Öngondoskodásra serkentő gondolatok

Hagyományos oktatási rendszerünk elévült. Azon kívül, hogy az oktatókat emberi méltóságukban megalázza, nem képes felkészíteni gyerekeinket a való világ kihívásaira. Időt, energiát és pénzt pazarolva éveken át olyan tantárgyakat tanulnak, melyek nagyrészének az életben soha hasznát nem veszik.

Szakmunkásként, tanárként, orvosként stb. kerülnek a pályára anélkül, hogy a pénz, a megélhetés, a törvényes és tiszta üzlet alapján történő meggazdagodás, a sikeres életvezetés kérdéseiről egyetlen szót is megtanultak volna. Alulfizetett alkalmazottként, látástól-vakulásig gürcölnek, hogy az államnak fizethessék az adót, havonta kiegyenlítsék a fogyasztási számláikat, és ha külföldi nyaralást szeretnének, uzsorakamatos kölcsönökért kell folyamodniuk. Ez így ismétlődik, míg véglegesen beleszorulnak a “mókuskerékbe”. Negyven évi verejtékes munka után kapnak, aki még kaphat, egy “értékes” nyugdíjat, mely arra sem elég, hogy szükség esetén megvehessék a saját koporsójukat. Van-e ebből szabadulás?

A szerzőről

Dr. Főcze Gyula Ph.D, okleveles közgazdász, 1956 július 13-án született Erdélyben, Gyimesközéplokon. Anyai nagyapja a magyarországi Törökszentmiklós szülöttje, tanítónő édesanyja csíkjenőfalvi, édesapja pedig hidegségi származású, csíkmadarasi születésű nyugdíjas kereskedő. 

Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, majd 1976-ban, az első öt éves szakember- képzőben, a csíkszeredai Faipari Szaklíceumban szerzett bútorasztalosi oklevelet és érettségi diplomát.