Az erőteljes kolerikus egyéniség

Elég, ha néhány jellegzetes szó leírását teszem olvasóink asztalára, hogy könnyűszerrel felfedezhessék, melyik személyiségtípus bemutatása következik: kalandvágyó, kitartó, üdítő, magabiztos, vidám, merész, tökéletességre törekvő, dönteni képes irányító, főparancsnok, átszervező, vasakaratú, hatalomvágyó, fürge, királyi, kiemelkedő stb. Természetesen, a kalandvágyó, megnyerő, megbízható és erőteljes kolerikus egyéniségekről van szó. Büszkék lehetnek önmagukra, akik ehhez a vérmérséklettípushoz tartoznak, mert az a kiváltságos szerencse adatott meg nekik, hogy amikor mindenki más elveszíti a fejét, ők határozottan tartják a gyeplőt, tétovázás helyett határozott döntéseket hoznak,
biztos kézzel terelik a tömegeket, kétséges helyzetekben is rendíthetetlen bátorsággal próbálkoznak, támadóik, kritikusaik buzgalmát csillapítva, magabiztosan a végsőkig kitartanak igaz ügyük mellett, egymagukban is hősiesen helytállnak, és bármilyen nehézségben számítani lehet rájuk. Bárki nyugodtan követheti őket, mert tévedés nélkül mutatják meg a helyes utat. Politikában, hatósági közelharcokban, egyéni vállakozókként és a nagy kihívásokat rejtegető üzleti életben is kiválóan teljesítenek.

Vezetők nélkül elbukik a nép

Az erőteljes kolerikusok született vezéregyéniségek. Az összes személyiségtípusnál törekvőbbek. Célokat tőznek maguk elé, és mivel számukra ismeretlen a lehetetlen, nagy sikerek elérésére is képesek. Velük a legkönnyebb eredményeket elérni az életben, ha feltételek nélkül követjük az utasításaikat. Meggyőződhetünk róla, hogy amíg kezükben az irányítás, addig minden a legnagyobb rendben van. Őket követve más is sikeres lehet, mert céltudatosságuknak és rendkívüli vezetői adottságaiknak köszönhetően minden pályán a legmagasabbra törnek. Parancsoló hajlamuk már kisgyerekkorban megmutatkozik, és számukra nem az a kérdés, hatalomra jutnak-e vagy sem. Inkább az, hogy mikor. Miután a hatalom birtokosai lesznek, lételemükké válik a változtatás, igyekeznek helyrehozni mindent, amit a tutyimutyi, lagymatag gyámoltalanok elrontottak, módfelett bizakodóak, sohasem fedezhető fel rajtuk a nemtörődömség vagy az érdektelenség. Olvasóink ne lepődjenek meg, ha a szomszédasszony látogatása alkalmával helyére igazítja az elmozdult függönyt, nem megbántani akarja a vendéglátókat, csak kolerikus egyén, és hajtja a tökéletességre való törekvés ösztöne. Ahol mások haboznak, az erőteljes kolerikusok azonnal határoznak. A lehető leggyorsabban, a leghatékonyabban oldják meg a legbonyolultabb problémákat is. Bár ez a villámcsapásszerű döntésképesség nem mindenkinek tetszik, ők határozottak és erős akaratúak maradnak. Bármit képesek irányítani, akár ismerik a működési szabályokat, akár nem. A kolerikus háziasszonyok például hatékonyan és zökkenőmentesen vezetik a háztartást. 

A feladatkiosztás nagy mesterei

Az erőteljes kolerikusok a feladatkiosztás nagy mesterei, de egyik legszokatlanabb tulajdonságuk, hogy az akadályok fokozzák lelkesedésüket. Ezzel kapcsolatban Littauer így vélekedik: „Amikor a népszerű szangvinikus nekilát valamilyen feladatnak, és valaki azt mondja, ez kivihetetlen, akkor buzgón hálálkodik a jó tanácsért – és felhagy a további erőfeszítésekkel. A tökéletes melankolikus sajnálja a tervezésre és helyzetfelmérésre fordított időt, a békés flegmatikus pedig örül, hogy nem megoldható a dolog, mert amúgy is olyan fárasztónak tűnt az egész. Ám ha az erőteljes kolerikusnak mondjuk valamire, hogy lehetetlen, az csak megnöveli tetterejét.” Vészhelyzetekben is kitűnnek helytállásukkal, az élet nagy vitáiban rendszerint igazuk van, és azt is el kell mondani, hogy nem nagyon igénylik a barátokat, a fölösleges pletykálkodást egyenesen rühellik, szívükben nem sok hely van a szenvedőknek. Imádják kipróbálni saját képességeiket, míg másoknak inukba szállna a bátorságuk, ők bátran szembenéznek a legveszélyesebb kihívásokkal is, mindegy, hogy az ellenfél hány harcossal fitogtatja erejét. 

Az erőteljes kolerikus személyiségekből, legyenek nők vagy férfiak, „nem hiányzik a gyilkos ösztön, a vágy a lehetőség megragadására, ami napjaink üzleti világában a csúcsra röpíti. Nem bátortalanítja el a kritika, nem csügged az érdektelenség láttán. Szemét a célra függeszti és az akadályok csak fokozzák a lelkesedését.” És így van ez rendjén. A locsogó-fecsegő, mutogató kritikusoknak a történelem folyamán sose állítottak szobrokat. Törekvőké a világ.