További konstruktív gazdasági modellek - 17. fejezet

További konstruktív gazdasági modellek

Előző fejezeteink alapján megértettük Zamagni  professzor kritikáját a NOMA elvéről, annak  logikájáról és a kölcsönösség hiányáról.

Ezzel el is jutottunk elemzésünk építő jellegű szakaszához és megállapíthatjuk a következőket: a kölcsönösség elvének gyakorlati megtestesülése a harmadik szektorban és az etikus vállalatoknál található meg.

Itt azonban felvetődik a megkerülhetetlen és fontos kérdés, ami így hangzik: hogyan tudja egy modern szociális vállalkozás vagy egy civil szervezet (amely a kölcsönösség elvén működik) a politikai gazdaságtan logikájával ellentétben  gazdaságilag hatékonyan működtetni a  (szorzat) logikáját? Melyek azok az új mérőszámok és struktúrák, amelyek a közjót, nem pedig csak a profitot helyezik előtérbe?

Meglátásom szerint, az egyik ilyen lehetséges alternatíva az lehet, hogy bizonyos szintig el kellene felejtenünk a profit maximalizálás sikerképleteit és minden termelés és szolgáltatás mellé, vagy fölé kell rendelnünk a társadalmi szerepvállalást, hisz a gazdasági tevékenységeket, vállalatokat, vállalkozásokat, állami intézményeket, de még a bankokat is, azzal a jól meghatározott céllal hoztuk létre, hogy az emberiség gyarapodását, gazdasági és társadalmi jólétét segítsék és szavatolják. Sajnos, a politikai gazdaságtan antropológiai feltételezése a Homo homini lupus latin mondás, ami azt jelenti, hogy ember embernek farkasa. Ez volt Thomas Hobbes feltételezése. Ezt Adam Smith annak idején megpróbálta módosítani, de az alapfeltételezés változatlan maradt. A civil gazdaságtan antropológiai alapfeltevése a natura amicus, ami azt jelenti, hogy az ember természeténél fogva barátkozó lény. Látjuk az alapvető különbséget a két paradigma között. Következésképpen azt mondhatjuk, hogy a politikai gazdaságtan modellje a Homo economicus, a civil gazdaságtané pedig a Homo reciprocus, azaz a viszonosságot gyakorló ember. Ha kissé erőteljesebben fókuszálunk a lényegre, akkor azt is megfogalmazhatjuk, hogy ezek a gondolatok teljes mértékben és tökéletesen megragadják a Civil Gazdaságtan lényegét, és kiemelik a legfontosabb különbséget, ami nem más, mint az antropológiai feltételezés – az alapvető emberképet, amelyre az egész gazdasági modell épül. A profit maximalizálásának felülírása a társadalmi szerepvállalás és az emberiség jólétének céljával, nos ez pontosan a Zamagni professzor által képviselt Homo reciprocus logika.