4. A jövő perspektívái és stratégiái - 19. fejezet

A Civil gazdaságtan perspektívája a jövőre nézve nem a piac vagy az állam elutasítása, hanem a három szektor (Piac-Állam-Közösség) harmonikus együttélésén alapul.

4.1. A jövő gazdasági rendszere: multidiszciplináris megközelítés

Zamagni Platón metaforáját idézve arra utal, hogy a számító és az irányt kereső gondolkodásnak egyszerre kell érvényesülnie. Ez a közgazdaságtan multidiszciplináris megközelítését jelenti:

• Etika és közgazdaságtan: A döntéshozatalba be kell vonni az erkölcsi megfontolásokat.

• Pszichológia és közgazdaságtan: A Homo Reciprocus komplexebb viselkedésének vizsgálata (viselkedési közgazdaságtan).

• Kapcsolati tudományok: A relációs javak és a társadalmi tőke mérése és termelésének ösztönzése.

(Fotó: Dr. Főcze Gyula)

4.2. Politikai stratégiák: A reciprok viszonyok támogatása

A kormányzatnak nem elegendő egyszerűen újraelosztást végeznie (a második pillér), hanem aktívan támogatnia kell a kölcsönösség (reciprocitás) termelődését (a harmadik pillér).

• Adókedvezmények a reciprocitásért: Adókedvezmények és jogi könnyítések biztosítása a szociális vállalkozásoknak, a B Corp-oknak és a szövetkezeteknek, amelyek bizonyíthatóan a logika mentén működnek (azaz nemcsak profitot termelnek, hanem mérhető társadalmi hatást is).

• Jóléti állam átalakítása: Az újraelosztási mechanizmusokat ki kell egészíteni olyan aktivizáló mechanizmusokkal, amelyek elősegítik a marginalizált emberek piaci részvételét és közösségi bevonását (a Közjó szorzótényezővé tételét). A segélyezés helyett a bevonásra és a képzésre helyezni a hangsúlyt.

• Új mérőszámok bevezetése: A GDP helyett a Közjó (GNH, SROI) mérését szolgáló mutatók bevezetése a nemzeti elszámolásokba, ezzel a Miért és Merre kérdéseket téve a gazdaságpolitika fókuszába.

A Civil gazdaságtan célja tehát nem utópia, hanem egy realista reform: egy olyan gazdasági rendszer felépítése, amely felismeri, hogy a tartós boldogság és a valódi jólét nem a magánfogyasztás maximalizálásából, hanem az egészséges relációs hálózatok (reciprocitás) fenntartásából fakad.

Remélem, ez a kifejtés teljessé tette az áttekintést Zamagni Stefano nyomában!

A libertariánus individualizmus kudarca - 18. fejezet

Zamagni a libertariánus individualizmus terjedését nevezi meg negyedik súlyos problémaként, amely meggátolja a politikai gazdaságtant a globális problémák kezelésében.

• Mi ennek a lényege: Ez a szélsőséges szabadságelvű megközelítés a közösség minden formáját az egyén mögé sorolja. Az egyéni akarat és preferencia a legfőbb, szinte kizárólagos iránytű.

(Fotónkon a szerző, Dr. Főcze Gyula, közgazdász)

• A Civil gazdaságtan válasza: Ez az álláspont a Homo Oeconomicus szélsőséges kiterjesztése. Zamagni számára (és a Homo Reciprocus számára) a közösség, a család és a társadalom elsődleges létforma.

• Boldogság mint reláció: Ahogy Zamagni Arisztotelészre hivatkozva rámutat, a boldogság nem egy személy és egy dolog (hasznosság) közötti kapcsolat, hanem egy személy és egy másik személy közötti kapcsolat. A boldogsághoz legalább két emberre van szükség. A libertariánus individualizmus, amely azt sugallja, hogy egyedül is boldogulhatunk és megtalálhatjuk a boldogságot (például fogyasztás útján), valótlan állításon alapul.

A gondolkodásmód két útja: hogyan és miért/merre?

Zamagni végső konklúziója a filozófiai és gyakorlati megközelítések helyes arányának fontosságáról szól:

Gondolkodásmód Fókusz Paradigma Funkció

Számító/Technikai (Calculating) Hogyan? (Matematika, Hatékonyság, Versenyképesség) Politikai Gazdaságtan Gyakorlati válaszok (konkrét problémák megoldása)

Irányt Kereső (Thinking) Miért? Merre? (Etika, Közjó, Jövőkép) Civil Gazdaságtan Irány kijelölése (a társadalom fejlődésének célja)

Zamagni szerint az elmúlt évtizedekben a hangsúly túlságosan a számító gondolkodásra került, elhanyagolva az irányt kereső megközelítést. Ezt illusztrálja Platón metaforája:

Platón metaforája: „A barázda akkor lesz egyenes, ha az ekét húzó lovak egyforma tempóban mennek.”

• Jelentése: A "lovak" a gazdasági, etikai és társadalmi céljaink. Ahhoz, hogy a társadalmi fejlődés (a barázda) egyenes legyen, és jó legyen a "termés" (a Közjó), a technikai hatékonyságnak (számító gondolkodás) és az irányt mutató értékeknek (irányt kereső gondolkodás) egyforma tempóban kell haladniuk. A Civil gazdaságtan a második, elhanyagolt ló.