A Politikai gazdaságtan Zamagni- féle kritikája - 16. fejezet

 

Most, hogy tisztáztuk a két paradigma Zamagni-féle megkülönböztetését, folytassuk az elemzést a Politikai gazdaságtan (Neoklasszikus modell) Zamagni-féle kritikájával.

Mit gondolnak, mi a legnagyobb hátránya a Homo Oeconomicus elvének a mai globalizált, összetett gazdasági és társadalmi problémák (pl. éghajlatváltozás, egyenlőtlenség) kezelésében?

(A fotó illusztráció. A társadalom legkissebb sejtje a család, melynek jóléte, gazdasági, társadalmi és szociális felemelkedése nagymértékben függ a regnáló gazdaságpolitika paradigmáitól.) 

Mielőtt tovább lépnénk, professzor úrnak még egy pár gondolatát nézzünk meg, ezeket is idézem: " A politikai gazdaságtani paradigma tehát később született meg, és a legtöbb közgazdász nem tudja, hogy Adam Smith ismerte és felhasználta – még ha nem is idézte – Genovesi gondolatait az említett könyvében. Ha összehasonlítjuk a két művet, akkor látjuk, hogy számos átfedés van közöttük. A XVIII. században eltűnt a civil gazdaságtan, mert a később Angliában, Skóciában megszületett politikai gazdaságtan vált egyeduralkodóvá. Ez pedig azért történt így, mert Angliában ment végbe elsőként az ipari forradalom, és köztudott, hogy ha egy ország gazdaságilag dominánssá válik, akkor a kultúrában is vezető szerepre tesz szert. Így az új évszázad elejére a civil  gazdaságtani paradigma eltűnt. Ennek következtében a közgazdászok többsége még ma is Adam Smith-ről beszél, nem pedig Genovesiről. Még a ma délelőtti előadásokon sem hallottunk Genovesiről, akinek a könyvét soha nem fordították le angolra, ami az angol gazdasági és kulturális dominancia miatt van így, annak ellenére, hogy Adam Smith a könyve döntő részében Genovesi gondolataiból merít.” De vajon mi az alapvető különbség a két paradigma között, nem a technikai részleteket, hanem a lényeget tekintve? 

Beszúrtam ide és rögzítettem ezt a kiegészítést, mert nagyon fontosnak találtam! Ez az idézet Zamagni professzortól egy nagyon fontos történeti és kultúrpolitikai kontextust ad a két paradigma közötti küzdelemhez, és mélyebben megvilágítja, miért tűnt el a civil gazdaságtan Genovesi-féle hagyománya a fősodorból.

 A paradigmaváltás történelmi dinamikája

Zamagni professzor kijelentései a következő kulcsfontosságú pontokra világítanak rá:

1. A két hagyomány kapcsolata (Genovesi és Smith)

Zamagni azt állítja, hogy Adam Smith valószínűleg ismerte és felhasználta Genovesi gondolatait, de az angolszász gazdasági dominancia miatt az olasz, nápolyi gyökerek eltűntek a köztudatból.

• A "Lopott" alapok: Smith A nemzetek gazdagsága című művében van egy morális, társadalmi dimenzió (amit Smith Az erkölcsi érzelmek elmélete c. könyvében fejtett ki bővebben), amely rezonál Genovesi közösség-központú látásmódjával. Azonban a politikai gazdaságtan kanonizálásakor a hangsúly az önérdeken és a versenyen maradt, kiszorítva a reciprocitás és a közjó koncepcióját.

2. A kulturális hegemónia szerepe

A civil gazdaságtan eltűnésének kulcsa Zamagni szerint nem az elméleti gyengeség, hanem a gazdasági és kulturális dominancia volt:

• Az Ipari Forradalom Hatalma: Mivel az első ipari forradalom Angliában és Skóciában kezdődött, az azzal együtt járó gazdasági és politikai erő automatikusan a politikai gazdaságtan paradigmáját tette meg világszerte elfogadottnak. A "győztes narratíva" vált fősodorbeli gondolattá.
• A nyelv akadálya: Genovesi művét, az Értekezések a civil gazdaságról soha nem fordították le angolra. Ez a fordítás hiánya hatékonyan gátolta, hogy a kontinentális, katolikus gyökerű olasz gondolat beépüljön az angolszász tudományos diskurzusba, ami végül a nemzetközi közgazdaságtan nyelvévé vált.

3.  A lényegi különbség kérdése

Zamagni utolsó kérdése a lényegre vonatkozik: 

Mi az alapvető különbség a két paradigma között, nem a technikai részletek, hanem a lényeget tekintve?

Ez a kérdés az elemzésünk magja, és ahogyan az előző leírásokban is felvázoltam, a különbség az emberi motivációban és a gazdaság céljában rejlik:

Jellemző	Politikai Gazdaságtan	Civil Gazdaságtan (Economia Civile)
Gazdasági Szereplő	Homo Oeconomicus (önérdek, haszonmaximalizálás)	Homo Reciprocans (önérdek + másra való tekintet, kölcsönösség)
Központi Érték	Hatékonyság (Efficiency)	Reciprocitás, Testvériség (Fraternity)
Végső Cél	Vagyon és jövedelem növelése (Wealth Creation)	A Közjó (Common Good) és a teljes emberi fejlődés
Kapcsolattípus	Szerződéses, kalkulatív (A = B-ért csinál valamit)	Kölcsönös, bizalom alapú (A = B-vel csinál valamit)

A Civil Gazdaságtan nem tagadja az önérdek létét, de azt állítja, hogy a teljes ember ennél jóval összetettebb, és a gazdasági életben szerepet játszik az is, hogy mit adunk (ajándékozunk) anélkül, hogy azonnali, szerződéses viszonzást várnánk, ami alapvető a bizalom és a társadalmi tőke kialakulásához.

Zamagni két fő kritikája a Politikai gazdaságtannal szemben

1. A NOMA elv elutasítása: A gazdaság, etika és politika elválaszthatatlansága

Zamagni az angol betűszót, a NOMA (Non Overlapping MAgisteria), vagyis az Egymást nem átfedő illetékességi területek elvét nevezi meg a politikai gazdaságtan elsődleges hibájának.

• A Politikai gazdaságtan álláspontja: A NOMA elv szerint a gazdasági (hatékonysági) döntéseket el lehet, és el is kell választani az etikai (jó és rossz) és a politikai (hatalmi) szempontoktól. A közgazdász dolga a gazdasági racionalitás maximalizálása, a morális megfontolások más „szakmára” tartoznak. Ez teremtette meg a máig fősodorbeli gondolkodást, ahol az etika az „és” (pl. Gazdaság és Etika) jelzi a különbségtételt.
• A Civil gazdaságtan álláspontja: A Civil gazdaságtan elveti a NOMA elvét. Azt vallja, hogy a gazdasági cselekvés lényegénél fogva erkölcsi és politikai tett is egyben. A gazdasági döntés sosem értéksemleges.
• Kövér kategória (Thick Concept): A gazdaság egy olyan „kövér” kategória, amelyben az etika, a jog és a politika már eleve beépül. A közgazdász feladata a közjó szem előtt tartása, ami megköveteli az etikai és politikai hatások mérlegelését.

Ez a különbség a legalapvetőbb magyarázata annak, miért beszélhetünk Civil gazdaságtanról mint paradigmáról: ha elfogadjuk, hogy az etika elválaszthatatlan a gazdaságtól, akkor alapjaiban változik meg az, hogy mit tartunk gazdaságilag racionálisnak.

2. A közjó matematikai különbsége: összeg () vs. Szorzat ()

Ez Zamagni leginkább eredeti és meggyőző kritikai érve a két paradigma céljának meghatározására, amely a matematikai logika segítségével mutatja be az egyenlőtlenség kérdését.

