A hozzáállás kérdései

A szenvedélyes és sikerekben gazdag élet titkainak tudorai Dale Carnegie-től a mai életmód tanácsadókig egyöntetűen vállalják: a hozzáállás elsődleges fontossággal bír. Norman Vincent Peale ezzel kapcsolatban azt tartotta: „Nem annyira az adott helyzet a fontos, mint inkább az, ahogyan hozzáállunk, mert ettől függ a siker vagy a kudarc.” El kell tehát fogadnunk azt a tényt: mielőtt valakit meggyőznénk, hogy a mi termékünk a legjobb, az általunk biztosított minőség felülmúlhatatlan, a nálunk fellelhető lehetőségek a leghatékonyabbak, vagy a mi ajánlatunk a legjövedelmezőbb, először hozzáállásunkat kell megkedveltetnünk vele. A szakirodalom szerint ugyanis mindenféle kommunikáció használhatósága és pozitív végeredménye kimondottan hozzáállás kérdése. Vásárlóink, szállítóink, alkalmazottaink és üzlettársaink számára sokkal többet jelent a saját hozzáállásunk, mint bármilyen szépen fogalmazott, hangzatos szó. Senki sem törődik azzal, mit tudunk vagy mit mondunk, amíg nem győződik meg arról, mennyire törődünk az őt közvetlenül érintő kérdésekkel. Minden körülmények között alkalmaznunk kell tehát a szenvedélyes hozzáállás filozófiáját, mert a gyakorlati tapasztalat is bizonyítja. Ezért is fontos, hogy éljük bele magunkat abba, amit teszünk, igyekezzünk felkészültségünk, tapasztalataink, szakmai kompetenciánk legjavát nyújtani, lelkesen és serkentő hatással cselekedni. Szabályozni, irányítani és minden körülmények között uralni kell hozzáállásunkat ahhoz, hogy kimagasló eredmények elérésére legyünk képesek. Ez is a sikerorientált magánemberek vagy vállalkozók stratégiájának egyike, rövid és hosszú távon bevethető fegyvere. Kezünkbe kell vennünk az irányítást és ha nem akarunk szolgái lenni, akkor mindenképpen urai kell maradnunk hozzáállásunknak. Ilyenkor hatalmas erőt ad, hogy saját sikerünk a legnagyobb örömet okozhatja azoknak, akiknek létét kedvezően akarjuk befolyásolni, akiknek sorsát döntő módon megváltoztathatjuk, miközben legyőzhetetlenül munkál bennünk mindent lehengerlő optimizmusunk. Hiszen már iskolás korunkban belénk sulykolták jó öreg tanítómestereink a mindenkoron érvényes közmondást, miszerint: ha nevetsz, az egész világ veled nevet, de ha sírsz, magadra maradsz. Nézzen körül itt is:  www.profitcentrum.shp.hu .

Az önző emberek reszketnek a tiltó táblákon túl lépni

Van aki úgy gondolja, a személyes siker önelégültséghez, egoizmushoz vezet. Pedig a siker tulajdonképpen adomány, és amennyiben képesek vagyunk a szokásunkká tenni, rövid időn belül arról is meggyőződhetünk, hogy az épp ellentétes az énközpontúsággal. Hiszen az önző emberek reszketnek a tiltó táblákon túl lépni, megelégszenek a középszerűséggel és megpróbáltatásaik, kudarcaik önsajnálatba kergetik őket. Ha azonban nem csüggedünk és valóságként érzékeljük akár csak vélt sikereinket is, ez pozitív hatással lesz ránk, ami nem más, mint a pozitív hozzáállás. És ha már rendelkezünk vele, csak a legmagasabb teljesítményfokozatra kell kapcsolnunk és sínen van a siker. Egyszerűen hangzik, de a kibontakoztató hozzáállás kialakítása egymagában nem elégséges. Egyik leghatékonyabb taktika e hozzáállás megőrzésére, ha folyamatosan kibontakoztató kérdéseket teszünk fel önmagunknak. Mindegy, hogy tevékenységünk során hányszor érnek csalódások, ebben az esetben nagyon is érvényes: gyakorlat teszi a mestert. De mi ebben a nagyszerű?

Ahol a tanulás véget ér, ott kezdődik a hanyatlás

 
Hajlamosak lévén a panaszkodásra, gyakran elő is hozakodunk sérelmeinkkel. Mondogatjuk: hajnalban felkelünk, vonatra, buszra szállunk, ázunk, fázunk, éhezünk azért, hogy elszámoláskor alig kapjunk valamivel többet a minimálbér fölött… Ebben aztán semmi nagyszerű sincs. És mégis van, hisz otthon maradt családtagjaink létfenntartási gondjait cipeljük a vállunkon, ők számítanak ránk, azzal a kevéssel is, amit hazavihetünk, mi vagyunk az egyetlen reménységük. A hozzáállás másik fontos kérdése: mit tanulhatok ebből? Mindenkitől és mindenből tanulhatunk valamit. Az egyik filozófus okkal állapította meg, hogy ahol a tanulás véget ér, ott kezdődik a hanyatlás. Mondását arra az igazságra alapozta, mely szerint az agy a legizmosabb szerv és ha nem használják, ő is elsorvad. A harmadik kérdés így hangzik: mit kell megváltoztatni a cél elérésének érdekében? A szenvedélyes csúcsteljesítőknél ez a kérdés állandóan ott lebeg a háttérben. Ettől lesznek termékenyek, újító szelleműek, kíváncsiak, éberek, előretekintőek és nyitottak. A siker érdekében bennünket szolgáló hozzáállást kell kialakítanunk, mely a szenvedélyes élet szakemberei szerint is kibontakoztatja eszményünket, előkészíti a terepet értékrendünk maradéktalan kifejezésre juttatásához, táplálja meggyőződésünket, támogatást nyújt félelmeink legyőzésében, céljaink és törekvéseink megvalósításában. Sokak számára az önmagunkat szolgáló hozzáállás egyben mások szolgálatát is jelenti. Arra persze mindannyiunknak vigyázni kell, hogy ne mások határozzák meg hozzáállásunkat. Aki nem tulajdonít kellő fontosságot ennek az elvnek, az előbb-utóbb a világ legkészségesebb áldozatai közé fog tartozni, akit a legjelentéktelenebb csekélységek is a kétségbeesésbe kergethetnek. Ha érdekli a téma beszéljük meg, cím: foczedoki.phd@gmail.com .