Az emberek iránt érzett empátiám, őszinte szeretetem a vád!Szabad-e szabadon szárnyalva, felebarátaidat, embertársaidat, baráti szeretettel, őszintén szeretni? Szabad-e, lehet-e lélekből fakadó, - még ha kissé soknak tűnik is, - hömpölyögve áradó méltánylással, együttérző ragaszkodással, égi hatalom (Teremtő Atya) által lényedből vezérelt, szalonképes véleményt formálni, köszönetet mondani a Facebookon például a szülinapodon, jó kívánságokkal téged elhalmozó feleségednek, ismerőseidnek, rokonaidnak, barátaidnak anélkül, hogy a gyanakvó, irigykedő lények hangjai rosszindulatúan megne szólalnának, le ne hurrognának? 
Nem hallucinálok ! Vagy talán mégis? Nem tudom ! De az biztos, hogy ébren vagyok. Hangokat hallok fényes nappal, hangokat hallok az éjszakában. Egyre több hangot hallok a nagyvilágban. Értékítéletem, őszinteségem, gyermekes jóindulatom és szerte áramló szeretetem miatt vádaskodnak. És jönnek, és tolonganak, mint a zsákba fogott fájdalmasan fullánkoló darazsak, és ítéleteket susognak, könyörtelenül lesújtanak:Hang 1: - illetlen dolog saját feleségednek a facebookon megköszönni a születésnapi fáradozásait, a finom ételeket. Minden feleségnek kutya kötelessége hálálkodások elvárása nélkül, ünnepelt férje mellé állni! Törölnöd kell a köszönetnyilvánításból azt a mondatot!- Én nem így látom, de barátságunk kedvéért megtettem.Töröltem!Hang 2: - én nem igazán örülnék annak, hogy a nevemet nyilvánosan kiírják egy bejegyzésbe, és külön köszönetet mondanak a meglepetés tortáért.Gondold csak át, téged hogyan érintene, ha veled ez történne? Én törölném azt a hízelgő köszönet nyilvánítást!
- Töröltem!Hang 3: - túlzásba esel, mikor öleléseket és szívecskéket küldözgetsz a köszöntőidnek. Gesztusaidat félre lehet érteni! Elég lenne egy egyszerű kedvelés vagy ”köszönöm”, nem gondolod?
- Nem ! Ha élőben köszöntenének, akkor is megölelném, megpuszilnám mindannyiukat. Virtuálisan is ezt teszem. Természetes, hálámat kifejező, ártatlan gesztusok, senki nem értheti félre!
- Ezen még a te kedvedért sem változtatok! – kiáltok fel most már haragosan, és ha meggebbednek az irígykedők, akkor sem törlöm a szívecskéket.Nem tudom már mi tévő lehet az ember, ha személyiségéből fakadóan kissé túláradó tisztelet, ragaszkodás, emberszeretet sugárzik szíve, lelke legmélyéről embertársai iránt?! Nem tudom már, mit tehet az ember, ha ezeket az érzéseket őszintén, hátsó gondolatok nélkül ki nyilvánítja, és azonnal negatív kritikai megjegyzések, támadások érik! Nem todom, mi tévő lehetnék, hisz én magam is ebben a cipőben gyúrom a sárt ebben a képmutató, vádakat fabrikáló, hitvány világban sinylődöm. Pedig mindössze csak annyiról van szó, hogy szeretném a földi életünket élhetőbbé, szebbé, jobbá alakítani, az ismerőseimet, barátaimat, rokonaimat apró gesztusokkal, (például a közösségi oldalamon számukra elküldött szívecskékkel, ölelésem üzenet gombjainak megklikkelésével), valamicskével boldogabbá tenni. Mi rosz van ebben állarcokat viselő, civilizált világ? Kérlek benneteket elmélkedő tudósok, okos filozófusok, adjatok válaszokat e kérdésre! Hisz úgy érzem, itt valami nem stimmel, ez így tovább nem mehet! A feleségem munkáját nem dicsérhetem, mert illetlenséggel vádolnak, a szomszédasszony meglepetés tortájáért nevének említésével nem mondhatok köszönetet, mert személyiségi jogokat sértek, férfi ismerőseim, volt egyetemistáim bejegyzéseire nem küldhetek szívecskét vagy ölelés matricát, mert azonnyomban homokosnak tekintenek, nő ismerőseimnek azért nem, mert állítólag gyanakvást és féltékenykedési botrányokat okozok, az átlagosnál szebb és kedvesebb lányoknak meg azért nem, mert lovagjaik tudomást szerezvén tiszteletteljes ragaszkodásom jeleiről, szerelmi csalódottak lesznek és bánatukba Afrikáig vándorolnak stb, stb. Hát ennyire leépült a szeretetben, igaz szerelmekben fogant keresztény világ? Vagy velem történt valami szpecifikus kezelést igénylő pszichiátriai kiakadás? Írjátok meg jó emberek, minél többen a véleményeteket és fogadom, ha az utóbbi eset áll fenn, orvosi vizsgálatra az elmegyógyintézetben önként jelentkezem. Emlékeztetlek, hogy el ne feledjétek: az emberek iránt érzett, túláradó empátiám, ártatlan, de őszinte szeretetem a vád!
- Töröltem!Hang 3: - túlzásba esel, mikor öleléseket és szívecskéket küldözgetsz a köszöntőidnek. Gesztusaidat félre lehet érteni! Elég lenne egy egyszerű kedvelés vagy ”köszönöm”, nem gondolod?
- Nem ! Ha élőben köszöntenének, akkor is megölelném, megpuszilnám mindannyiukat. Virtuálisan is ezt teszem. Természetes, hálámat kifejező, ártatlan gesztusok, senki nem értheti félre!
- Ezen még a te kedvedért sem változtatok! – kiáltok fel most már haragosan, és ha meggebbednek az irígykedők, akkor sem törlöm a szívecskéket.Nem tudom már mi tévő lehet az ember, ha személyiségéből fakadóan kissé túláradó tisztelet, ragaszkodás, emberszeretet sugárzik szíve, lelke legmélyéről embertársai iránt?! Nem tudom már, mit tehet az ember, ha ezeket az érzéseket őszintén, hátsó gondolatok nélkül ki nyilvánítja, és azonnal negatív kritikai megjegyzések, támadások érik! Nem todom, mi tévő lehetnék, hisz én magam is ebben a cipőben gyúrom a sárt ebben a képmutató, vádakat fabrikáló, hitvány világban sinylődöm. Pedig mindössze csak annyiról van szó, hogy szeretném a földi életünket élhetőbbé, szebbé, jobbá alakítani, az ismerőseimet, barátaimat, rokonaimat apró gesztusokkal, (például a közösségi oldalamon számukra elküldött szívecskékkel, ölelésem üzenet gombjainak megklikkelésével), valamicskével boldogabbá tenni. Mi rosz van ebben állarcokat viselő, civilizált világ? Kérlek benneteket elmélkedő tudósok, okos filozófusok, adjatok válaszokat e kérdésre! Hisz úgy érzem, itt valami nem stimmel, ez így tovább nem mehet! A feleségem munkáját nem dicsérhetem, mert illetlenséggel vádolnak, a szomszédasszony meglepetés tortájáért nevének említésével nem mondhatok köszönetet, mert személyiségi jogokat sértek, férfi ismerőseim, volt egyetemistáim bejegyzéseire nem küldhetek szívecskét vagy ölelés matricát, mert azonnyomban homokosnak tekintenek, nő ismerőseimnek azért nem, mert állítólag gyanakvást és féltékenykedési botrányokat okozok, az átlagosnál szebb és kedvesebb lányoknak meg azért nem, mert lovagjaik tudomást szerezvén tiszteletteljes ragaszkodásom jeleiről, szerelmi csalódottak lesznek és bánatukba Afrikáig vándorolnak stb, stb. Hát ennyire leépült a szeretetben, igaz szerelmekben fogant keresztény világ? Vagy velem történt valami szpecifikus kezelést igénylő pszichiátriai kiakadás? Írjátok meg jó emberek, minél többen a véleményeteket és fogadom, ha az utóbbi eset áll fenn, orvosi vizsgálatra az elmegyógyintézetben önként jelentkezem. Emlékeztetlek, hogy el ne feledjétek: az emberek iránt érzett, túláradó empátiám, ártatlan, de őszinte szeretetem a vád!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése