Helyzet és gondolkodásmód

Naponta többen keresnek fel, panaszkodnak a kilátástalan gazdasági helyzet tarthatatlanságára, a munkanélkülivé válás keserítő realitásaira, a vásárlóerő megállíthatatlan csökkenésére, az életszínvonal romlására, nemzeti valutánk folyamatos elértéktelenedésére és Isten tudja, még mi mindenre, mindannyian arra keresve a választ, hogy bekövetkezik-e, és ha igen, mikor, az ország gazdasági összeroppanása. Hogy is képzelheti valaki, hogy bekövetkezhet a krach, amikor:

1. Az ország lakosságának közel egynegyede nyugdíjas, és bár elfogadhatatlanok az egyenetlenségek, valamilyen szintű anyagi juttatásban mégiscsak részesülnek. Hogy ezt nem restellik a hatalmon lévő politikai pártok, az egészen más kérdés.

2. Az aktívan foglalkoztatottak száma már jóval kisebb, mint a nyugdíjasoké, de meghaladja a négymilliót. Ezek az amúgy gyenge fizetésekért dolgozó polgárok maguk is rendelkeznek tehát valamilyen fajta, a létfenntartásukat minimális szinten biztosító jövedelemmel. S mivel a széles tömegek a történelem folyamán alamizsna-számba menő anyagi juttatások fejében mindig is manipulálhatóak voltak, nagyokat hallgatnak és remélnek. Összegezve: a lakosság felének van keresete.
3. Az sem elhanyagolható tény, hogy becslések szerint a feketegazdaságban több mint 3 millió ember „dolgozik”.
4. Ehhez még nyugodtan számoljunk hozzá legalább 1,5 milliót, akik az előbbiekben említett „vendégmunkások” jövedelméből juthatnak lélegzetvételnyi megélhetéshez.
5. A különböző szociális segélyek, támogatások, a fogpiszkálóra sem elegendő gyermeksegélyek stb. szintén meghosszabbítják a kómás állapotot.
Ilyen és ehhez hasonló „sakktáblás” módszerek alkalmazása mellett semmilyen körülmények között nem kerülhet sor az összeroppanásra. A célratörő önmegvalósítás lényege azonban a kockázatvállalás. Ami gyakorlatilag kizárja a kilátástalanság érzésének elburjánzását. Bill Byrne szerint: „A célratörő emberek, akik határozott és újító természetüknél fogva másoknál hamarabb állnak fel a rajtkőre, rendszerint vállalják a túl korai kezdésben rejlő nagyobb kockázatot. Sokuk szinte szenved attól, hogy vissza kell fognia magát, mert elébe ment a piac fejlődésének és pénzügyi helyzete még nem szilárdult meg annyira, hogy elbírja a tétlenséggel töltött órákat.”
Azzal is számolnunk kell, hogy egy jó ötlet nem minden esetben jelenti a győzelmet. Mégis mint célratörő, önmegvalósító vállalkozóknak arra kell összpontosítanunk, hogy amíg mások csak a fizetés napját várják, addig mi újabb és újabb munkahelyek bejegyzését tegyük lehetővé. Így előbb-utóbb változást idézhetünk elő, melynek tulajdonosok és alkalmazottak egyformán örülhetnek. Ez a választás csak akkor a leghatásosabb, ha újat hoz, és sikerül minden eddig ismert üzleti sablont félretenni.
„Az eltérő gondolkodásmód felér egy erős szövetséggel. Segít a hajlongó búzatábla közepében megállni a szélben. Akiknek másképp forog az eszük, azok akkor fektetik be a pénzüket, amikor mások csak a veszteségeikről nyavalyognak. Ők akkor járnak a bankárok nyakára egy új vállalkozáshoz szükséges kölcsönért, amikor a hanyatlás a mélypontjához ért. És ők azok, akik a gazdasági fellendülés végét látva, eladják a sorban álló vevőknek részvényeiket és cégüket. Valószínűleg ők azok, akik kezében fial a pénz. És ezt annak köszönhetik, hogy ha mások így, akkor ők úgy cselekszenek.” Ilyenek kell legyünk. Ha kitartóan és következetesen cselekszünk, a szerencse is közelebb kerül hozzánk, minden látszólagos kilátástalanság ellenére megváltozik a világ.