2014. november 3., hétfő

A tökéletes melenkolikusok

Soha nem volt nyilvánvalóbb a rend, a fegyelem és a szervezettség szükségszerűsége, mint ebben a zűrzavaros, kilátástalannak tűnő, átmeneti korszakban, amikor eredeti módon terjednek társadalmunk „végzetfabrikáló”, gyógyíthatatlan rákfenéi. Mivel azonban politikai vezéregyéniségeink láthatóan a legcsekélyebb érdeklődést sem tanúsítják az országos méretű elszegényedés és a gazdasági katasztrófa elkerülése iránt, a széles tömegeket érintő létfenntartási és érvényesülési problémák megoldását leginkább érintett csoportok szintjén, tehát a bajban lévő polgárok közvetlen környezetében kell a lehető legsürgősebben elvégezni.

Erre a célra természetesen olyan kiváló képességekkel és rendkívül következetes vérmérséklettel rendelkező személyiségek bevonására van szükség, akik igen céltudatosak, mélyen átgondolják és valós adatok információk elemzése alapján nem csak a beteget jelentett társadalom, az elszegényedő egyén kórképét tudják tévedés nélkül megállapítani, de képesek a legeredményesebb kezelési módozatokhoz túlélési recepteket is előírni. Az olvasó úgy gondolhatná, hogy az ilyen ember ritka, mint a fehér holló. Pedig csak figyelmesebben körül kellene tekinteni és mindjárt látnánk, meglepően sokan vannak körülöttünk, akikre nyugodtan rábízhatjuk gondjainkat. Akik éles látásukkal az élet lényegének feneketlen tavába is belátnak, adottságaik révén új értékrendeket állítanak fel és képesek a semmiből időtálló műveket teremteni, ők a tökéletes melankolikusok.


Ők a rend és szervezettség példaképei


Segítségükkel sok minden megoldható, mert bár felfogásuk idealista, céltudatosak és irigylésre méltóan szervezettek. Nem könnyen barátkoznak, mert a folyamatos tökéletességre való törekvésük nehezen teljesíthető mércék elé állítja azt, aki keresi társaságukat. Igényességüknek köszönhetően eszményi társat keresnek, persze ez nem jelenti azt, hogy minden esetben sikeres a házasságuk. Általában az élet könnyű örömeit kedvelő társat találnak maguknak, akik miatt aztán sokat szenvednek. Ez azonban nem akadályozza meg őket abban, hogy egész életükben őszintén aggódjanak másokért. Mindenkit alaposan megfigyelnek és átérzik problémáikat, elemzik és mindig megtalálják a megfelelő megoldást. Természetüknél fogva semmit sem hagynak veszendőben, képtelenek a pazarlásra és imádnak jó vásárt csinálni. Jelszavuk, hogy dolgozni csak jól és eredményesen érdemes, úgy tartják, hogy inkább a minőség számít, mint a mennyiség mindenben! 

Pontos és megfelelő munkát végeznek. Mindkét nem képviselői tiszták, ápoltak és rendezettek, képesek az utcán szemetelők figyelmét felhívni arra, hogy elejtettek valamit, mert embertársaiktól is elvárják az igényességet. Mozdulni sem bírnak, ha nincs minden a helyén, mániájuk a rendteremtés, ezért még a szekrényükben is katonás rend uralkodik. Sportesemények, kulturális megnyilvánulások, nagyobb rendezvények kiváló szakértőiként olyan részletkérdésekre is reagálnak, amelyeket mások esetleg figyelmen kívül hagynak. Az összes vérmérséklettípus közül a legtehetségesebbek. Világhírű zeneszerzők, filozófusok, írók, költők lehetnek belőlük. A híres görög filozófus, Arisztotelész szerint is „minden lángelme melankolikus vérmérsékletű”. Bármennyire egyhangú feladattal kerülnek szembe, kitartóan munkálkodnak megvalósításukon, ha biztosak abban, hogy az a közeljövőben pozitív eredményt hoz.

A tökéletes melankolikusok adják az emberiség lelkét, szívét, szellemét


A Személyiségünk rejtett tartalékai című könyv a következőképpen fogalmaz: „A tökéletes melankolikus felnőtt – gondolkodó típus. Mindig céltudatos, a rend és szervezettség elkötelezett híve, értékeli a szépséget és intelligenciát. Nem hajszolja az izgalmakat, a legjobb utat keresi az életben. Tökéletes melankolikusok nélkül nem sok költészet, zene, képzőművészet, irodalom vagy filozófia jutott volna az emberiségnek. Nélkülöznénk az életünk részévé vált kultúrát, a kifinomultságot, az emelkedett ízlés és tehetség jótéteményeit. Kevesebb mérnök, feltaláló, természettudós járna közöttünk, híján lennénk a jó építőmestereknek. A tökéletes melankolikusok adják az emberiség lelkét, szívét, szellemét. Igen, a tökéletes melankolikus valóságos áldás a világnak!”

Sajnos, a mi világunk nehezen akarja elfogadni, hogy megfelelő elismerésben és támogatásban részesített értelmiségiek nélkül fabatkát sem ér az ország. Persze, továbbra is derűlátóknak kell maradnunk és olvasóinkkal együtt erősen hinnünk kell abban, hogy kiváló értelmiségieink vezetésével nemsokára képesek leszünk saját jóléti birodalmunk kiépítésére. 

Gazdasági tanácsadás személyeknek és cégeknek itt: foczedoki.phd@gmail.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése