KERTTERÁPIÁS DIÓLIGET - I. RÉSZ

Dióliget: ahol a kényeztető csend lakik,                                                                                    s a fáradt lélek megpihen !

2019. október 4.-én vásároltam egy 68 áras szántóföldet városunk, Sepsiszentgyörgy közelében, a Szalomérral átellenben, a főúttól 345 m-re, néhány ezer euróért. Azért döntöttem így, mert 2019 őszén olyan kevés hallgató íratkozott be a BBTE Közgazdaság-, és Gazdálkodástudományi Egyetemének városunkba kihelyezett tagozatára, - ahol éveken át tanítottam -, hogy elkerülhetetlenné vált az oktatók létszámának a csökkentése is. A tanszékvezető közölte, nem valószínű a katedrám következő évre történő megtartása, beadtam hát az előrehozott nyugdíjazási kérelmemet, melyet 2020. január 20-ától kezdődően jóvá is hagyott a Nyugdíjpénztár. Mivel aktív munkaviszonyom megszűnt, szükségem volt arra, hogy fizikai erőnlétemet és szellemi frissességemet kifogástalan állapotban megőrízhessem. Ilyen körülmények között számomra mi sem jöhetett volna jobban, mint a szabadtéri terápiás izgés-mozgás, a létfenntartó és egészséges életadó kertészkedés kipróbálása. 

A Zé Bé és felesége tulajdonát képező telekkönyvezett, két parcellás telek ( szántó 3800 nm, és legelő 3000 nm), adomány formájában került a tulajdonomba. Azért volt erre a törvényes adományozási csavarra szükség, hogy ne kelljen a meghírdetéstől számítva 30 napig várni  a nevemre való átvétel lehetőségére valamint újabb 30 napot a katonaság jóváhagyására. Ezt is kérni kellett volna, mivel lőtér van a parcellák közelében. Az egyetlen gyors, és bürokrácia kizáró törvényes áthídalási eljárás, melyet a közjegyző javasolt az, a donáció volt. A közjegyzőnél egykettőre átírták nevemre a parcellákat, én pedig azonnal hozzáfoghattam az organikus élelmiszereket előállító, családi ökofarmocska létrehozásának megtervezéséhez.