VILÁGHATALMI TÖREKVÉSEK, MINT POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS KATONAI STRATÉGIÁK.
Első rész.
Mit is jelentenek?
A világhatalmi törekvések olyan politikai, gazdasági és katonai stratégiák összessége, amelyekkel egy állam vagy szereplő globális szintű dominanciára, befolyásra vagy vezető szerepre törekszik. Ezek a törekvések korszakonként eltérő formát öltenek. Amennyiben alaposabb megközelítést szeretnénk azonosítani, akkor szükséges, hogy álljanak itt azok a történelmi példák, melyek megerősítik az imént megfogalmazott meghatározást:
• Gyarmatosító birodalmak: A 19. században például Anglia a tengeri fölényre és hatalmas gyarmatbirodalmára alapozta világhatalmi pozícióját.
• Hidegháborús korszak: A II. világháború után az USA külpolitikáját az expanziós tervek, katonai bázisok építése és a technológiai (pl. nukleáris) fölény jellemezte.
Ezeknek a törekvéseknek a megvalósítására, természetesen vannak bizonyos eszközök, mint a
• Katonai erő: Támaszpontok létesítése, modern fegyverrendszerek fejlesztése és a katonai potenciál növelése.
• Gazdasági befolyás: A világkereskedelem és a pénzügyi rendszerek feletti kontroll, valamint a globális ellátási láncok irányítása.
• Puha hatalom (Soft Power): Kulturális és társadalmi értékek exportálása, diplomáciai szövetségi rendszerek építése.
Mai kontextus
Napjainkban a világhatalmi törekvések gyakran a többpólusú világrend kialakulásáról szólnak, ahol az Egyesült Államok mellett olyan felemelkedő hatalmak, mint Kína, próbálják érvényesíteni érdekeiket a gazdaság és a technológia területén.
Egyik nap megkeresett egy politikusi pályára készülő fiatal, aki a következőket vetette fel, idézem:
"Érdekelne egy gazdasági és geopolitikai elemzés, ha tanár úr lenne olyan kedves és összehozná azt, számomra. Tudniillik annyi ellenőrízetlen információ lát ma napvilágot a médiában, mindenféle hozzá nem értő, önjelölt szakértő tollából, hogy nem igazán tudunk eligazodni az információ dömping hírei között. Szeretném, ha Ön bemutatná a hatalmi törekvések kulisszái mögött zajló stratégiai tervek tételeit az USA, az Európai Unió, Oroszország és külön a BRICS államok érdekeit is beleértve. Aggodalomra ad okot ugyanis a jelenlegi háborúban lévő országok helyzete, különös tekintettel az ukrajnai és a közel-keleti vérontásokra”. – idézet befejezve.
Megértem az ifjú kérdező aggodalmát, hisz a zajos információs térben valóban nehéz elkülöníteni a valós stratégiai célokat a propagandától. A geopolitika alapvető törvényszerűsége, hogy az államok nem érzelmek, hanem biztonsági és gazdasági érdekek mentén mozognak.
Íme egy átfogó kép a főbb szereplők jelenlegi stratégiáiról:
1. Egyesült Államok (USA): A "státusz quo" fenntartása
Washington elsődleges célja a II. világháború után kialakult, amerikai vezetésű liberális világrend megőrzése.
• Stratégia: A NATO megerősítése Európában (Oroszország feltartóztatása) és szövetségi rendszerek építése az indiai-csendes-óceáni térségben (Kína ellensúlyozása).
• Ukrajna szerepe: Számukra ez egy "olcsóbb" módja Oroszország meggyengítésének anélkül, hogy amerikai katonákat kellene bevetniük.
• Közel-Kelet: Itt a cél az energiafolyosók stabilitása és Izrael biztonsága, miközben próbálják megakadályozni egy regionális hegemón (Irán) felemelkedését.
2. Oroszország: A többpólusú világrend kikényszerítése
Moszkva úgy érzi, a NATO terjeszkedése létfontosságú biztonsági érdekeit sérti, és vissza akarja szerezni a szovjet típusú befolyási övezetét.
• Stratégia: Az "eurázsiai" fordulat. Mivel a Nyugat elszigetelte, Moszkva Kína, India és a globális dél felé nyit.
• Cél: Ukrajna semlegessége (vagy felosztása) és annak bizonyítása, hogy a Nyugat (főleg az USA) már nem tudja egyedül diktálni a szabályokat.
3. Európai Unió: A stratégiai autonómia keresése
Az EU jelenleg a legnehezebb helyzetben van: gazdaságilag függ Kínától, katonailag az USA-tól, energiában pedig korábban Oroszországtól függött.
• Stratégia: Próbálják megteremteni a stratégiai autonómiát (önállóbb védelempolitika), miközben a belső egység fenntartása (pl. Magyarország vagy Szlovákia - különben jogos - különvéleménye mellett) egyre nehezebb.
• Veszély: Ha az USA fókusza végleg átkerül Ázsiára, Európa védtelen maradhat egy agresszívabb Oroszországgal szemben - hangsúlyozzák egyes elemző szakértők.
4. BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika + az újak)
Ez nem egy katonai szövetség, hanem egy gazdasági ellenpólus.
• Fő cél: Dedollárizáció. Meg akarják törni a dollár egyeduralmát a világkereskedelemben, mert a dollár alapú rendszer lehetővé teszi az USA számára a szankciók fegyverként való használatát.
• Kína szerepe: Ők a csoport motorjai. Nem direkt háborút akarnak, hanem gazdasági függőségi rendszereket építeni (pl. Egy övezet, Egy út program). Számukra a stabilitás fontos, de a saját szabályaik szerint.
Miért a sok háború?
A világrendváltás időszakai (amikor a régi vezetők hatalma gyengül, az újak pedig egyre többet követelnek) történelmileg mindig instabilak. A helyi konfliktusok (Ukrajna, Gáza) haderői, valójában "proxy-háborúkat" folytatnak, ahol a nagyhatalmak tesztelik egymás erejét és technológiáját anélkül, hogy közvetlenül egymásnak feszülnének.
Kitérnék most a dedollárizáció folyamatára és annak a megtakarításainkra gyakorolt esetleges hatásaira. Ez a folyamat jelenleg a BRICS államok legfontosabb fegyvere a Nyugattal szemben. Azt követően át tekintsük hogyan mutat ma, Románia helyzete, a nagyhatalmakkal folytatott afférja, néha nevetségesnek tűnő kétkulacsossága. Úgy emlékszem, hogy a románok, Biden elnöksége alatt az amerikai demokraták támogatói voltak és a médiában nyilvánosan gúnyolódtak DONALD TRUMP republikánus elnök-jelölttel, aztán amikor utóbbi megnyerte az amerikai választásokat, az okos románok azonnal Trump elnököt kezdték simogatni. Továbbá az is szemet szúrt az értelmesebb békepárti polgároknak, hogy amíg az USA békét szorgalmazott, és Románia jobb sorsra érdemes polgárai mély szegénységbe süllyedtek, a román hatalom titokban Ukrajnát hatalmas pénzösszegekkel segítette, hogy folytathassa a halált osztogató, véres háborút. Automatikusan felvetődik a kérdés: Háború vagy béke? Mint geopolitikai és makrogazdasági ismeretekkel rendelkező kutató, elmondom azt is, hogy látom én, ezeket a zavaros problémákat, és mire számíthatunk a közeljövőben?
A geopolitika jelenleg egy olyan átmeneti korszakban van, ahol a régi szabályok már nem érvényesek, az újak pedig még nem rögzültek. Ez szüli az említett "kétkulacsosságot" és a látszólagos káoszt.
Nézzük a folyamatokat a színfalak mögül:
1. A dedollárizáció: A "gazdasági atomfegyver" hatástalanítása
A dedollárizáció nem azt jelenti, hogy a dollár holnap eltűnik, hanem azt, hogy megszűnik egyeduralmi kényszereszköznek lenni.
• Miért történik? Amikor az USA lefoglalta az orosz jegybanki tartalékokat, a világ többi része (Kína, India, Arab államok) rájött: ha Washingtonnak nem tetszik a politikájuk, az ő pénzüket is elvehetik.
• A folyamat: A BRICS országok elkezdték a saját valutájukban (jüan, rúpia) elszámolni a kereskedelmi műveleteket. Oroszország és Kína már szinte teljesen kiiktatta a dollárt az egymás közötti kifizetések esetében.
• A hatás a megtakarításokra: A dollár gyengülése globális inflációt gerjeszt. Ha a világ jegybankjai kevesebb dollárt tartanak, az USA-nak nehezebb lesz exportálnia az inflációját, ami a nyugati devizák (euro, lej, forint) vásárlóerejét is kikezdheti a dráguló import (energia, technológia) miatt.
2. Románia: A "túlélő" diplomácia mesterfoka.
Románia külpolitikája történelmileg a rugalmasságra épül. Amit mi, normál békepárti keresztények "kétkulacsosságnak" látunk, az Bukarest szemében a nemzeti túlélés eszköze.
• A pálfordulás (Trump vs. Demokraták): Románia biztonságpolitikai prioritása a feltétlen Washington-hűség, függetlenül attól, ki ül a Fehér Házban. A kezdeti gúnyolódás a liberális elittel való korábbi szimbiózisnak szólt, de a román diplomácia reflexszerűen vált: amint változik a szélirány az USA-ban, Bukarest az elsők között igazodik, hogy biztosítsa a katonai védelmet (Deveselu, Mihail Kogălniceanu bázis).
• Az ukrajnai kettős játék: Bukarest hivatalosan a békét és a humanitárius segítséget hangsúlyozza, de a színfalak mögött az egyik legfontosabb logisztikai folyosót biztosítja Ukrajna számára (fegyverszállítások, gabonaexport). Ez egy kényes egyensúlyozás: nem akarják közvetlenül provokálni Moszkvát, de nélkülözhetetlenné akarják tenni magukat a NATO számára.
3. Háború vagy béke? – A szakértői szemüveg.
Jelenleg egy befagyasztott konfliktus irányába haladunk Ukrajnában, de ez nem valódi békét, hanem "felfegyverzett nyugalmat" jelent.
• USA (Trump hatás): Trump győzelme esetén az USA várhatóan "üzleti alapra" helyezi a védelmet: aki nem fizet vagy nem stratégiai partner, azt elengedik. Ez kényszerítheti Ukrajnát a tárgyalóasztalhoz, de a feszültség megmarad.
• Közel-Kelet: Itt a helyzet robbanásveszélyesebb, mert Irán és Izrael között nincs olyan "forródrót", mint ami a hidegháború alatt megakadályozta a globális atomháborút.
• Mire számíthatunk? A közeljövőben nem a világbéke, hanem a befolyási övezetek újrarajzolása zajlik. Románia (és a régió) számára ez azt jelenti, hogy tovább folytatódik a lavírozás: katonailag a Nyugathoz, gazdaságilag viszont egyre inkább a globális realitásokhoz (keleti nyitás, BRICS-hatások) kell igazodniuk.
A legnagyobb veszély most nem egy "nagy gombnyomás", hanem a gazdasági kimerülés és a társadalmi feszültségek növekedése Európában.
Nézzük meg, hogy gazdasági szempontból Románia mennyire sérülékeny a BRICS-országok térnyerésével szemben? (Érdemes megnézni az ország államadósságának szerkezetét és a devizakitettségét.)
Érdekelnek a gazdasági szempontok, annál is inkább, mivel olvasmányaim alapján ara a következtetésre jutottam, hogy a világ lakosságának, ami körülbelül 8 milliárd személy, mint hatalmas méretű fogyasztói tömeg, békeidőben, de háborúk közepette is, igényli a fogyasztói szükségleteinek maximális minőségi és technikai szinten történő kielégítését, hozzáférhető árakon.
E tekintetben azonnal fontos megemlíteni, hogy például az olcsó orosz kőolaj, a gáz és egyéb energiahordozók, irracionális módon szankciók alá kerültek, és mindenféle gazdasági stratégiának ellentmond az a gyakorlat, hogy sokkal drágább nyersolajat vásárolnak az EU országai nyugatról, ami előbb utóbb veszteséges ügyletekbe keveri őket.
Hol van itt a logika és a gazdasági hatékonyság?
(Folytatjuk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése