Életstratégiai célkitűzések, prioritások

Mentor program 4

foto:pixaboycom

A romániai magyar nemzeti közösség oly sokat emlegetett legfontosabb életstratégiai célkitűzései - az elszegényedés megfékezése, az egzisztenciateremtés, a magyar középosztály létrehozása, a gazdasági és társadalmi felemelkedés, a jólét, a személyes boldogság, az anyagi függetlenség, a szabad kezdeményezésen alapuló önmegvalósítás és az ősök földjén való érvényesülés - sikeres megvalósításának erdeménye a lelkiekben és anyagiakban gazdag, sorsával elégedett  polgárság. Ahhoz, hogy életkörülményeink fellendülését és konszolidációját garantáló célkitűzéseink ne csak az elképzelések szintjén maradjanak, nemzeti közösségünk minden egyes tagjának ismernie kell a jóléthez és a meggazdagodáshoz vezető évszázados nyugati mesterfogásokat, a fortélyokat, módszereket és  technikákat, a magasfokú hatékonyság és nyereség orientált piacgazdaság működésének törvényszerűségeit, és el kell sajátítania azokat az értékeket, melyek megmentették a szegénységtől, a nyomortól, a kiszolgáltatottságtól, és politikailag, gazdaságilag, társadalmilag felemelték Nyugat-Európa polgárait, kitermelték a jóléti társadalmak középosztályait, és gazdasági és politikai világhatalommá tették Amerikát.

Öngondoskodásra serkentő gondolatok

Hagyományos oktatási rendszerünk elévült. Azon kívül, hogy az oktatókat emberi méltóságukban megalázza, nem képes felkészíteni gyerekeinket a való világ kihívásaira. Időt, energiát és pénzt pazarolva éveken át olyan tantárgyakat tanulnak, melyek nagyrészének az életben soha hasznát nem veszik.

Szakmunkásként, tanárként, orvosként stb. kerülnek a pályára anélkül, hogy a pénz, a megélhetés, a törvényes és tiszta üzlet alapján történő meggazdagodás, a sikeres életvezetés kérdéseiről egyetlen szót is megtanultak volna. Alulfizetett alkalmazottként, látástól-vakulásig gürcölnek, hogy az államnak fizethessék az adót, havonta kiegyenlítsék a fogyasztási számláikat, és ha külföldi nyaralást szeretnének, uzsorakamatos kölcsönökért kell folyamodniuk. Ez így ismétlődik, míg véglegesen beleszorulnak a “mókuskerékbe”. Negyven évi verejtékes munka után kapnak, aki még kaphat, egy “értékes” nyugdíjat, mely arra sem elég, hogy szükség esetén megvehessék a saját koporsójukat. Van-e ebből szabadulás?