2026. június 6., szombat

Egy elmebeteg akár kormányfő is lehet? - Első rész

Eluralkodott fölöttem az egyedüllét, a magányosság, mert irigyelt nyugdíjasként megbecsült tagja lettem a Kárpát – medencei őslakos társadalom azon harcosainak, akiknek igen jól megy, minden nap a dolga ! De, kedves követőim, ti is ismeritek a mondást, miszerint a kutya is jó dolgában válik veszetté. Számomra is elérkezett az idő, amikor a tükörben általam felállított, saját kórképem alapján, Magyarként kapott el, támadott rám a globalista, neoliberális ukrán-brüsszelita veszettség és egy kibírhatatlan, aberrált, káros javaslataiban és döntéseiben megfékezhetetlen, nemzetáruló, szemtelen és narcisztikus elmebeteg lettem ! Igaz csak ideiglenesen, hogy ne kelljen másokat sértegessek. Sem itthon, Erdélyországban, sem otthon, Magyarországon. Tudni illik anyai felmenőim -, nagyapám, dédapám, ükapám, szépapám és családjaik - Törökszentmiklóson látták meg a napvilágot...😁


Kábítószeres ügyekbe keveredtem, kiskorú lányok szoknyája alatt csúsztam-másztam, kéjelegtem, verekedésbe keveredtem, telefont raboltam, amit a visszajátszható, elmentett felvételek miatt vízbe dobtam, stb. Lehallgattam a gyermekeimet, a feleségemet, inkognitójukba és méltóságukba gázoló, megalázó videókat készítettem róluk, megbocsájthatatlanul zsaroltam és el is árultam őket. Aztán azokat is cserben hagytam, akiknek a jóvoltából 14 éven át milliókat zsebeltem be, forintban és euróban, saját kapzsiságom és mohóságom kielégítésére, amiért aztán több millióan, természetesen igazságtalanul Poloskának neveztek el. Minősíthetetlen támadásoknak lettem az áldozata, tömegek fordultak ellenem, akik minden bizonnyal tetteimért felakasztanának. Ezért úgy döntöttem, hogy megmutatom én ennek a cudar világnak, hogy ki vagyok és mire is vagyok képes – még az elrettentő diagnózisok ellenére is – ki fogom vívni magamnak a legnagyobb választási győzelmet és sokak ellenszavazatát megsemmisítve, kormányfői, bocsánat törzsfőnöki pozícióba avanzsálok. Meg is kérdeztem az évek óta mellettem álló pszichológusomat, Dr. Gemi Nikét, hogy látja, lehet-e az én mentális betegségeimmel törzsfőnöki vagy kormányfői funkcióba kerülni?
És a pszichológus válaszolt:
- Igen, történelmi és antropológiai szempontból egy törzsfőnök vagy kormányfő lehet nárcisztikus személyiségzavarral élő vagy súlyos mentális betegséggel küzdő személy. A történelem során a hatalmi pozíciók gyakran vonzották a domináns, egocentrikus karaktereket, és bizonyos kultúrákban a rendkívüli vagy látomásos mentális állapotokat nem betegségként, hanem spirituális kiválasztottságként értelmezték.

A kérdés pszichológiai, történelmi és kulturális háttere az alábbi főbb pontokban foglalható össze:

Hatalomvonzás és manipuláció
• A nárcisztikus vezetők gyakran rendkívül megnyerőek, magabiztosak és meggyőzőek, ami megkönnyíti számukra a követők toborzását.
• Kiválóan alkalmaznak manipulatív technikákat a törzsi vagy társadalmi hierarchia csúcsára jutáshoz és a riválisok félreállításához.
• Az empátia hiánya miatt olyan kemény vagy kegyetlen döntéseket is képesek meghozni, amelyeket egy együttérzőbb vezető elkerülne.
• Számos hagyományos irányítású társadalomban a mai nyugati orvostudomány által mentális betegségnek (például pszichózisnak vagy skizofréniának) nevezett állapotokat isteni adománynak, szellemi megszállottságnak vagy sámáni képességnek tekintették.
• Ha az egyén "őrülete" vagy látomásai az őslakosok vagy a társadalmuk javát szolgálták (például sikeres vadászatot vagy győzelmet jósoltak), a közösség elfogadta, sőt vezérévé emelte őt.

Történelmi példák
• Premodern vezérek: A világtörténelemben számtalan példa van olyan törzsfőnökökre, királyokra és hadurakra, politikusokra, akik mai szemmel egyértelműen klinikai nárcizmusban vagy paranoia-szerű elmebetegségben szenvedtek (például Caligula római császár vagy egyes mongol és afrikai törzsi uralkodók), mégis korlátlan hatalmat gyakoroltak.

Összességében a hagyományos törzsi, társadalmi, szociális berendezkedés nem szűri ki automatikusan a mentális zavarokkal küzdő személyeket; a sikerük azon múlt, hogy a viselkedésük mennyire találkozott a regnáló társadalmi rendszerek aktuális túlélési igényeivel vagy hiedelemrendszerével.
(Folytatjuk)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése