Kimondjam, ne mondjam? Kimondom - 7. fejezet

   KIMONDJAM, NE MONDJAM? KIMONDOM: AZ ÚJNAK TŰNŐ VÁLASZOK A RÉGMÚLT IDŐK FILOZÓFIÁJÁBAN GYÖKEREZNEK! NEM IS ANNYIRA ÚJAK! - 7. FEJEZET

Fél évszázaddal ezelőtt - olvasmányaim és útkereső kutatásaim során - volt szerencsém azokról a gazdasági, pénzügyi, társadalmi és szociális életviteli szabályokról értesülni, melyek a globális termelési és szolgáltatási ágazatokban, a legfőbb problémaként az emberi civilizáció jólétét, boldogságát, szellemi-erkölcsi és anyagi gyarapodását voltak hivatottak azonosítani, szavatolni. Megemlíteném Arisztotelészt vagy aquinói Szent Tamást, hisz az ő életfelfogásuk és filozófiájuk alapjául, pontosan azok a főbb tudnivalók szolgáltak, melyek határozottan segítették őket abban , hogy megalkossák a "Boldogság Közgazdaságtanát" vagy a "Polgári Közgazdaság" címet viselő műveket. Emiatt gondolom, hogy azok a rendkívüli eszmefuttatások, szellemi értékek, amiket előző fejezetekben már említettem, nos, azok nem újkeletű dolgok. Mindannyian tudjuk, hogy a fent megidézett tudós- filozófusaink, nem ma született gondolkodók.

Azok a szakértők, akik ezeket a dolgokat észlelik és nyilvánosan tárgyalnak róluk, tökéletesen rátapintanak arra a lényeges összefüggésre, mely a fejezet címében is nyomatékosítja, hogy a jelenlegi gazdasági és társadalmi kihívásokra adott, újnak tűnő válaszok valójában nem is annyira újak, hisz közel 100%-ban a régmúlt idők filozófiáiban gyökereznek.

Arisztotelész és Aquinói Szent Tamás, az akkori közgazdaságtan és annak hozzáértő mesterei elé, olyan erkölcsi és filozófiai célokat állítottak anno, amelyek messze meghaladták az anyagi és pénzügyi gyarapodást. Erről adnak betekintést a következő, kissé megválogatott bekezdések, annak okán, hogy tartalmazzák a régi bölcsek, pontokba szedett tanításait. Úgy is fogalmazhatnánk, ” A boldogság közgazdaságtana” és a régi bölcsek tanítása. Íme a legfontosabb gondolatok:

Arisztotelész és az eudaimonia

• A cél: A boldogság (eudaimonia). Arisztotelész a gazdaságtant (görögül oikonomia, azaz „háztartás-vezetés”) alárendelte az erkölcsi filozófiának. Az emberi élet végső célja nála a boldogság, vagyis az eudaimonia, ami nem egy múló érzelem, hanem egy virágzó, erényes és teljes életállapot. A gazdasági tevékenységnek is ezt a célt kell szolgálnia, és nem a határtalan vagyonfelhalmozást.

• A pénz kritikája. Arisztotelész bírálta a pénz öncélú hajszolását (khrematisztika), mivel szerinte ez elidegeníti az embert az igazi boldogságtól, és természetellenes tevékenység. Ez a gondolat összecseng a „Kékszigetek” azon tanulságával, hogy az ott élő közösségek nem a hatalmas vagyonra, hanem a célokkal teli, tartalmas életre törekednek.

• A politikai közösség szerepe. Arisztotelész szerint az ember társas lény (zoon politikon), és a teljes életet csak a politikai közösségben, a poliszban élheti meg. Ez a szemlélet rímel a „Kékszigetek” erős közösségi kötelékeire, amelyek támogatást, céltudatosságot és a magány elkerülését biztosítják.

Aquinói Szent Tamás és az erkölcsi célok

• Az „igazságos ár” elve. Szent Tamás az erkölcsi teológiát és a gazdasági gondolkodást ötvözve kidolgozta az „igazságos ár” (justum pretium) elvét. Ez az elv korlátozta a tisztességtelen haszonszerzést, és arra ösztönözte a kereskedőket, hogy tevékenységüket a társadalom jólétének rendeljék alá. A modern közgazdaságtan gyakran eltekint az erkölcsi megfontolásoktól, azonban a jóléti gazdaságok kialakulása során újra felmerül az erkölcsi szabályozás szükségessége.

• A közös jó szolgálata. Szent Tamás gazdasági elemzései a közös jó szolgálatát célozták. Elméletei az emberek közötti igazságosság megteremtésére fókuszáltak, szemben a modern, gyakran értéksemleges közgazdaságtannal, amely a racionalitásra és az egyéni érdekekre épül.

• A metafizikai alapok. A tomista megközelítés hangsúlyozza, hogy a gazdaságtan nem értéksemleges, és mélyebb metafizikai alapokkal rendelkezik, amelyek meghatározzák, hogyan értelmezzük a boldogság és a racionalitás fogalmát.

A folytonosság és a változás

A modern közgazdaságtan az utóbbi évszázadokban eltávolodott ezektől az erkölcsi és filozófiai gyökerektől, és a matematikai modellezésre, a növekedésre és a pénzügyi mutatókra helyezte a hangsúlyt. Ezzel együtt azonban megjelentek azok a problémák is, mint a társadalmi egyenlőtlenségek, a környezet pusztulása és a mentális egészség romlása.

Az olyan kortárs kutatások és kezdeményezések, mint a „Kékszigetek” tanulmányai vagy a jóléti gazdaságok megteremtésére irányuló törekvések, nem új találmányok, hanem egyfajta visszatérésnek tekinthetők a klasszikus filozófia alapvető kérdéseihez. A különbség abban rejlik, hogy míg Arisztotelész és Szent Tamás filozófiai alapról közelítették meg a problémát, a kortárs közgazdászok statisztikai adatokkal és empirikus kutatásokkal támasztják alá a boldog és egészséges életvitel gazdasági előnyeit.

A történelem során a közgazdasági gondolkodás mindig is ingadozott az anyagi gyarapodás és a magasabb rendű erkölcsi célok között. A „Kékszigetek” kutatása és a jóléti gazdaságok felé való elmozdulás tehát nem más, mint a régi bölcselet újrafelfedezése a 21. század modern eszközeivel.