Fogalmazzuk át a múltat !

Összes gondolatunkat mi magunk választjuk meg, gondolataink pedig nagy mértékben befolyásolják hozzáállásunkat. Ez pedig nem más, mint választás, mely későbbi sorsunkat meghatározza. Sorsunk alakulása tehát egyáltalán nem a véletlen következménye. Mindenki maga alakítja, formálgatja, sokak számára példa értékűvé csiszolhatja. A megfelelő válságkezelő technikákkal véget vethet múltja kísértésének és az új körülményeknek megfelelően újrafogalmazza az elmúlt évtizedek eseményeit, fejleményeit oly módon, hogy jelenléte a körülötte lüktető világot és a vele való hasznos kapcsolattartást szavatolja.
Ez mindannyiunk számára nagyon fontos, hisz ha valami terméketlenebb és álmaink, céljaink megvalósításában romboló hatással bír, mint a pesszimizmus, akkor az éppen a rágódás elmúlt dolgok fölött: minél gyakrabban foglalkozunk ezekkel a gondolatokkal, annál hamarabb lesznek negatív hatással hozzáállásunkra, elkerülhetetlenül szokásunkká válnak, amelyeket már tudatalattink befolyásol. Ha érdekli, beszéljük meg, cím: foczedoki.phd@gmail.com.

Meg kell törnünk elménkben a régi megszokások hatalmát

A pszichológusok állításai szerint tudatalattink additív működésének következtében érzéseink, gondolataink, kellemes és kellemetlen tapasztalataink summája határozza meg állapotunkat. Ha nem vagyunk képesek kellemetlen élményeinktől szabadulni, állandóan a felidézésükkel foglalkozunk, lelki egyensúlyunk és teljesítőképességünk látja kárát. „Ha efféle megszokások irányítják alkotó energiánkat, könnyen rekedünk meg olyan kerékvágásban, amely nincs ínyünkre. Ahhoz, hogy kiszabaduljunk belőle, meg kell törnünk elménkben a régi megszokások hatalmát” – olvashatjuk az Élj szenvedélyesen című kötetből. Írója, Peter L. Hirsch szerint egyes szakértők ezt újraprogramozásnak nevezik. Mi nevezzük egyszerűen a múlt újrafogalmazásának, ahogy a sikerkönyv szakírója is teszi és állítja, bárkinek hatalmában áll újrateremteni múltját, ha újraelemzi a lezajlott eseményeket és teljesen felújított, inkább kibontakoztató, boldogulásra, érvényesülésre, kimagasló sikerek elérésére serkentő jelentéssel ruházza fel azokat.


Látunk például nap mint nap kocsirongáló útjaink ki nem jelzett letérőiben elénkbe vágó, ideges, gépkocsijukkal ralizó polgártársakat, akik olykor biztonságunkat, esetleg életünket veszélyeztetve csikorgó kerekekkel elszáguldanak. Általában gorombán, nem mindennapi szóvirágözönnel „kecsegtetjük”, mindenféle négylábúnak elnevezzük, középső ujjunkat magasba emelve melegebb éghajlatra is elküldjük, de vajon mi lenne, ha autójával mellettünk szélsebesen elhajtó felelőtlen sofőr helyett a sürgősségre rohanó, aggódó apát, férjet vagy jó barátot vélnénk felfedezni? Vajon változna ezáltal lényünkben valami? Talán igen. Nézzen körül itt is: : www.profitcentrum.shp.hu .
Szerzőnk egy történetet mesél el. A New York-i metróba édesapjuk kíséretében vadállat módján viselkedő kisgyerekek szállnak fel. Föl-alá rohangálnak, kitépik az utasok kezéből az újságot, csetepatét csapnak, mindenki megbotránkozik. Egy utas végül figyelmezteti a látszólag szenvtelen apát, hogy kibírhatatlanok a kölykei és jobban is figyelhetne rájuk. A férfi megtört, bánatos tekintettel kér bocsánatot. Elmondja, hogy a kórházból jönnek, ahol alíg egy órája halt meg a kicsik édesanyja…

Éljünk meg minden napot úgy, mintha az lenne az utolsó

Milyen időszerű igazságot hordoz ma is ama indián bölcsesség, mely felszólít, hogy „járj egy mérföldet a másik mokaszinjában, mielőtt ítéletet mondasz róla.” Végezetül idézzük a szakíró véleményét: „Éljünk meg minden napot úgy, mintha az lenne az utolsó: szenvedéllyel és elsőrangúan. A tegnap már elmúlt, a holnap pedig talán sohasem jön el. A mai nap a mindenünk… Ez nem korlátozó meggyőződés, épp ellenkezőleg, fantasztikusan kibontakoztató. Véget vet a halogatásnak, hadrendbe állítja a szenvedélyt és a vágyat mindazon jó dolgok elérésére, amelyekről tudjuk, hogy elérhetők, mert minden napot úgy élünk meg, mintha az utolsó lenne, minden napot a lehető legteljesebb mértékben kihasználunk.” Ha érdekli a téma beszéljük meg, cím: foczedoki.phd@gmail.com .