Fölösleges-e az önmegvalósítás útjain szerencsét próbálni ?

Mentor program 5

Az 1989-es rendszerváltás nemcsak Romániában jelentette az új idők kezdetét, de egész Európára kiterjedő történelmi események sorozata játszódott le. Ezeknek eredményeként leomlott a híres berlini fal, a volt szocialista blokkban milliók örömére megbukott a keleteurópai embertelen kommunizmus. Mindkettő a világtörténelem legjelentősebb eseményeként marad meg az emberiség emlékezetében, hisz ezeknek az eseményeknek köszönhetően egy teljesen új politikai, gazdasági és társadalmi időszak hajnala köszöntött ránk. Végetért a hosszú ideig tartó ipari korszak és elkezdődött a tudásalapú információs társadalom térhódítása, mely mindenképpen az emberek életkörülményeinek javítását tűzte ki követendő célként. Az 1492-ben kezdődő ipari korszak 1989-ben egyszer s mindenkorra leköszönt. A fejlett nyugati társadalmak szakértői megállapították, hogy a modernkori történelemben 500 évenként óriási kataklizmaszerű változások történnek, melyek a földi univerzum több százmillió emberének anyagi biztonságát fenyegetik. Éppen amiatt, hogy a világ népességének legnagyobb része még nem volt képes felismerni a változások anyagi vetületeit.

Földünk lakosságának (7,5 milliárd személy - 2017 decemberi adat) egy másik jelentős része – melyből sajnos mi sem számítunk kivételnek – nem  tud mit kezdeni a forradalmi átalakulások eddig ismeretlen jelenségeivel egyszerűen azért, mert ehhez nem rendelkezik megfelelő menynyiségű tőkével. Ahhoz viszont, hogy  közvetlen környezetünkben pénzügyi konszolidáció következhessen be az életünkben nem elég azért imádkozni, hogy kapjuk meg a főnyereményt, ha a viccbéli skót álmodozó módjára sohasem veszünk lottójegyet. Cselekednünk kell életünk minden egyes pillanatában azért, hogy a lehető legrövidebb időn belől elsajátítsuk a kockázatvállalás és -kezelés művészetét, kifogástalanul megtanuljuk a befektetés hatékony szabályait. Sokan még most is arra esküsznek, hogy fölösleges az önmegvalósítás göröngyös és ismeretlen útjain szerencsét próbálni, mikor évtízedeken át mindannyian fizették többek között az állami nyugdíjalapot, és a társadalombiztosítás majd csak gondoskodik roluk.

Nem akarunk senkit sem elkeseríteni, csak megemlítjük egy előrejelzés egyik fontos felvetését miszerint az állami nyugdíj programok bár még mindig használatban vannak, fogyasztási ígényeink kielégítése szempontjából, ma már semmit sem érnek. Gondoljunk csak bele, Romániában például, melynek kb 19 milló lakosa van,  többmint 5,3 millió nyugdíjasnak 4,3 millió aktívan foglalkoztatott személy fizeti be havonta a társadalombiztosítást. Mondanunk sem kell, hogy a befizetett összeg nem fedezi a kifizetendő nyugdíjak összegét. Emiatt más és más költségvetési alapokat kell felhasználni a nyugálományba vonult állampolgárok nyugdíjainak kifizetésére. Lassan odajutunk, hogy az állami társadalombiztosítás összeomlik ezért túlságosan kockázatos továbbra is azt hinni, hogy a cégek anyagi felelősséget vállalnak alkalmazottaik nyugdíjáért és hogy, ha elérkezik az idő az állam majd olyan nyugdíjakat fog biztosítani, melyek fedezni tudják az állampolgárok öregkori létfentartásához szükséges pénzt. Ez a szemlélet mára idejét múlta, elérkezett az  újabb és hatékonyabb megoldások korszaka.

Mi történik azokkal az alkalmazottakkal például, akik 2017-ben 65 évesen, 35 év szolgálati idővel nyugállományba vonulnak és 75-80 éves korukra folyosított nyugdíjaik értéküket vesztik és megspórolt pénzük is elfogy? Vajon mihez kezdenek szegények akkor ? ”Elővehetik és leporolhatják a szakmai önéletrajzukat”- jegyzik meg a nyugati elemzők.

Az sem áll számdékunkban, hogy hazai politikusaink közül valakit mesértsünk, ezért inkább az amerikai szabad világ gondolkodóinak megállapításait fogjuk tanulság gyanánt a következőkben ismertetni, a Cashflow négyszög cínű könyv szerzőjének tolmácsolásában: 1998-ban igen kedvező fogadtatásra talált Clinton elnök népszerű mondata, a „Mentsük meg a társadalombiztosítást !” Igen ám, de amint arra Ernest Hollings szenátor rámutatott, „ A társadalombiztosítás megmentéséhez az első lépés az, hogy ne raboljuk ki.” A szövetségi kormányzat  ugyanis évtízedeken át „kölcsönvette”a nyugdíjra fenntartott pénzeket kiadásai fedezésére. Vajon a nagyvilágban csak az amerikai szövetségi kormány folyamodott ehhez a gyakorlathoz?

Számos politikus azt hiszi, hogy a társadalombiztosítás elkölthető bevétel, nem pedig eszköz, amelyet meg kell tartani.”

Olvasóink joggal kérdezhetik, ilyen körülmények között mi a teendő?

És itt van a címben megfogalmazott kérdésre a válasz: nem fölösleges az önmegvalósítás ösvényein szerencsét próbálni ! Meg kell tanulni a befektetési szabályokat, a kockázat vállalást, a kockázat kezelést  és értékteremtő vállalkozókká, cégtulajdonosokká, befektetőkké kell vállnunk mindannyian, akik jobb sorsot akarunk önmmagunk és gyermekeink számára, mert az emberiséget nemcsak az általános planetáris felmelegedés várható negatív hatásai fenyegetik, hanem a közeljövőben nagy gazdasági és pénzügyi földrengések is bekövetkeznek, melyek a válságmenedzsment betegség megelőző hatékony módszereinek ismerete nélkül végzetes lakossági és társadalmi traumákat okozhatnak. Az utóbbi 8-10 esztendőben a globális tőkepiacokon, tőzsdéken folyamatos emelkedés volt tapasztalható, ami előbb-utóbb, természetszerűen meg fog torpanni, majd némi piaci bizonytalanság, ingadozás után nagyobb méretű visszaesés, tőzsdei kifejezéssel élve, évekig tartó ”korrekció” következik be. Az sem kizárt, hogy egy hirtelen történő nagy zuhanásnak lehetünk a szemtanúi.

AKI FÉL A VÍZTŐL, HALAT NEM ESZIK !

Az ürömben az öröm az, hogy akik idejében felkészülnek és a hanyatlás kezdetén résen lesznek, azok a legdrasztikusabb zuhanást is hasznukra tudják fordítani. Ezért is íródott ez a könyv, melyet sorozat formájában közlünk, különböző elméleti és gyakorlati útmutatásokat kínálva fel olvasóink számára az exisztenciateremtés, a létfentartás, az anyagi függetlenség, a gazdasági és társadalmi felemelkedés szakszerű, kellemetlen meglepetésektől mentes megvalósítása érdekében.

Az információk elsajátításához kívánunk olvasóinknak sok türelmet és sok sikert. Ne féljenek, az önmegvalósítás járhatatlannak tűnő ösvényeitől, és földi létünk hullámzó tengereitől. Olvassanak, tanuljanak és bátran vágjanak neki, próbáljanak szerencsét, hisz amíg a jól kiválasztott ösvények soha sem látott csúcsokra vezethetnek, addig a viharokban háborgó-hőbörgő tengerek, kiválóan megedzik a hajóst ! (Folytatjuk)

Mentor program 4                                                                                     Mentor program 6