Az árbehajtás módszerei

Szolgáltatásaink és termékeink ellenértékének azonnali behajtása, mint tudjuk nem mindig sikerül, és ha hetente néhányszor pénz nélkül térnek haza kereskedelmi ügynökeink, már nyomós okunk van arra, hogy elindítsuk a gépezetet. Hiszen korántsem igaz a megállapítás, miszerint mindenkinek jól fizető vásárlói vannak, csak éppen minket kerül a szerencse. A lényeg abban rejlik, hogy ne engedjük felhalmozódni kinnlévőségeinket. Erre fontos a legkomolyabban odafigyelni, ugyanis ilyen esetekben sokkal nehezebb dolgunk lesz az üzletet újból sínre tenni, mint mondjuk csődöt jelenteni. Nyugati szomszédaink, valamint egy csapat szaktanácsadó – beleértve a már több esetben idézett Bill Byrne-t is – azt állítják, hogy minden okos és előrelátó vállalkozó idejében ráeszmélhet arra, hogy hamarosan pénzbehajtási gondjai lesznek. De mikor adódnak problémáink:
ha azonos időben számlát és számla-egyenleget is küldünk, mert állítólag ez összezavarhatja ügyfeleinket, ha már a hónap elején postázzuk a számlát, de ahhoz már nem vesszük a fáradtságot, hogy utána is járjunk, ha nem vezetünk törlesztőlistát, melyből világosan kitűnik, ki tartozik és ki fizetett, ha nem alakítunk ki olyan szigorú munkafegyelmet, mely minden hónap tizenötödik napjáig szavatolja a pénzügyi mérleg elkészítését, ha továbbra is árut adunk olyan vevőnek, akinek két hónapnál régebbi tartozása van, ha nem postázzuk mi magunk is mindig határidőre az összes fizetési kötelezettséget, ha az egy hónapnál régebbi kifizetetlen számlák összege meghaladja félhavi átlagbevételünket, ha nem alkalmazunk végrehajtókat a százhúsz napnál régebbi tartozások behajtására, ha a következő hónap tizenötödikéig nem állítjuk össze az adósok névsorát és ha nem alakítunk ki egy egységes kapcsolattartási eljárást ügyfeleinkkel. Vannak tehát vállalkozásainkban követni való prioritások, melyek könnyűszerrel megvalósíthatók.
Abban az esetben, amikor igyekeztünk a fent említett követelményeknek eleget tenni és mégis behajtási problémáink adódnak, nagyon hatásos lehet, ha üzletkötőinknek jutalékot vagy ösztönző prémiumokat fizetünk. Ha azonban az üzletkötő által kiállított számlák értéke a hónap végéig nem jön be, vissza kell venni a jutalékot. Ha kinnlévőségeink mértéke így sem csökken, bizalmasabb adósaink fizetési határidejét is a felére kell csökkentenünk.
Amennyiben ilyen körülmények között sincs kézzelfogható eredmény, azonnal de a legrosszabb esetben is tizenöt naponként postázni kell a kiegyenlítetlen számlák befizetésére felszólító leveleket. Igaz azonban az is, hogy mindez elkerülhető, amennyiben határozottan a vevők tudomására hozzuk az általunk megszabott játékszabályokat, melyeknek betartásához következetesen ragaszkodnunk is kell. „A tartozások behajtásának nagyon sokféle útja van, viszont a vevők nem sokban különböznek egymástól. A számlák kiegyenlítésével kapcsolatos problémák kezelhetők, és amikor ez elmarad, az inkább az eladót minősíti, mint a vásárlót. A befizetetlen számlák hanyag kezelése olyan rákos daganat, amely megöli a vállalkozást. Gyógyulást a belső újraszerveződés és a töretlen fegyelem hozhat.”
A vállalkozáson belüli fegyelem megteremtésének millió változata van és amennyiben sikerül közülük egyet is kiválasztani és gyakorlatba ültetni, mindenképpen nyert ügyünk van. Nem könnyű megszokni, de igyekeznünk kell, napi teendőinket sürgősségi sorrendben egy határidőnaplóba felvezetni, ugyanis több száz megoldásra váró feladatunk adódik hetente és gyakran megesik, hogy sokat közülük elfelejtünk. A feledékenység pedig sokunk számára, de főként vállalkozásaink szempontjából végzetes lehet. Ki kell tehát alakítani és kitartó önellenőrzés mellett gyakorolni kell a lejegyzés nagyszerű és hatékony szokását, mert a mondás is azt tartja: amire érdemes emlékezni, azt megéri leírni. Csak írjuk, írjuk állandóan a következő napi megvalósításra váró programjainkat, és egyszer csak azt tapasztaljuk, hogy az írás segítségével megszabadulunk a stressztől, az erőltetett visszaemlékezés okozta idegfeszültségnek is nyoma vész és szabadon szárnyalhatnak gondolataink egészen a lehetetlen határáig. S ha minden nyilvántartásba vett aznapi feladatot eredményesen megoldottunk, nem fogunk bűntudatot és lelkiismeret furdalást érezni, mert valamelyik nagy értékű számlát például elfelejtettük bevételezni.