Gyógyulásom hihetetlen története – 2. rész
Olvastam a Wikipédiában róla és tudtam, hogy ” A migrénaura tipikusan a fejfájással járó migrénes roham bevezető tünete, mely főként fénylő, vibráló, káprázás jellegű látási zavarok és egyéb idegrendszeri tünetek formájában jelenik meg. Szokásos időtartama fél óra…A migrénes betegség és a vele járó aurajelenség pontos okai még nem tisztázottak. Az agyi erek görcsös összehúzódása, majd kitágulása, valamint az agy hátsó részén lévő látóközpont tájáról lassan, hullámként előreterjedő átmeneti működészavart, a látóközpont oxigénhiányos állapotát, a látóideg sérülését feltételezik a panaszok hátterében”.
Gondolom az én esetemben, elsősorban a látóközpont oxigénhiányos állapota miatt jelentkezett. De az összes többi említett ok is közrejátszhatott. Óvatos surolással, dörzsölgetéssel próbáltam csillapítani a fájdalmat, de így is hosszú órákon át nehezítette a szenvedésemet, nem akart megszűnni. A cirkulafogas, csillámló aura viszont egy óra leforgása alatt eltűnt.
Bátorságáért nagydíjat érdemlő ápolónőm, “hullaillatú” testemen újabb méréseket eszközölt és nagy örömömre tájékoztatott, hogy minden nehéz légzés, izzadás, fázás vagy elmelegedés és fájdalom ellenére életkilátásaim paraméterei javuló tendenciát mutatnak. Ami a legfontosabb ezek közül, a vérem oxigénnel való ellátottsága a 95-ös( állítólag 90 fölött minden érték jó!) tartományban állt, a testhőmérsékletem 38,5 fokra csökkent, ami az első mérés alkalmával 39,9 fokon éktelenkedett és a vérnyomásom is 124/82-es értéken rendben találtatott.
- Valamit enned is kellene, különben nem lesz erőd megfelelő hatékonysággal küzdeni a fertőzés ellen, és igen hamar bekövetkezhet a végelgyengülés – figyelmeztetett a feleségem – főzök egy kis tejbegrízt, addig is, itt van ez a barack kompót, egy kis kenyérrel, gyógyteával fogyaszd el, mielőtt a szokásos vérnyomás elleni és szívgyógyászati piruláidat beveszed.
Kiebrudaltam magam valahogy, a paplan alól, másnapos medve módjára két lábra emelkedtem és makkegészséges ember tartását színlelve, hozzáláttam a frustukoláshoz. Felét sem tudtam ugyan elfogyasztani, de sikerült így a gyógyszereimet nem éhgyomorra, fél liter tiszta vízzel nyomtatva bevenni, ami nagyon fontos dolog az életemben. Pár perc elteltével olyan kajaundor és hányinger kerített hatalmába, hogy majdnem sikerült, a belsőszerveimet is kiöklendeznem. Csak nagy erőfeszítések árán tudtam, bevett piruláimat magamban tartani. Ismét két pohár hideg víz kívánkozott a takaréklángon, de makacsul tüzelő szervezetembe. Meg is ittam és visszafeküdtem. Reszkettem, hánykolódtam, izzadtam, pizsomát cseréltem, ismét teákat ittam, suroltam a szemeimet, tíz percenként felültem, mélyeket lélegeztem, fejemre húztam a paplant és imádkoztam. Majd újra lefeküdtem és számát sem tudom, hogy hétfőn délben 14 óráig, hány alkalommal csináltam végig ugyanezt. Tizennégy óra pár perckor elfogyasztottam valamennyit a feleségem által elkészített tejbegrízből és utána annyira kiütött rajtam a fáradtság, hogy éppen csak magamra húztam a takarómat, azon nyomban elszenderedtem. Jó háromnegyed órát aludhattam, amikor 15 órakor eddig nem tapasztalt, kellemetlen tünetekkel ébredtem:
Teljes egészében leállt az emésztésem
Hétfő, december 20-án, délután 15 óra: Felébredtem. A torkomban galuska, szemeimben hatalmas nyomás, fejemben fájdalom, a légzésem meglehetősen felületes és kapkodó, bal felől a hasnyálmirigy környékén éles szúrás, a máj és epehólyag tájékán görcsök, hasogató nyillalások, hasam, mint egy méretes léggömb úgy fel volt fújódva. Úgy tűnt, nemsokára felszállok a felhők közé. Minden eddig elfogyasztott eledel a fertőzés által tacsravágott, lelassult anyagcsere miatt, a garatom alsó feléhez nyomulva, kényelmetlenül fullasztott: teljes egészében leállt az emésztésem!
