Volt, akinek "apja" voltam, s volt, akinek "nagytatája"!

- MA BÚCSÚZTAK UTOLJÁRA!

Tegnap délután, 2021. június 10.-én a bizonytalan, vándorfelhős, esőáztatta napsütésben kint kertészkedtem a dióligetben, elkésett paprika palántákat állítottam hadrendbe, serkentettem őket a számukra még szokatlan, idegen földben túlélési küzdelemre, amikor tőlem néhány méterre, az árnyékba rejtve, csörögni kezdett a telefonom. Kijelzőjén, Dr. F. Mónika, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság-, és Gazdálkodástudo-mányi Kar, Sepsiszentgyörgyre Kihelyezett Tagozatának igazgatója, neve villogott. Mire felvettem volna, megszakadt a vonal, de igyekeztem a lehető leghamarabb visszahívni, mert gondoltam valami nagyon fontos dologról lehet szó, ha maga a tanszékvezető keresett.

Néhány perc elteltével minden kiderült, de nem lennék önmagam és veletek szemben őszinte, ha eltitkolnám, hogy - általam elfeledettnek hitt, nyugállományba vonult egyetemi adjunktusként - kissé el is érzékenyültem, amikor meghallottam, hogy 2021. június 11-én, 10 óra 30 perckor az egyetemen megtartják a ballagást, és a három évvel ezelőtti tanítványaim, akik ma már boldog végzős közgazdászok, szeretettel meghívnak az ünnepségre.

Lám-lám, mekkora öröm és pozitív meglepetés érheti az embert, a nyugalmazott tanárt, ha mégsem igazolódik be azon hipotézise, hogy őt minden bizonnyal elfeledték, leírták. Az igazi boldogság erőteljesebben akkor járta át egész lényemet, amikor angyalkák arcát, mosolyát hordozó, gyönyörű hölgyek és nagyszerű, művelt férfiak élő szóban ráerősítettek, hogy nagyon sokan közülük szerencsés hallgatóim voltak, mert volt, akinek "apja" voltam, s volt, akinek "nagytatája"!

Tisztelt igazgatónő, drága Mónika! Kedves végzős hallgatóink! Köszönöm szépen, hogy visszahívtatok az egyetemre, egy utolsó búcsúzásra, utolsó tanítványaimmal, az utolsó ballagásra! Úgy gondolom, ilyen értékes hallgatókra - úgy az alapképzésen, mint a magiszteri programban - méltán lehet büszke a Babeş-Bolyai Tudományegyetem.

Mindenkinek sok sikert kívánok a vizsgákon és az azokat követő Nagybetűs Életben! Ady Endre soraival zárom e bejegyzésemet:

"Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,

Most gyertek, szabad mellü örömök

S pusztuljatok, bilincses iskolák."

A fotók saját felvételek.