Bárhogy is imádtál,
Egyszer csak itt hagytál,
Tudom, nem is te voltál.
Költözött egy más világba,
Kihunyt szíved égő vágya.
Üres lett ezért a ház,
Szívemben tombolt a gyász.
Sokáig álltam,
Könnyek közt vártam,
Mindig hittem, visszajőssz.
Vágyaim szálltak,
Semmivé váltak,
S rám borult csendben az ősz.
Ragyogó csillagom!
Van még egy tavaszom,
Jöjj vissza, örömem,
Édenkerti angyalom!
Bármennyire nem hiszed,
Túlsó parta nem viszed,
Itt marad a kedvesed.
S ha ő megy át, hamarabb,
Látom, mondom, s fogadom:
Percek alatt eloson,
Minden földi fájdalom,
De sok jó is, úgy tudom.
Bár mellettem kelsz naponta,
Várlak nagyon, változz vissza!
Ífjan, szépen, menyecskésen,
Légy a régi feleségem.
Ölelj gyakran, kényeztessél,
Ahogy régen, úgy szeressél.
Negyvenöt év hosszú idő!
Házasságban béketűrő,
Forró nyárban jó hűsítő,
Mint egy zúgó záporeső.
Fagyos télben melegítő,
Napsugár, mely mennyekből jő...
Ölelj még, míg megölelhetsz,
Szeress, amíg szeretgethetsz.
Feszültségben nagy békédet,
Sötétségben szép fényedet,
Én is hordozom teveled!
Most, hisz soká nem mehet,
Több életünk nem lehet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése