Elérkeztünk az utolsó hippokratészi vérmérséklettípus bemutatásához. A barátságos, türelmes, elégedett, békés flegmatikusok erősségeinek és gyengéinek feltárásáról van szó. Azokról a csodálatos teremtésekről, akik minden idők legvisszafogottabb és legkellemesebb emberei, akikkel nagyszerű élmény együtt lenni, mert alázatosak és gyengédek. Ők a szelídség és a kedvesség megtestesítői, nyugodtak, kiegyensúlyozottak és türelmesek. Ezen jó tulajdonságaiknak köszönhetően rengeteg barátjuk van. A barátok nagyon vonzódnak hozzájuk, mert a békés flegmatikusok figyelmesen meghallgatnak mindenkit. Mégis a szangvinikusok igénylik leginkább a barátságukat.
Ezekkel az emberekkel lehet a legjobban kijönni. Ha fellapozzuk a bibliát, gyakran találkozunk olyan tanításokkal, melyek a romlatlanság és a feddhetetlenség állapotára biztatják Isten gyermekeit. És mit gondolnak, kedves olvasóink, kik azok, akik a legközelebb állnak a fenti követelmény teljesítéséhez? Persze, hogy a békés flegmatikusok. Hisz valóságos szentek, nem okoznak bajt és mindenkivel jól kijönnek. Akinek nincs a családban, vállalkozásában vagy baráti körében legalább egy flegmatikus, az keressen magának, mert az érvényesülés és boldogulás összes szempontját elemezve higgadt, nyugodt és helyes választ ad a felmerülő kérdésekre.
Nincsen az a nézeteltérés, amelynek áthidalása különösebb gondot okozna nekik. Míg a többi vérmérséklettípus képviselői hatalmas csatákat vívnak az élet pusztító viharaival, addig a békés flegmatikusok felszegik fejüket és képesek a háborgó tengert is lecsillapítani. Meg kell említeni azt is, hogy természetüknél fogva kitűnő érzékkel rendelkeznek a kormányzást illetően is. Mivel általánosan elfogadott tény, hogy jellegzetes vezéregyéniségeknek az erőteljes kolerikusokat tekintik, gyakran előfordul, hogy megfeledkezünk a rátermett, megbízható, következetes, békés flegmatikusokról, akik meglepően jól értenek a dolgok irányításához. Azt is tudni kell, hogy természetük minden pozitívum ellenére alapvetően borúlátó, de mivel nincsenek túlzott elvárásaik, az élet komiszságait könnyen áthidalják, eredendő borúlátásuk fokozza a realitásérzéküket. Készséggel kiegyeznek az élettel, és még akkor is megőrzik nyugalmukat, mikor szándékosan próbálják őket idegesíteni. Kiegyensúlyozottságuknak és türelmességüknek köszönhetően nem zavarja őket egyetlen olyan állapot sem, amely másokat esetleg kihoz a béketűrésből. Ez azért is van, mert nem veszik túl komolyan az életet, tudják, hogy nem szabad mindent szívre venni.
Egyik leginkább csodálatraméltó tulajdonságuk, hogy a legnehezebb pillanatokban is megőrzik nyugalmukat. „A népszerű szangvinikus sikoltozik, az erőteljes kolerikus szétrobban a dühtől, a tökéletes melankolikus magába süpped, a békés flegmatikus azonban hidegvérrel baktat tovább. Egy pillanatra megáll, azután csöndben halad a megfelelő irányba. Az érzelmek nem vesznek erőt rajta, nem gurul méregbe.” A békés flegmatikusok nagyon tudnak alkalmazkodni, mindenhol megállják a helyüket, nagyon jól tudják, hogy a szó fegyverként is használható, de azt nagyon ügyesen érzékelik, hogy mikor ér aranyat a hallgatás. A világ összes kincséért sem sértenének meg senkit, csendben, de kitűnően végzik feladataikat, miközben nem is nagyon várnak, igaz nem is osztogatnak dicséretet. Ha előzőleg kiderült, hogy az erőteljes kolerikusok született vezetők, akkor most azt fogjuk felfedezni, hogy a békés flegmatikusok „tanult vezetők”. Megfelelő motiválás esetén rendkívül gyorsan juthatnak a csúcsra. Kiemelkedő tulajdonságaik egyike, hogy részvétet éreznek a szenvedők iránt, továbbá rendületlenül haladnak a kitűzött irányba, a bosszúságokat türelemmel viselik.
A szemben álló felek közt közbenjárásukkal békét teremtenek bármi áron, akkor sem lógatják az orrukat, ha körülöttük mindenki megzavarodott, elszántan élni akarnak, és még ellenségeik sem mondhatnak róluk egy rossz szót. A szakíró így méltatja őket: „Hála Istennek, vannak békés flegmatikusok is, hogy kompenzálják a másik három vérmérséklet érzelmeit, stabilitást és egyensúlyt teremtsenek. A békés flegmatikus lecsillapítja a népszerű szangvinikus vadságát. Nem kerül túlzottan az erőteljes kolerikus ragyogó döntéseinek hatása alá. Nem veszi túl komolyan a tökéletes melankolikus aprólékosan kidolgozott terveit. Ő a nagy kiegyenlítő mindannyiunk között, megmutatja nekünk, hogy semmit nem kell mellre szívni.” És valóban, minek is kellene? Hisz a világmindenség létezéséhez viszonyítva földi életünk csak néhány másodperc, ki kell hát használni. Mindannyian a nagy egész alkotóelemei vagyunk, melyben minden személyiségtípus számára adottak az érvényesülés lehetőségei, csak mindannyiunknak összehangolt, hatékony együttműködésre kell összpontosítanunk.
Szentek nélkül elzüllik a világ
Ezekkel az emberekkel lehet a legjobban kijönni. Ha fellapozzuk a bibliát, gyakran találkozunk olyan tanításokkal, melyek a romlatlanság és a feddhetetlenség állapotára biztatják Isten gyermekeit. És mit gondolnak, kedves olvasóink, kik azok, akik a legközelebb állnak a fenti követelmény teljesítéséhez? Persze, hogy a békés flegmatikusok. Hisz valóságos szentek, nem okoznak bajt és mindenkivel jól kijönnek. Akinek nincs a családban, vállalkozásában vagy baráti körében legalább egy flegmatikus, az keressen magának, mert az érvényesülés és boldogulás összes szempontját elemezve higgadt, nyugodt és helyes választ ad a felmerülő kérdésekre.
Nincsen az a nézeteltérés, amelynek áthidalása különösebb gondot okozna nekik. Míg a többi vérmérséklettípus képviselői hatalmas csatákat vívnak az élet pusztító viharaival, addig a békés flegmatikusok felszegik fejüket és képesek a háborgó tengert is lecsillapítani. Meg kell említeni azt is, hogy természetüknél fogva kitűnő érzékkel rendelkeznek a kormányzást illetően is. Mivel általánosan elfogadott tény, hogy jellegzetes vezéregyéniségeknek az erőteljes kolerikusokat tekintik, gyakran előfordul, hogy megfeledkezünk a rátermett, megbízható, következetes, békés flegmatikusokról, akik meglepően jól értenek a dolgok irányításához. Azt is tudni kell, hogy természetük minden pozitívum ellenére alapvetően borúlátó, de mivel nincsenek túlzott elvárásaik, az élet komiszságait könnyen áthidalják, eredendő borúlátásuk fokozza a realitásérzéküket. Készséggel kiegyeznek az élettel, és még akkor is megőrzik nyugalmukat, mikor szándékosan próbálják őket idegesíteni. Kiegyensúlyozottságuknak és türelmességüknek köszönhetően nem zavarja őket egyetlen olyan állapot sem, amely másokat esetleg kihoz a béketűrésből. Ez azért is van, mert nem veszik túl komolyan az életet, tudják, hogy nem szabad mindent szívre venni.
A békés flegmatikusok „tanult vezetők”
Egyik leginkább csodálatraméltó tulajdonságuk, hogy a legnehezebb pillanatokban is megőrzik nyugalmukat. „A népszerű szangvinikus sikoltozik, az erőteljes kolerikus szétrobban a dühtől, a tökéletes melankolikus magába süpped, a békés flegmatikus azonban hidegvérrel baktat tovább. Egy pillanatra megáll, azután csöndben halad a megfelelő irányba. Az érzelmek nem vesznek erőt rajta, nem gurul méregbe.” A békés flegmatikusok nagyon tudnak alkalmazkodni, mindenhol megállják a helyüket, nagyon jól tudják, hogy a szó fegyverként is használható, de azt nagyon ügyesen érzékelik, hogy mikor ér aranyat a hallgatás. A világ összes kincséért sem sértenének meg senkit, csendben, de kitűnően végzik feladataikat, miközben nem is nagyon várnak, igaz nem is osztogatnak dicséretet. Ha előzőleg kiderült, hogy az erőteljes kolerikusok született vezetők, akkor most azt fogjuk felfedezni, hogy a békés flegmatikusok „tanult vezetők”. Megfelelő motiválás esetén rendkívül gyorsan juthatnak a csúcsra. Kiemelkedő tulajdonságaik egyike, hogy részvétet éreznek a szenvedők iránt, továbbá rendületlenül haladnak a kitűzött irányba, a bosszúságokat türelemmel viselik.
Stabilitást és egyensúlyt teremtenek
A szemben álló felek közt közbenjárásukkal békét teremtenek bármi áron, akkor sem lógatják az orrukat, ha körülöttük mindenki megzavarodott, elszántan élni akarnak, és még ellenségeik sem mondhatnak róluk egy rossz szót. A szakíró így méltatja őket: „Hála Istennek, vannak békés flegmatikusok is, hogy kompenzálják a másik három vérmérséklet érzelmeit, stabilitást és egyensúlyt teremtsenek. A békés flegmatikus lecsillapítja a népszerű szangvinikus vadságát. Nem kerül túlzottan az erőteljes kolerikus ragyogó döntéseinek hatása alá. Nem veszi túl komolyan a tökéletes melankolikus aprólékosan kidolgozott terveit. Ő a nagy kiegyenlítő mindannyiunk között, megmutatja nekünk, hogy semmit nem kell mellre szívni.” És valóban, minek is kellene? Hisz a világmindenség létezéséhez viszonyítva földi életünk csak néhány másodperc, ki kell hát használni. Mindannyian a nagy egész alkotóelemei vagyunk, melyben minden személyiségtípus számára adottak az érvényesülés lehetőségei, csak mindannyiunknak összehangolt, hatékony együttműködésre kell összpontosítanunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése