Az emberek iránt érzett empátiám, őszinte szeretetem a vád!Szabad-e szabadon szárnyalva, felebarátaidat, embertársaidat, baráti szeretettel, őszintén szeretni? Szabad-e, lehet-e lélekből fakadó, - még ha kissé soknak tűnik is, - hömpölyögve áradó méltánylással, együttérző ragaszkodással, égi hatalom (Teremtő Atya) által lényedből vezérelt, szalonképes véleményt formálni, köszönetet mondani a Facebookon például a szülinapodon, jó kívánságokkal téged elhalmozó feleségednek, ismerőseidnek, rokonaidnak, barátaidnak anélkül, hogy a gyanakvó, irigykedő lények hangjai rosszindulatúan megne szólalnának, le ne hurrognának? 
Nem hallucinálok ! Vagy talán mégis? Nem tudom ! De az biztos, hogy ébren vagyok. Hangokat hallok fényes nappal, hangokat hallok az éjszakában. Egyre több hangot hallok a nagyvilágban. Értékítéletem, őszinteségem, gyermekes jóindulatom és szerte áramló szeretetem miatt vádaskodnak. És jönnek, és tolonganak, mint a zsákba fogott fájdalmasan fullánkoló darazsak, és ítéleteket susognak, könyörtelenül lesújtanak:Hang 1: - illetlen dolog saját feleségednek a facebookon megköszönni a születésnapi fáradozásait, a finom ételeket. Minden feleségnek kutya kötelessége hálálkodások elvárása nélkül, ünnepelt férje mellé állni! Törölnöd kell a köszönetnyilvánításból azt a mondatot!- Én nem így látom, de barátságunk kedvéért megtettem.Töröltem!Hang 2: - én nem igazán örülnék annak, hogy a nevemet nyilvánosan kiírják egy bejegyzésbe, és külön köszönetet mondanak a meglepetés tortáért.Gondold csak át, téged hogyan érintene, ha veled ez történne? Én törölném azt a hízelgő köszönet nyilvánítást!
- Töröltem!
- Töröltem!
