Zamagni Stefanoval a boldogság nyomában - 15. fejezet

 A politikai gazdaságtan és a civil gazdaság kritikai elemzése.

Stefano Zamagni professzor olasz közgazdász. Riminiben született, 1943. január 4.-én, később a Bolognai Egyetem közgazdaságtudományi professzora lett. Emellett a Humán Fejlesztési és Képességek Egyesületének tagja valamint a Pápai Társadalomtudományi Akadémia elnöke. Egy rendkívül inspiráló és gondolatébresztő alakja a kortárs közgazdaságtannak, különösen ami a civil gazdaság és a politikai gazdaságtan kritikájának területét illeti. Az általam felvetett téma – Zamagni Stefanoval a boldogság nyomában, két közgasdaságtudományi irány kritikai elemzése – ami kiváló kiindulópontot jelent egy mély és széleskörű áttekintés megvalósításához.

Kutakodásaim során megszerzett információim megosztásával, örömmel állok érdeklődő olvasóim, tanítványaim és követőim rendelkezésére, hogy végig vezessem mindannyiukat ezen az általam szerkesztett, komplex tananyagon, a klasszikus gazdasági paradigmák áttekintésétől a legújabb elméletekig, azok alkalmazhatóságáig és a jövőbeli hatékony gazdasági stratégiák megismeréséig.

A fotón nagymama és az új nemzedék képviselője, Magor az unoka.  

A Zamagni-féle kritika kontextusában, azt javaslom, már a legelején ismerkedjünk meg a neoklasszikus közgazdaságtan és a Homo Oeconomicus lényegével.

Megjelent egy anyaországi tanulmánykötetben, hogy pár évtizeddel ezelőtt Stefano Zamagni professzor részt vett egy nemzetközi gazdaságtudományi konferencián, ahol többek között, a következőket mondta: "Nagyon örülök, hogy önökkel lehetek és részt vehetek ezen a konferencián. Célom, hogy összehasonlítsak két gazdasági paradigmát. Az egyik a politikai gazdaságtan, a másik a civil gazdaságtan. Először is fontos, hogy ne keverjük össze a paradigma szót az elmélet és a modell szóval. A paradigma egy látásmód, ahogyan a valóságot látjuk. Az elmélet vagy a modell ennek a látásmódnak egy speciális alkalmazása. Így azonos paradigmán belül többféle modell és megközelítés lehetséges. Ha kizárjuk a 20-25 évvel ezelőttig létező marxista paradigmát, akkor ma két paradigmát figyelhetünk meg: a politikai gazdaságtant és a civil gazdaságtant. A civil gazdaságtani paradigma jött létre előbb, amikor 1753-ban a nápolyi egyetemen megalakult a világon az első közgazdaságtani tanszék. Nápolyban történt ez, nem pedig Skóciában. Ezt a tanszéket tehát civil gazdaságtani tanszéknek hívták, melynek első tanszékvezetője Antonio Genovesi professzor volt, fő műve, az Értekezések a civil gazdaságról (Lezioni di commercio) címmel 1765-ben jelent meg. A politikai gazdaságtani paradigma pedig Adam Smith nevéhez fűződik, amelyet az 1776-ban megjelent A nemzetek gazdagsága című fontos művében fejtett ki." 

A fenti konferencia-idézet Stefano Zamagni professzortól tökéletesen foglalja össze a kiindulópontunkat, és azonnal az elemzésünk mélyére vezet bennünket. Különösen fontos az, ahogyan megkülönbözteti a paradigmát az elmélettől és a modelltől.

Zamagni számára a paradigma egy nagyító lencse, egy alapvető, fontos látásmód, amely meghatározza, mit és hogyan vizsgálunk az ország gazdasági, társadalmi és szociális valóságában. Ez a különbségtétel kulcsfontosságú feladat, különösen a kutató, kereső és az eljövendő nemzedékek felkészítéséért felelősséggel cselekvő szakemberek, elemzők, oktatók, vezetéstudományi szakértők számára, amikor összehasonlítjuk a szóban forgó, két nagy megközelítést.

Az említett két paradigma tehát: a Politikai gazdaságtan és a Civil gazdaságtan

Elemezzük a professzor által bemutatott két paradigmát a megnevezett történelmi alapok mentén:

1. A Politikai gazdaságtan paradigmatikus látásmódja (Adam Smith, 1776)

Zamagni szerint ez a paradigma, amely Adam Smith A nemzetek gazdagsága című művével vette kezdetét (bár Smith maga is beszélt erkölcsi érzelmekről):

• Lényeg: A gazdasági folyamatokat a hatalom és a központi állam szempontjából vizsgálja. A hangsúly az állam szerepén, a nemzet vagyonának maximalizálásán (merkantilizmus ellenében), a versenyen és a magánérdeken van.
• Alapvető hiba: A rendszer feltételezi, hogy a piac önmagában képes a társadalmi egyensúly megteremtésére, amennyiben az egyének a saját hasznukat maximalizálják (Homo Oeconomicus). Ez a modell a haszonmaximalizálást teszi meg a gazdasági cselekvés egyetlen racionális mozgatórugójává.
• Fókusz: Termelés, vagyon, hatékonyság.
• Központi Viszony: Piac és Állam (State-Market).

2. A Civil gazdaságtan paradigmatikus látásmódja (Antonio Genovesi, 1753)

Zamagni rámutat, hogy a Nápolyi Egyetemen létrejött az első tanszék, amely a Civil Gazdaság névre hallgatott, megelőzve ezzel Smith munkáját.

• Lényeg: A gazdasági folyamatokat a társadalmi viszonyok, a polgárok, a közjó (Common Good) és a testvériség (fraternity) szempontjából vizsgálja. A gazdaságot nem az állam szolgálatának, hanem a társadalmi együttműködés terének tekinti.
• Alapvető erény: a reciprocitás (kölcsönösség) és a bizalom gazdasági jelentőségének elismerése. A Civil gazdaság szerint az emberek nem csak haszonlesők, hanem képesek a közvetlen ajándékozásra és a kölcsönös segítségnyújtásra is.
• Fókusz: Emberi fejlődés, társadalmi kohézió, méltányosság.
• Központi viszony: Piac, Állam és Közösség/Harmadik Szektor (State-Market-Community).

---

A Kulcskülönbség: A Miért és a Hogyan

A paradigmák közötti különbség a gazdasági cselekvés motivációjában és céljában rejlik:

Jellemző	Politikai Gazdaságtan	Civil Gazdaságtan (Economia Civile)
Gazdasági Szereplő	Homo Oeconomicus (önérdek, haszonmaximalizálás)	Homo Reciprocans (önérdek + másra való tekintet, kölcsönösség)
Központi Érték	Hatékonyság (Efficiency)	Reciprocitás, Testvériség (Fraternity)
Végső Cél	Vagyon és jövedelem növelése (Wealth Creation)	A Közjó (Common Good) és a teljes emberi fejlődés
Kapcsolattípus	Szerződéses, kalkulatív (A = B-ért csinál valamit)	Kölcsönös, bizalom alapú (A = B-vel csinál valamit)

 

Zamagni alapvető kritikája tehát az, hogy a politikai gazdaságtan túlságosan leszűkítette az emberi motivációt a racionális önérdekre, kizárva ezzel a gazdasági életből a reciprocitás és a testvériség dimenzióit, amelyek viszont a társadalmi tőke és a valódi boldogság alapját képezik.

(Folytatjuk)