Az ellátási lánc és alapvető szükségleteink - 13. fejezet

AZ ELLÁTÁSI LÁNC ÉS ALAPVETŐ SZÜKSÉGLETEINK. BIZTOSÍTHATÓ-E A KÖVETKEZŐ NEMZEDÉKEK JÓLÉTE? - 13. FEJEZET

Az ellátási lánc kritikus szerepet játszik abban, hogy a modern társadalomban kielégíthetőek legyenek az alapvető emberi szükségletek, amelyek a boldog élet elengedhetetlen előfeltételei. A stabil és hatékony ellátási lánc a gazdaság gerincét képezi, biztosítva a termékek és szolgáltatások eljutását a termelőtől a fogyasztóig.

Az Ellátási Lánc és az Alapvető Szükségletek Kapcsolata

Abraham Maslow szükséglethierarchiája (Maslow-piramis) jó keretet ad a kapcsolat megértéséhez:

Fiziológiai szükségletek (alapvető szint): Az életben maradáshoz szükséges dolgok, mint az élelem, víz, lakhatás, ruházat és egészségügyi ellátás.

Az ellátási lánc szerepe: Az ellátási lánc biztosítja, hogy az élelmiszer eljusson a gazdaságokból az élelmiszerboltokba, a tiszta ivóvíz a háztartásokba, a gyógyszerek és orvosi felszerelések a kórházakba, és az építőanyagok a lakóhelyek kialakításához. Ezen láncok zavara (például természeti katasztrófák, politikai zavargások, háborúk, forradalmak idején) közvetlenül veszélyezteti ezen alapvető szükségletek kielégítését, ami szorongást és bizonytalanságot szül.

Biztonsági szükségletek: A fizikai és anyagi biztonság iránti igény.

Az ellátási lánc szerepe: A megbízható és stabil ellátási lánc csökkenti a hiánytól és a készletek kimerülésétől való félelmet, ezáltal növeli a biztonságérzetet a társadalomban. A jogszabályoknak megfelelő, átlátható ellátási láncok emellett garantálják a termékek biztonságos eredetét (pl. élelmiszerbiztonság).

Szociális szükségletek (valahová tartozás, megbecsülés, szeretet): Emberi kapcsolatok, közösségi élet.

Az ellátási lánc szerepe: Bár közvetett módon, de a stabil alapvető ellátás lehetővé teszi az emberek számára, hogy ne a puszta túlélésre összpontosítsanak, hanem időt és energiát fordítsanak a társas kapcsolataik ápolására, családalapításra és a közösségi életben való részvételre. A termékek elérhetősége (pl. kommunikációs eszközök, hobbi felszerelések) a kapcsolatok fenntartását is segíti.

Elismerés, megbecsülés szükséglete: Az önbecsülés és a mások általi elismerés vágya.

Az ellátási lánc szerepe: A munkahelyek, amelyeket az ellátási lánc menedzsmentje és a kapcsolódó iparágak biztosítanak, lehetőséget adnak az egyéneknek a produktív munkára, hozzájárulva az önbecsülésükhöz és a társadalmi hasznosság érzéséhez.

Önmegvalósítás szükséglete (csúcs): Az egyén képességeinek kibontakoztatása, a benne rejlő potenciál elérése.

Az ellátási lánc szerepe: A stabil és hatékony ellátási lánc által megteremtett jólét és kényelem (pl. oktatási eszközök, könyvek, technológia elérhetősége) teremti meg a feltételeket ahhoz, hogy az egyének az alapvető szükségletek kielégítése után magasabb rendű célok felé fordulhassanak.

Összességében a hatékony ellátási lánc a modern társadalmi stabilitás és a jólét láthatatlan, de alapvető motorja. Folyamatos működése biztosítja azt a fizikai és anyagi biztonságot, amely lehetővé teszi az egyének számára, hogy a Maslow-piramis alacsonyabb szintjein lévő szükségleteiket kielégítsék, és ezáltal a boldogabb, teljesebb élet felé törekedjenek.

A klasszikus makroökonómia ismert fejezetei alapján sokáig tanultuk és tanítottuk, hogy minden ország felelős entitásai, - vállalatok, vállalkozások, intézmények, a politikum, az állam, de még a közgazdaságtudomány is -, legfőbb problémaként jelölték meg a föld lakosságának vagyis a kb 8 milliárd fogyasztónak a vágyait, álmait, fogyasztói igényeit maximális technikai és minőségi szinten történő kielégítését, hozzáférhető árakon. Ehhez persze az kellett, hogy minden értékteremtő szereplő pontos választ adjon a következő kérdésekre: Mit termeljünk? Hogyan termeljünk? Kinek termeljünk? Figyelembe véve a jelenlegi nemzetközi, globális gazdasági, politikai és társadalmi változásokat, melyek a IV. iparosítási korszak küszöbére taszítanak mindannyiunkat és a hozzáértő szakmai körök a fenntarthatóság jegyében új paradigmákat dolgoznak ki és alkalmaznak a világ fogyasztói számára, felvetődik a kérdés: ilyen megközelítésben, merre tart a világ?

A jelenlegi globális gazdasági, politikai és társadalmi változások, a negyedik ipari forradalom (Ipar 4.0) és a fenntarthatóságra való törekvés a klasszikus makroökonómia paradigmáinak jelentős átalakulását eredményezik. A világ a korábbi, mennyiségi növekedés-központú megközelítésről egyre inkább a minőségi, inkluzív és erőforrás-hatékony gazdasági modell felé tart.

A Klasszikus Kérdések Új értelmezése

A "Mit termeljünk?", "Hogyan termeljünk?", "Kinek termeljünk?" klasszikus kérdések a fenntarthatóság és a technológiai fejlődés fényében új válaszokat kapnak:

1. Mit termeljünk? (A cél átértékelése)

Korábban: A fő cél a fogyasztói igények maximális kielégítése volt, a piaci kereslet által vezérelve, gyakran a környezeti és társadalmi hatások figyelmen kívül hagyásával.

Ma (Új Paradigma): A hangsúly a fenntartható termékeken és szolgáltatásokon van. Egyre fontosabbá válnak a körforgásos gazdaság (circular economy) elvei, azaz a termékek élettartamának meghosszabbítása, a javíthatóság, az újrahasznosíthatóság és a hulladék minimalizálása. A "zöld" és etikusan előállított termékek iránti fogyasztói kereslet növekszik, és a vállalatoknak erre reagálniuk kell.

2. Hogyan termeljünk? (A módszerek forradalma)

Korábban: A termelés hatékonysága és a méretgazdaságosság volt a fő szempont, gyakran jelentős energia- és erőforrás-felhasználással.

Ma (Új Paradigma): Az Ipar 4.0 technológiái (mesterséges intelligencia, IoT, robotika, big data) lehetővé teszik a tisztább és hatékonyabb termelést. A fókusz a következőkre helyeződik:

Erőforrás-hatékonyság: Intelligens rendszerek optimalizálják az energia- és alapanyag-felhasználást.

Digitalizált és átlátható ellátási láncok: A teljes folyamat nyomon követhetőbbé válik, csökkentve a pazarlást és a kockázatokat.

Lokalizált termelés: A 3D nyomtatás és a digitalizáció elősegíthetik a helyi termelést, csökkentve a globális ellátási láncoktól való függőséget és a szállítási költségeket.

3. Kinek termeljünk? (Az inkluzivitás és a társadalmi felelősség)

Korábban: A termelés a fizetőképes keresletet célozta, ami gyakran növelte az egyenlőtlenségeket.

Ma (Új Paradigma): A fenntarthatósági és társadalmi célok (ESG szempontok) előtérbe kerülnek. A cél az inkluzív növekedés:

A politikai döntéshozók és a vállalatok egyre inkább a társadalmi célokra összpontosítanak, például a munkahelyek minőségére, a folyamatos átképzésre és az oktatásra, hogy a technológiai fejlődés ne szélesítse tovább a jövedelmi szakadékot.

A fogyasztók egyre tudatosabbak, és hajlandóak prémiumot, magasabb árat fizetni a helyi, fenntartható forrásból származó termékekért, támogatva a helyi gazdaságokat.