Értékrendünk és az eszmény

Tudományos dolgozatba illő hangvételű megfogalmazásunk azon nyomban érthetőbbé válik, ha beleolvasunk a szenvedélyes élet módszereit eredeti és érdekes feldolgozásban bemutató szaktanácsadóba: mindaz, amit teszünk és amivé válunk, eszményeink és értékrendünk szüleménye. Washington Irving szerint a nagy elméknek eszményeik vannak; a többieknek kívánságaik. Ennek a kijelentésnek az alapján eldönthetjük, melyik kategóriához is tartozunk. Egy kis bátorsággal – mivel a jelenlegi eszeveszett létfenntartási hajszában képesek vagyunk a példa értékű helytállásra – nyugodtan megállapíthatjuk magunkról: olyan teremtményei vagyunk Istennek vagy éppenséggel a nagy természetnek, akiknek nem csak kívánságaik, de nagyszerű eszményeik is vannak. És mivel eszményeink magja az értékrendünk, leszögezhetjük: az értékrend a minket körülvevő dolgok veleje, összes cselekedetünk

generátora, vágyaink és álmaink forrása. Sajnos, nap mint nap tapasztalható, hogy környezetünkben a rokonok, barátok, ismerősök gyakran megfeledkeznek egymás értékrendjéről. De ennél is károsabb, ha saját értékrendjüket is figyelmen kívül hagyják. Utána meg azon töprengenek, miért maradt el a siker. Pedig olyan egyszerű az egész, mielőtt elindulunk az életben szerencsét próbálni, mindannyian tele vagyunk szebbnél szebb elképzelésekkel, álmodozunk, azonnal megvalósítandó vagy hosszú távú célokat tűzünk ki magunk elé, megfogalmazzuk életcélunkat is, aztán az idő múlásával szép lassan mindenről lemondunk és arra próbálunk összpontosítani, hogy elfogadható kifogásokat találjunk. A szó szoros értelmében megfeledkezünk értékrendünkről és minden az önsajnálatba torkollik. Nézzen körül itt is: : www.profitcentrum.shp.hu .

Nálunk a vevő a király

 
A felemelkedni akaró, jólétet kutató, sikerre törekvő emberek számára nem ez a járható út. Ha valóban azt akarjuk, hogy a világon mindenütt béke legyen, megszűnjenek a háborúk, végérvényesen eltűnjenek a vállalatok közötti vagy családi csetepaték, akkor sokkal jobban oda kell figyelnünk egymásra, ellenfeleinkre, el kell ismernünk és becsülnünk kell a másik értékrendjét, serkentenünk kell őket arra, hogy kifejezhessék eszményeiket. Az önmegvalósító vállalkozások tulajdonosainak és alkalmazottainak mindig szem előtt kell tartaniuk elsősorban a saját, másodsorban az ügyfelek értékrendjét. Egy idő után az általunk vallott értékek akaratunk ellenére is meghatároznak bennünket, ilyenkor már nem mi választunk magunknak értékrendet. Mert alapigazság, hogy az értékrend motivál. Ha azt tapasztaljuk, hogy bizonyos intézmények, vállalatok, üzlettársak vagy személyek nem tartják tiszteletben értékrendünket, igyekeznünk kell eltávolítani őket környezetünkből. Így gondolkodik az üzletből „kinézett” vásárló is, aki, ha nem respektálják értékrendjét, lábát sem teszi többé oda. Íme egy érdekes, mulatságos példa Amerikából. A Nordstrom áruházlánc kitűnő sikereinek egyik titka, hogy rendkívüli módon megbecsüli a vásárlók értékrendjét. A jelmondat ismerős: „Nálunk a vevő a király.” Történt, hogy egy vásárló négy darab gumiabroncsot hozott vissza az üzletbe, mert nem tetszettek neki. A kereskedő készségesen visszafizette neki a vételárat, megköszönte, amiért az ő üzletüket választotta és nagy tisztelettel meghívta, térjen be hozzájuk vásárolni máskor is. Dicséretre méltó magatartás. A különös csak az, hogy a Nordstrom Áruház sohasem árult gumiabroncsot!

Az eszmény a kimagasló eredmények generátora

 
Az életeszményeik jegyében élő emberek általában céltudatosak. Thomas Carlyle így fogalmaz: az eszmény nélküli ember olyan, akár a kormánya vesztett hajó. Eszményeink azonban nem téveszthetők össze céljainkkal. Akik eszményeik függvényében látják a világot, eltökélt szándékaik alapján rekordokat döntenek meg. Amikor képesek vagyunk teljes felelősséget vállalni önmagunkért, és felhagyni a mentségek keresésével, akkor induljunk el a csúcs felé. Az eszmény a kimagasló eredmények generátora. A nagy teljesítmények nem csak a világhírű személyiségek kiváltságai. A kisember is élhet csodálatos életet, csak tudni kell élni a lehetőségekkel. Végezetül idézzük a szakirodalom egyik meghatározását: „Életeszményeink indítékainak sarokköve, munkaerkölcsünk kulcsa, mely előhívja a szenvedélyünket, az a mérce, amelynek alapján elbíráljuk előrehaladásunk mértékét, és megállapítjuk, hogy jó irányba tartunk-e? Életeszményünk indokolja sikerünket, egyszerűen fogalmazva az, ami reggelente felkelésre késztet.”