A Wikipédiában az emésztés szócikknél ezt találtam:
“Az ember szervezetében az emésztés a szájüregben kezdődik, ahol a fogak által szétzúzott táplálék nyállal keveredik. A nyálat a fültő-, a nyelv és az állkapocs alatti mirigyek termelik. A nyál elősegíti a táplálék továbbhaladását a nyelőcsőben, és szénhidrátbontó enzimet (nyálamiláz) is tartalmaz. A nyálamiláz a táplálék keményítőjét dextrinekre és maltózra bontja. A táplálék a szájüregből a garaton át a nyelőcsőbe, onnan a gyomorba jut. A gyomorban termelődő gyomornedv erősen savas kémhatású, és fehérjebontó enzimet (pepszint) tartalmaz. A gyomorból a táplálék a vékonybélbe jut, amelybe két nagy mirigy, a máj és a hasnyálmirigy önti váladékait. A máj váladéka, az epe elősegíti a zsírok lebontását és felszívódását. A hasnyálmirigy váladéka a hasnyál. Ebben több enzim található (pl. a fehérjebontó tripszin, kimotripszin és peptidázok, a zsírokat bontó lipázok és a szénhidrátokat bontó amiláz). Az emésztés itt már gyengén lúgos kémhatásnál történik. A vékonybélben indul meg a lebontott tápanyagok felszívódása is. A vastagbélben történik a víz és a sók felszívódása, valamint a kiürítésre kerülő salakanyagok besűrűsödése is. A táplálék keresztül haladását a bélcsatornán a garattól kezdve a bélcsatorna akarattól független, úgynevezett perisztaltikus mozgása biztosítja.”
Csakhogy a koronavírus, tapasztalatom szerint, az én szervezetemben ezeket a normális funkciókat megbénította, az anyagcserét magát is beleértve.
Megpróbáltam serkenteni az anyagcserém működését, első fázisban sikertelenül. Mi is tulajdonképpen az anyagcsere?
“ Mindent, amit megeszünk, fel kell dolgozni, meg kell emészteni, és el kell különíteni a felhasználhatót a felhasználhatatlantól. A hasznos anyagoknak el kell jutniuk testünk minden egyes sejtjébe, míg a szükségtelen anyagoknak a lehető leggyorsabban el kell távozniuk. Ezeket a folyamatokat röviden anyagcserének vagy metabolizmusnak nevezzük." - olvastam a Webbeteg honlap oldalain.
Ez nálam sajnos egyelőre, ideiglenesen kiesett.
Az anyagcserém működésének serkentésére igyekeztem: 1.) sok tiszta ivóvizet fogyasztani, 2.) rövidebb-hosszabb távú sporttevékenységet, gyaloglást lebonyolítani, 3.) kalóriaszegény ételeket beiktatni, és 4.) oldható ballasztanyagok bevitelével is próbálkoztam, de nyilvánvalóvá vált, hogy “késő a hegy alatt lovat abrakolni”. Hogy ez mit jelent, hát azt, hogy nem csak akkor kell egészségesen táplálkozni, amikor bajban vagyunk, hanem már jóval azelőtt! Különben úgy végezzük, mint a súlyos állapotú csecsemő, akiről megszokták állapítani: se böki, se szellentés, se széklet. A pici gyerekek általában hamar átesnek ezeken a megpróbáltatásokon,de kedves olvasóim, felnőttek esetében ez nemhogy másfél-két napig, hát egyetlen óráig is elviselhetetlen! Szerencsére én az esti órákban megkaptam, a szakavatott egészségügyis barátnőnk gyógyszeres segítségét, és másnap, kedden, december 21-én délben, mintha újjászületett volna az emésztőrendszerem, gyomrom minden funkciója helyre állt és normálisan működött. A SARS COV 2 ámokfutása azonban, ami a COVID 19- es fertőzést okozza, korántsem ért véget.
