnak találtam! Ez az idézet Zamagni professzortól egy nagyon fontos történeti és kultúrpolitikai kontextust ad a két paradigma közötti küzdelemhez, és mélyebben megvilágítja, miért tűnt el a civil gazdaságtan Genovesi-féle hagyománya a fősodorból.

Zamagni Stefanoval a boldogság nyomában - 15. fejezet

 A politikai gazdaságtan és a civil gazdaság kritikai elemzése.

Stefano Zamagni professzor olasz közgazdász. Riminiben született, 1943. január 4.-én, később a Bolognai Egyetem közgazdaságtudományi professzora lett. Emellett a Humán Fejlesztési és Képességek Egyesületének tagja valamint a Pápai Társadalomtudományi Akadémia elnöke. Egy rendkívül inspiráló és gondolatébresztő alakja a kortárs közgazdaságtannak, különösen ami a civil gazdaság és a politikai gazdaságtan kritikájának területét illeti. Az általam felvetett téma – Zamagni Stefanoval a boldogság nyomában, két közgasdaságtudományi irány kritikai elemzése – ami kiváló kiindulópontot jelent egy mély és széleskörű áttekintés megvalósításához.

Kutakodásaim során megszerzett információim megosztásával, örömmel állok érdeklődő olvasóim, tanítványaim és követőim rendelkezésére, hogy végig vezessem mindannyiukat ezen az általam szerkesztett, komplex tananyagon, a klasszikus gazdasági paradigmák áttekintésétől a legújabb elméletekig, azok alkalmazhatóságáig és a jövőbeli hatékony gazdasági stratégiák megismeréséig.

A fotón nagymama és az új nemzedék képviselője, Magor az unoka.  

A Zamagni-féle kritika kontextusában, azt javaslom, már a legelején ismerkedjünk meg a neoklasszikus közgazdaságtan és a Homo Oeconomicus lényegével.

Megjelent egy anyaországi tanulmánykötetben, hogy pár évtizeddel ezelőtt Stefano Zamagni professzor részt vett egy nemzetközi gazdaságtudományi konferencián, ahol többek között, a következőket mondta: "Nagyon örülök, hogy önökkel lehetek és részt vehetek ezen a konferencián. Célom, hogy összehasonlítsak két gazdasági paradigmát. Az egyik a politikai gazdaságtan, a másik a civil gazdaságtan. Először is fontos, hogy ne keverjük össze a paradigma szót az elmélet és a modell szóval. A paradigma egy látásmód, ahogyan a valóságot látjuk. Az elmélet vagy a modell ennek a látásmódnak egy speciális alkalmazása. Így azonos paradigmán belül többféle modell és megközelítés lehetséges. Ha kizárjuk a 20-25 évvel ezelőttig létező marxista paradigmát, akkor ma két paradigmát figyelhetünk meg: a politikai gazdaságtant és a civil gazdaságtant. A civil gazdaságtani paradigma jött létre előbb, amikor 1753-ban a nápolyi egyetemen megalakult a világon az első közgazdaságtani tanszék. Nápolyban történt ez, nem pedig Skóciában. Ezt a tanszéket tehát civil gazdaságtani tanszéknek hívták, melynek első tanszékvezetője Antonio Genovesi professzor volt, fő műve, az Értekezések a civil gazdaságról (Lezioni di commercio) címmel 1765-ben jelent meg. A politikai gazdaságtani paradigma pedig Adam Smith nevéhez fűződik, amelyet az 1776-ban megjelent A nemzetek gazdagsága című fontos művében fejtett ki." 

A világ egy transzformatív átmenet közepén van - 14. fejezet

FELTÖREKVŐ FOGLALKOZÁSOK ÉS AZ ÉLETMINŐSÉG JAVÍTÁSA

A puszta gazdasági növekedésről és a maximális fogyasztói igények kielégítéséről áttérünk egy olyan modellre, amely a hosszú távú fenntarthatóságot, a társadalmi méltányosságot és a környezeti felelősséget helyezi a középpontba.

Ez az új irány egyaránt jelent óriási ígéreteket és jelentős kihívásokat. A technológia ígérete a hatékonyság növelése és a fenntarthatóbb életmód lehetővé tétele, de a sikeres átmenet megköveteli a kormányok, a vállalkozások és az egyének közötti szorosabb együttműködést és újfajta, emberközpontú megközelítéseket. A fókusz a GDP-n (nemzeti össztermék) túli értékekre, például a jólétre, a rugalmasságra és a bolygó teherbíró képességére helyeződik át.

Bontsuk ki egy kicsit részletesebben azokat a tényezőket, beleértve a 21-dik század mesterségeit, munkahelyeit, amelyek szavatolni fogják a fogyasztók - szegények és gazdagok, öregek és fiatalok - megfelelő életminőségének a biztosítását, megelégedettségét, boldogságát! Mert az a pillanatnyi igazság, hogy rengetegen szenvednek a földön, de a mi országunkban, Romániában különösen azért, mert sem a munkavállalók fizetése sem a nyugdíjasok járandósága nem fedezi megfelelően a kiadásokat. Gyakran arra kell fanyalodniuk, hogy a bankiszámláikon megjelenő juttatásokból vagy a közköltségeket tudják kifizetni vagy élelmet vásárolnak. A kettő egyszerre lehetetlen. Vajon, mi lehet e tekintetben a megoldás?

Nos, lehetséges válasz erre a felvetésre: a globális(világszintű) és a romániai helyzet kapcsán is megfogalmazódott problémára a megoldás a gazdasági paradigmaváltásban és a társadalmi struktúrák újragondolásában rejlik, figyelembe véve a technológiai fejlődést és a fenntarthatóság szempontjait. Az alábbi tényezők és a 21. század feltörekvő foglalkozásai segíthetnek a méltányosabb életminőség biztosításában és a boldogság elérésében a társadalom minden rétegében.

Az ellátási lánc és alapvető szükségleteink - 13. fejezet

BIZTOSÍTHATÓ-E A KÖVETKEZŐ NEMZEDÉKEK JÓLÉTE?

Az ellátási lánc kritikus szerepet játszik abban, hogy a modern társadalomban kielégíthetőek legyenek az alapvető emberi szükségletek, amelyek a boldog élet elengedhetetlen előfeltételei. A stabil és hatékony ellátási lánc a gazdaság gerincét képezi, biztosítva a termékek és szolgáltatások eljutását a termelőtől a fogyasztóig.

Az Ellátási Lánc és az Alapvető Szükségletek Kapcsolata

Abraham Maslow szükséglethierarchiája (Maslow-piramis) jó keretet ad a kapcsolat megértéséhez:

Fiziológiai szükségletek (alapvető szint): Az életben maradáshoz szükséges dolgok, mint az élelem, víz, lakhatás, ruházat és egészségügyi ellátás.

Az ellátási lánc szerepe: Az ellátási lánc biztosítja, hogy az élelmiszer eljusson a gazdaságokból az élelmiszerboltokba, a tiszta ivóvíz a háztartásokba, a gyógyszerek és orvosi felszerelések a kórházakba, és az építőanyagok a lakóhelyek kialakításához. Ezen láncok zavara (például természeti katasztrófák, politikai zavargások, háborúk, forradalmak idején) közvetlenül veszélyezteti ezen alapvető szükségletek kielégítését, ami szorongást és bizonytalanságot szül.

Biztonsági szükségletek: A fizikai és anyagi biztonság iránti igény.

Az ellátási lánc szerepe: A megbízható és stabil ellátási lánc csökkenti a hiánytól és a készletek kimerülésétől való félelmet, ezáltal növeli a biztonságérzetet a társadalomban. A jogszabályoknak megfelelő, átlátható ellátási láncok emellett garantálják a termékek biztonságos eredetét (pl. élelmiszerbiztonság).

Szociális szükségletek (valahová tartozás, megbecsülés, szeretet): Emberi kapcsolatok, közösségi élet.

Az ellátási lánc szerepe: Bár közvetett módon, de a stabil alapvető ellátás lehetővé teszi az emberek számára, hogy ne a puszta túlélésre összpontosítsanak, hanem időt és energiát fordítsanak a társas kapcsolataik ápolására, családalapításra és a közösségi életben való részvételre. A termékek elérhetősége (pl. kommunikációs eszközök, hobbi felszerelések) a kapcsolatok fenntartását is segíti.

Elismerés, megbecsülés szükséglete: Az önbecsülés és a mások általi elismerés vágya.

Az ellátási lánc szerepe: A munkahelyek, amelyeket az ellátási lánc menedzsmentje és a kapcsolódó iparágak biztosítanak, lehetőséget adnak az egyéneknek a produktív munkára, hozzájárulva az önbecsülésükhöz és a társadalmi hasznosság érzéséhez.