Ideje van a cselekvésnek

Gazdaságilag és pénzügyileg összeomlott átmeneti demokráciánk hosszú éveken át nem sok alternatívát kínált még a létfenntartási szükségletek minimális szinten történő biztosítása terén sem. A privatizáció lebonyolítása sok időbe került, egyes ágazatokban ma is vajúdik, évek óta halasztódik, pedig a végleges megvalósítása sokkal hatékonyabb, költségtakarékosságon alapuló kormányzást tenne lehetővé, és a demokratikus társadalom összes emberi szükségletünk kielégítésében nagyobb mértékben támaszkodhatna a magánszférára. A "sokoldalúan fejlett szocialista társadalmi rendszer" idején nevelkedett, ma is aktív, hatalmat gyakorló tisztségviselők egyrésze viszont jelen pillanatban is ádáz ellenfele a magánosításnak, az öngondoskodásnak, mindennemű önmegvalósításnak. Ilyen körülmények között nem vesztegethetjük az időt, ideje van a cselekvésnek.

Nekünk kell elébe mennünk a szerencsének

Egzisztenciateremtésünk, gazdasági, társadalmi felemelkedésünk és polgárosodásunk legfontosabb feltétele az önmegvalósító vállalkozások létrehozása és fejlesztése. Úgy gondoljuk még a kilátástalannak tűnő, ingatag társadalmi viszonyok között is van lehetőség az érvényesülésre, a felemelkedésre.
A sült galamb sose tanul meg repülni, nemzeti közösségünk esetében még kevésbé. Így hát nekünk kell elébe mennünk a szerencsének. Ha azt akarjuk, hogy sikeresek legyünk, először is el kell fogadnunk, hogy a világon sehol sincs biztonság, csak megfelelő alkalmak vannak. Ezeket az alkalmakat kell ügyesen megragadni és hatékonyan kihasználni saját jólétünk és boldogulásunk érdekében. Azt is tudni kell, hogy a harcban csak önmagunkra számíthatunk. Bár keresztény ember Isten segítsége nélkül el sem tudja képzelni, hogy csatát nyerjen, nem szabad elfelejtenünk, hogy az egek ura is jobban szereti a cselekvő embereket. Annak ellenére, hogy fohászaink közben tekintetünket az égre emeljük, ügyes-bajos dolgaink intézése itt lenn, a földön történik, ahol a vagyonszerzés és meggazdagodás folyamatában mindennek megvan az ára. A tandíj mindig a kudarc, persze ez akkor nem lesz így, ha hajlandók vagyunk mások kárából tanulni.

Kudarcok sorozatára épül a siker

A sikertelenség viszont nem ok a megfutamodásra, hisz kudarcok sorozatára épül a siker. Megkérdezett ismerőseink jelentős hányada a jóléti társadalmak ide vonatkozó irodalmát olvasva, tanulmányozva, azt állítja, hogy csak a fejlett piacgazdaság törvényeinek megfelelően műküdő nyugati világban tudja elképzelni sikeres, önmegvalósító üzletemberré válását. Holott semmi sem nyilvánvalóbb, mint hogy – bár az utóbbi évek statisztikai adatai szerint a legértékesebb értelmiségiek hagyták el az országot – az érvényesülés és gazdasági felemelkedés lehetőségeit tekintve legkézenfekvőbb és legbiztosabb stratégiát a szülőföldön való megmaradás garantálja. Hiszen mi sem alkalmasabb a fejlesztésre, mint egy ilyen szempontból érintetlen terület.  Ezenkívül, ha saját hazájában próbál mindenki érvényesülni, akkor nem fognak sehol a világon jövevénynek nevezni.

Tanácsadás magánszemélyeknek és cégeknek itt: foczedoki.phd@gmail.com