Kötelezettségvállalás és siker

A Sikerakadémiában megjelenő ötleteinkkel, javaslatainkkal és tanácsainkkal kapcsolatban naponta érnek kellemes meglepetések. Nagyon sokan méltányolják erőfeszítéseinket, csodálatra méltónak nevezve optimizmusunkat, kitartásunkat és azt a következetességet, melynek következményeként minden szerdán előhozakodunk valami serkentő hatású újdonsággal. Persze, a vélemények, akárcsak a politikában, megoszlanak. Akadnak bőven olyanok is, akik a közvetlen környezetükben lejátszódó jelenségek láttán nem késlekednek megjegyezni: olyan körülmények között, amikor a nemzetgazdaság az összeroppanás szélén áll, családjaink túlnyomó többsége a létfenntartás problémáival küszködik, és félnünk kell, hogy egyik napról a másikra kenyér sem jut asztalunkra, nem helyénvaló az érvényesülés nyugati technikáiról és a nálunk amúgy is lehetetlen meggazdagodás filozófiájáról papolni. És nem tehetünk mást, igazat kell adnunk azoknak, akik belefáradtak már a kormányzati ígérgetésekbe.

Persze, igyekszünk hozzátenni: kiábrándultságuk mondatja ezt, mindebből nem következik az, hogy a tanácsadó testület dolgavégezetlenül odébbáll. Nem a jó szándékú polgárok bűne ugyanis, hogy mindannyiunk számára ilyenné vált az ígéretek földje. Azért viszont már mindannyiunkat terhelne a felelősség, ha nem tennénk meg mindent az áldatlan állapotok felszámolásáért. Annak tudatában is, hogy az apró sikerek egy régió megerősödésének a garanciái lehetnek. Az előzőekben említett összpontosítás vagy fókuszálás mellett nélkülözhetetlenként el kell fogadnunk a kötelezettségvállalást is.

Kötelezettségvállalás nélkül semmi sem történhet

 
Ezzel kapcsolatban W. H. Murray A második himalájai expedíció című munkájában a következőket írja: „Amíg valaki el nem kötelezi magát, mindig megmarad a bizonytalanság, a visszalépés lehetősége, és hiányzik a hatékonyság. Bármely kezdeményezésre és alkotásra érvényes elemi igazság – amelynek figyelmen kívül hagyása számtalan eszmét és ragyogó tervet hiúsított meg -, hogy abban a pillanatban amikor határozottan elkötelezzük magunkat, a gondviselés is megmozdul. A legkülönbözőbb események következnek be megsegítésünkre, amelyekre különben sohasem került volna sor. Történések egész sora indul ki elhatározásunkból, előre nem látott mozzanatok, találkozások, az anyagi segítségnyújtás legváltozatosabb formái lesznek hasznunkra, amelyekről nem is álmodtunk valaha.” Kötelezettségvállalás nélkül semmi sem történhet, hisz ez az összes sikerpreparátum nélkülözhetetlen hozzávalója. Amikor kötelezettséget vállalunk valami vagy valaki iránt, biztosan tudjuk a végeredményt. És mondanunk sem kell, hogy az csakis a győzelem lehet. Tettük-e már fel magunknak a kérdést: hagynám, hogy éhen haljon a gyermekem? Nem hiszem, hogy akadna valaki, aki igenlő választ adna erre. Pedig semmi biztosíték nincsen arra, hogy nem következik be. Mégis erőteljes meggyőződéssel állítjuk mindannyian: a mi esetünkben ez nem fordulhat elő. Honnan fakad ez a meggyőződés? Nos, épp a kötelezettségvállalásból.

Álmaink és céljaink valóra váltása érdekében nem szükséges hősi halált halni 

Jelenleg mindannyian annyival rendelkezünk, a mai napig pontosan azzá váltunk, ami mellett kötelezettséget vállaltunk – ennyit értünk el, sem többet, sem kevesebbet. Akárcsak a hit, a hozzáállás, az értékrend, az eszmény stb., önmagában véve a kötelezettségvállalás is olyan színű, amilyenre mi magunk pingáljuk. Hogy a kudarc vagy a sikeressé válás mellett kötelezzük el magunkat, az kimondottan rajtunk múlik. Tartsuk mindig szem előtt, hogy kötelezettségvállalásunk nem föltétlenül élet-halál kérdése, álmaink és céljaink valóra váltása érdekében nem szükséges hősi halált halni. Hiszen nem szabad összekevernünk a kötelezettségvállalást az elvakultsággal, egyszerűen csak arra kell összpontosítanunk, hogy bármi történjék, a mérkőzést végig kell játszanunk. A végeredmény: jobbik esetben győztesként vonulunk ki a pályáról, rosszabbik esetben vesztesként „ünnepeljük” ellenfelünk nagyszerűségét, esetleg elfogadjuk a döntetlent. „A kötelezettségvállalás éppoly egyszerű, mint a szavunkat adni, aztán megtartani. Megtenni minden tőlünk telhetőt. A kötelezettségvállalás azt jelenti, hogy teljesítjük amit ígértünk, akár tetszik, akár nem…”