Kedd, december 21, reggel 10 óra: Valamivel könnyebb volt az elmúlt éjszaka. Lefekvéskor 96-ot mutatott a véroxigén értke és 37,8 fokot a lázmérő. Pizsomát és ágyneműt is csupán kétszer kellett cserélni a bőséges izzadtság miatt, de a helyzethez képest állapotom elviselhetőbbé vált. Délelőtt 10 órakor, a lázam is jelentős mértékben leesett, mindössze 37,2 fok jelent meg a lázmérő számlapján. Feleségem áldozatkész gondoskodásának, a sok folyadéknak, gyógyszereknek, gyógyteáknak, sportaktivitásnak és a szívből-lélekből elvégzett imának, meditációnak – a pozitív hozzáállásnak köszönhetően megtorpanni látszott a vírus pusztítása. Mintha néhány pillanatra még a nap is kisütött fölöttem, a felhőkkel borított, zimankós, szomorú ábrázatú városrészen.
A könnyű, de tápláló reggeli elfogyasztására is, drága párom meglepetésére, remegő lábakkal, mint egy letaposott, éledező pulykafiú, személyes tiszteletemet tettem a földszinti konyhában. Ami a legjobb volt az egészben, kaja után nem jelentkezett hányinger. Minden falat étel jól esett. Aztán, hogy a teljes értékű frustukolás csábítása tökéletes legyen, mivel már nagyon kívántam, még egy gyenge, hosszú lére eresztett, cukormentes, tejjel feltöltött Jacobs kávét is megengedtem magamnak. Azt követően ismételten gyógyteákat fogyasztottam és úgy éreztem egy pohár Fanta is jót tenne a legyengült szervezetemnek, feleségem hozatott is egy nagy palackot a kicsi menyemmel, Beáta Erikával. Később pedig a nagyobbik menyem Kinga vásárolt be. Mindketten, mindvégig mellettünk álltak, segítettek. Hálával és köszönettel tartozom a Mindenható Istennek, hogy ilyen rendes, szeretettel, empátiával, együttérzéssel megáldott és jóságos, angyali feleségeket adott a fiainknak, nekünk pedig aggódó, támogató nagyszerű gyermekeket, Hunort és Attilát, – akiknek a segítsége nélkül, forró lázban égő agóniám, minden bizonnyal tovább tartott volna.
Elfogyasztottam két boros pohárnyi szénsavas narancslevet és visszavonultam a küzdelmeim hadszínterére, pihenni. Lefekvés után ismételten elaludtam. Amikor 16 óra körül felébredtem csurom víz voltam megint, a szám módfelett kiszáradt, nehezen vettem újra a levegőt és ami a legjobban aggasztott: égető, csípős, viszkető fájdalom gyötörte a vízhólyagom környékét. A vizelet ürítés ngyon kellemetlennek bizonyult és mivel sok folyadékot vittem be, sokat is kellett üríteni. Minél gyakrabban kényszerültem erre a műveletre, annál jobban csípett, és késő délutánra, majdnem céklavörösre változott a vizeletem színe. A gyengeségtől nem bírtam sokáig állni a WC előtt, ezért leültem a kagylóra, de nem sokáig tudtam, ebben a pózban maradni. Annyira égetett-csípett a vizelet, hogy 3-4 csepp után folyása sokk szerűen elakadt. Lábon állva a gravitáció miatt könnyebb volt a művelet...Azt bizonyára mondanom sem kell, milyen fájdalommal járt az egész...Kedden este nyolc órakor már szemmel láthatóan, vért pisiltem.
Annyira megrémültem, hogy akkor este szólni sem mertem a feleségemnek. A paplanom alatt reszketve, újból felsejlett a biztos megsemmisülés látomása:
- Ha légszomjam, a magas láz és a leblokkolt gyomor nem végeztek velem, ebbe az újabb szörnyű tünetbe, biztosan beledöglök – gondoltam, de szaporán ittam a vizet, szürcsölgettem a fertőtlenítő gyógyteákat, legjobbnak bizonyult a dióligeti mezei zsurló teája. A szénsavas narancslevet mellőztem, mert az kegyetlenebbül csípett.
Nem is tudom hány liter folyadékot ittam meg azzal az elképzeléssel, hogy ha törik, ha szakad, tisztára mosatom a befertőzött, vérző vezetékeket…És lássatok csodát: éjjel negyed háromkor, a hatvanadik próbálkozáskor szépen, normális sugárban átlátszó, "tisztára mosott" vizeletet ürítettem és a kibirhatatlan égető, csípős érzés is elviselhetővé csendesedett.
Szerda reggel, decemberr 22, 9 óra: Állapot elemző telefonbeszélgetést folytattam, P András barátommal, aki maga is átesett ezen a szörnyűségen. Kiderült, hogy esetében vesébe maró, roncsolásokat végzett a vírus. Homok vagy kövecske leszakadás következett be, mely a húgyvezetékeken távozva, felkarcolta a járatokat és vér szivárgott a vizeletbe. A részletes és pontos leírást követően, számomra is világossá vált, hogy kemény húgyuti fertőzéssel állok szemben és a további kezelést ezirányban kell eszközölnöm. Szerencsére kicsi menyeim, a gyógyszertárban nagyon segítőkész szakemberekre bukkantak, akik – fel is hívtak telefonon az állapot ellenőrzés és a helyes diagnózis érdekében –, készséggel bocsátották rendelkezésünkre a megfelelő készítményeket, azok használati utasításait és jó órában legyen mondva, három napi kezelést követően, minden húgyuti fájdalmam a múlté lett. Szerdán, december 22-én, délután szabadtéri sétát bonyolítottam le, melyet december 23-án, csütörtökön és december 24-én, pénteken is megismételtem. A Karácsony, december 25 és 26 aránylag, kibírható fájdalmakkal telt el, lelkem mélyén, ünnepi hangulat uralkodott, a karácsonyfát is segítettem feldíszíteni. Némi izzadásokkal megúsztam az éjszakákat is. A nappalok sokkal könnyebben teltek. Minden nap kimozdultam sétálni.
December 27 és 29 között már jó hangulatban jöttem-mentem a házban, az udvarra is gyakran kimerészkedtem, kisebb munkákat is elvégeztem, mint amilyen a szemetes kukák kezelése, helyrerakása, sepregetés stb.
Drága követőim, bocsánat, hogy így nevükön neveztem a dolgokat, de ebből csak így okulhatunk mindannyian.
Szerda, december 29-én éjjel: Általános egészségi állapotom, a körülményekhez képest, kielégítő volt. Lázam egyáltalán nem volt, pizsoma felsőt is csak egyszer kellett cserélnem, véroxigén szintem 96, vérnyomásom 124/65, életkedvem 8-as osztályzat fölött mozgott. Az étvágyam visszatért, olvasni és írni, beszámolni támadt kedvem.
Csütörtökön, december 30-án, egészen jól éreztem magam és a mai nap, december 31-én, a 2021-es esztendő utolsó péntekén, hálát adok a Mindenhatónak hihetetlennek tűnő gyógyulásomért. Mindenkiért, aki szeretettel aggódott értem, az egészségemért, titeket is beleértve, akik milliónyi pozitív gondolattal, biztatással segítettétek felépülésemet.
Rendkívüli odaadásáért, áldozatkész gondoskodásáért, külön hálát adok Istennek drága feleségemért, Olgiért, aki holnap lesz 15 napja, önkéntes karanténba zárva velem, erős hitének és szeretetének köszönhetően, hősiesen állja értem a sarat úgy, hogy testében, lelkében, az égiek által védelmezett lényében, nyoma sincs fáradtságnak, panasznak vagy fertőzésnek.
Hihetetlen történet, de őszinte és igaz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése