Délceg és tömzsök

 DÉLCEG ÉS TÖMZSÖK

Erdő szélén, főút mentén

Zsindely tetős kalibák közt,

Hidegségen, Hargitában,

Áldozatos ötvenhatban,

Mikor dúlt a gyilkolás vágy,

A bolsevik oroszokban,

S magyar vér folyt patakokban,

Egy kis házban, két szobában,

Mellé tóldott nagy konyhában,

Pocaklakók anyukában

tervet szőttek, útra keltek,

S Székelyföldre leszülettek.

Mikor ide megérkeztek,

Várták őket, ketten jöttek:

Egyik tömzsi, másik délceg,

Egypetéjű, vidám ikrek!

Délceg elől, Tömzsök hátul,

Tolakodtak nagy vagányul.

De mielőtt földre léptek,

Kicsit össze különböztek.

Nem tudták azt eldönteni,

Első hősként ki jőjjön ki.

Így hát amíg tusakodtak,

Önmagukba gabalyodtak.

Megtaláltam új szerelmem

 MEGTALÁLTAM ÚJ SZERELMEM

Napsütötte kertek alatt, pár hónapja megláttalak.

Gyönyörű volt tested, arcod, vérpezsdítő szép alkatod.

Mint a kamasz, ki lázba jön, ha nagy leányt lát a füvön,

Fürdő dresszben, melltartóban, ki lubickol majd a tóban.

Szaladtam, hogy láthassalak, s hogyha tudlak megváltsalak.

Mert szerelmes lettem rögtön, s azóta csak reád költöm,

Minden időm, minden percem, te lettél a nagy kedvencem !

“Első látás szerelem” volt, egész lényem tűzben lángolt,

Szívem tört szét, dobogtatott, szemem perzselt, úgy ragyogott.

S míg a csendben terád vártam, egyik este meg is fáztam.

Esőben és sárban álltam, szerencse, hogy el nem áztam.

Mikor aztán bemutattak, ámultam és bámultalak:

Ily teremtményt sose láttam, nem csoda, ha reád vágytam!

Nem volt pénzem érted adni, hogy tudnálak így megkapni?

Tettem-vettem, gondolkodtam, s egyszer csak megtáltosodtam:

Ha már így meg szerettelek, többé el nem eresztelek.

Törik szakad enyém leszel, megszerezlek, bármit teszel!

Eddig, mindig kértem egyet, vele gyűjtöttem a meggyet.

De most ennél jobb is jöhet, eladom a legelőmet,

És a pénzből, amit kapok, letészem az ajánlatot.

Az nap hű társaddá válok, s ligetünkbe véled járok.