3. 1. A Fogyasztás nem igazi értékhordozó
Vannak elemzők, akik megkérdőjelezik a Fogyasztást, mint értékhordozó mutatót, - én magam is ezek közé tartozom - állítva, hogy nem igazán helyénvaló dolog, mikor egy gazdasági entitás vagy akár egy állam olyan mutatóval "dicsekszik", ami úgy valósul meg, hogy az értékhordozót szabályszerűen felfaljuk, elfogyasztjuk. Vajon ez egy másik rosszul használt gazdasági értelmezés lenne?
Nem, ez egyáltalán nem rosszul használt értelmezés. Sőt, az imént említett elemzők a klasszikus és a modern közgazdaságtan egyik legfontosabb, évszázados vitájára tapintanak rá. Közgazdasági szempontból teljesen igazuk van: a fogyasztás (C) önmagában nem jólétet vagy fenntartható gazdasági erőt jelent, hanem a meglévő erőforrások felélését. Nézzük meg közelebbről, miért sántít az, amikor a kormányok büszkén mutogatnak a dübörgő fogyasztásra, és mi a különbség a „felfalás” és a valódi értékteremtés között!
A pék példája: Miért nem teremt értéket a fogyasztás? A probléma megértéséhez nézzük meg a folyamatot egy egyszerű példán keresztül: Ha egy pék megsüti a kenyeret, az értékteremtés (ez a GDP-ben a termelési oldal). Ha megvesszük és megesszük a kenyeret, az a fogyasztás (felélés). A kenyér megszűnik létezni. A modern GDP-képlet (C+I+G+NX) a kiadási oldalt méri. Azért számoljuk bele a fogyasztást, mert a statisztikusok abból indulnak ki, hogy valaminek a megvásárlása (a kiadás) bizonyítja, hogy az a dolog korábban meg lett termelve. A fogyasztás tehát nem a gazdaság motorja, hanem csupán a hőmérője. Önmagában a hőmérő melegítése nem fogja felfűteni a szobát.
Miért veszélyes a fogyasztásalapú növekedés? (A román modell csapdája). Amikor egy állam – mint Románia az elmúlt évtizedek béli – fogyasztás növekedésével dicsekszik, az két nagyon komoly strukturális veszélyt rejt:
1. Jövőbeli szegénységet vetít előre. Ahhoz, hogy holnap is legyen mit enni, ma vetni kell. A képletben a Beruházás (I) képviseli a jövőt (gépek, gyárak, oktatás, technológia), amelyek holnap több és jobb terméket állítanak elő. Ha a gazdaság 62,5%-a fogyasztás (C), és a magánberuházások elsorvadnak, az ország a jövőjét éli fel. Olyan ez, mintha egy gazda a vetőmagot nem elvetné, hanem megsütné kenyérnek: ma jól lakik, de jövőre éhezni fog.