• A Politikai gazdaságtan célja (Javak összessége - ): A politikai gazdaságtan (jóléti közgazdaságtan) a javak összességét (aggregate wealth), az egyéni javak egyszerű összegét (szumma) igyekszik maximalizálni:
• Probléma: Ahogy Zamagni rámutat, ha az egyik tag értéke nulla (), az összeg még lehet nagy (ha egy gazdag ember jóléte , és egy szegényé , az összeg ). Ez a logika elfogadja, hogy a társadalom bizonyos tagjai nullával egyenlő jóléttel rendelkeznek, amennyiben az összeg mégis nő.
• A Civil gazdaságtan célja (A közjó - ): A Civil gazdaságtan a közjót (Common Good) akarja maximalizálni, amit az egyéni javak szorzatával (produktumával) jellemez:
• Értelmezés: Ha a gazdasági siker a jólétek szorzata, akkor a reciprocitás és a testvériség elve érvényesül. A szorzat definíciója szerint, ha a jólétek közül csak egy is nulla (), a teljes közjó szorzat értéke azonnal nulla lesz. Ez azt jelenti, hogy a Közjó maximalizálása megköveteli, hogy minden egyes egyén (a társadalom legszegényebb tagja is) rendelkezzen egy pozitív jóléti értékkel.

A lényegi következtetés

Ez a matematikai különbség rávilágít, hogy a Civil Gazdaságtanban a méltányosság és az inkluzivitás nem opcionális kiegészítő, hanem a hatékonyság (a Közjó maximalizálása) feltétele.

• A politikai gazdaságtan (summa): Lehet gazdaságilag "sikeres" (magas GDP), miközben jelentős egyenlőtlenség van jelen.
• A civil gazdaságtan (szorzat): Egy társadalom csak akkor lehet valóban "sikeres" (magas Közjó), ha sikerül felszámolnia a szélsőséges szegénységet, és minden tagjának lehetőséget ad a fejlődésre.

 A felvetett, emberközpontú gondolkodás és cselekvés a kulcs. A reciprocitás beépítése a szorzat () logikáján keresztül történik: csak akkor nyerek én is, ha a többiek is nyernek, mert a sorsunk és a jólétünk összefügg (ellentétben a NOMA elkülönülési elvével).

Most, hogy mélyen megértettük a kritikát, áttérhetünk a Civil Gazdaságtan konstruktív oldalára:

Hogyan valósul meg a gyakorlatban a Civil Gazdaságtan, és milyen modern gazdasági modellek (pl. szociális vállalkozások, harmadik szektor) testesítik meg a  logikáját és a reciprok viszonyokat? 

Egy néhány mondat erejéig megemlítem még a harmadik felvezetett különbséget is, mert ezt is ugyanolyan fontosnak tartom, mint az előzőeket. Íme a folytatás, idézem: " A közjó logikája szerint azonban nem megengedett, hogy valakinek a jóléte ne növekedjen a többiekével együtt. Ez az alapvető különbség. És ha ezt nem értik meg, az katasztrófához vezethet. Miért van manapság annyi szegény és munkanélküli? Mert nem annyira termelékenyek, mint azok, akiknek van munkájuk. A szegények és a munkanélküliek azért maradnak ki a piaci tranzakciókból, mert nem képesek olyan teljesítményre, mint mások. Viszont ha megértjük a különbséget a javak összegzése és a közjó maximalizálása között, akkor beláthatjuk, hogy ezeket az embereket nem szabad kihagyni a piaci és a társadalmi mechanizmusokból, tehát valamiféle megoldást kell találni az ő számukra is. Egyébként a politikai gazdaságtan logikája alapján ezek az emberek kihagyhatók a rendszerből. 

A harmadik nagy különbség a két paradigma között, hogy a politikai gazdaságtan nem ismeri el a kölcsönösséget a gazdasági élet területén, a civil gazdaságtani paradigma viszont központi elemnek tartja ezt. Ha például egy politikai gazdaságtani könyvnek a tárgymutatóját megnézzük, akkor nem fogjuk megtalálni benne a kölcsönösség fogalmát. Márpedig bármilyen társadalmi rendnek három alappilléren kell nyugodnia. Az első a jól ismert egyenértékek cseréje: ha akarod a termékemet, fizesd ki az árát. A másik elv az újraelosztás elve. Az állam adót vet ki és újra elosztja a bevételeket a lakosság körében. A harmadik elv a kölcsönösség elve, amely különbözik az egyenértékek cseréjétől. Ha megnézzük az európai vagy az amerikai politikai gazdaságtani tankönyveket, akkor azt látjuk, hogy azok csak az első két elvet veszik figyelembe: az egyenértékek cseréjét és az újraelosztást. A civil gazdaságtani paradigma viszont mindhárom elv vel foglalkozik. Ez azt jelenti, hogy a civil gazdaságtan tágabb kategória, mint a politikai gazdaságtan és magában foglalja ez utóbbit. Idő hiányában most analitikai szempontból nem tárgyalom a különbséget a kölcsönösség és az egyenértékek cseréje között." 

Mint már említettem, ez a harmadik idézet Zamagni professzortól rendkívül fontos, mivel tökéletes hidat épít a kritika és a Civil Gazdaságtan pozitív, konstruktív modellje közé. A professzor két korábbi érve (NOMA elutasítása és a  logika) megerősítést nyer a méltányosság és a kölcsönösség szempontjából.

3. A Civil gazdaságtan alapkövei: inklúzió és kölcsönösség

1. A közjó logikája és az inklúzió (A  logikájának gyakorlati vonatkozása)

Zamagni itt a szegénység és munkanélküliség modern problémáit kapcsolja közvetlenül a politikai gazdaságtan  logikájához.

• A Politikai gazdaságtan (Összeg logikája): Ha az egyéni javak összege a cél, akkor azok az emberek, akik nem elég produktívak a piaci versenyben (szegények, munkanélküliek, marginalizált csoportok), racionálisan kihagyhatók a rendszerből. Az ő nulla vagy negatív hozzájárulásuk elhanyagolható, ha az összeg (GDP, aggregált jólét) mégis nő. Ez egy olyan rendszer, amely maximalizálja az exklúziót.
• A Civil gazdaságtan (Szorzat logikája): A közjó () maximalizálása megköveteli, hogy minden egyes tag (akinek a jóléte szorzótényező) pozitív értéket képviseljen. Ez rákényszeríti a gazdasági rendszert a megoldáskeresésre az összes polgár számára. Az inklúzió (befogadás) nem szociális jótékonyság, hanem gazdasági szükségesség a közjó eléréséhez.

Következtetés: Ha egy gazdasági rendszer megengedheti magának, hogy polgárok nagy csoportját hagyja ki, az Zamagni szerint katasztrófához vezet, nem csak etikai, hanem hosszú távú gazdasági szempontból is, mivel a társadalmi tőke és kohézió erodálódik.

2. A Kölcsönösség (Reciprocitás) mint harmadik alappillér

Zamagni szerint minden stabil társadalmi rendnek három pilléren kell nyugodnia, de a fősodorbeli közgazdaságtan (politikai gazdaságtan) csak kettőt ismer el, ezzel radikálisan leszűkítve a gazdasági mozgatórugók körét:

A Három Gazdasági Viszony Logikája

Elv	Politikai Gazdaságtan	Civil Gazdaságtan	Fő Motiváció
1. Egyenértékűség Cseréje	Igen (Piaci Tranzakció)	Igen (Piaci Tranzakció)	Haszon, Önérdek
2. Újraelosztás	Igen (Állami, Fiskális Politikák)	Igen (Állami, Fiskális Politikák)	Igazságosság, Kötelezettség
3. Kölcsönösség (Reciprocitás)	Nem (Hiányzik a tankönyvekből)	Központi Elem (3. Szektor)	Testvériség, Hálakövetelés

• Kölcsönösség vs. csere: A kölcsönösség különbözik az egyenértékek cseréjétől.
• A csere (Do ut des - Adok, hogy adj): Szerződéses, szimultán, és a jószág értékével megegyező árat várunk cserébe.
• A kölcsönösség (Ajándékozás logikája): Szándékosan aszimmetrikus, nem várunk azonnali és szerződéses viszonzást. Értéket adunk azért, mert azonos társadalmi térben élünk, és a bizalomra, valamint az aszimmetrikus, de elvárt jövőbeni viszonzásra (hálára) épül. Ez építi a társadalmi tőkét.

Zamagni szerint a Civil gazdaságtan tágabb kategória, mert a politikai gazdaságtan érvényesnek tartott elemeit (csere, újraelosztás) magában foglalja, de hozzáteszi a harmadik, kritikus dimenziót: a kölcsönösséget.

(Folytatjuk)