Ha most újra srác lehetnék

 HA MOST ÚJRA SRÁC LEHETNÉK

Esik eső, sűrű köd van,

Szívem fáj, mert boldogtalan.

Nem bírja még elviselni,

Elkezdtem már öregedni.

Fáj a térdem, vállam recseg,

Szabados szám, folyton fecseg.

Azt mondja az “öregasszony”,

Nincs már bennem, semmi haszon.

Szegény mátkám, nagyon megunt,

Minden tüzem régen kihunyt.

Úgy elmennék valahová,

Háromkúti hegyek alá…

Hívásodra visszatérek

 Hívásodra visszatérek

Most, amikor minden sarkon, les ránk a halál, Nagyon félek nem kerül el, s egyszer megtalál, Mesterséges vírusokkal elpusztíthat ő, Mentse meg a Szentháromság, ami menthető! Minek nekünk védőoltás, ami nincsen kész! Mégis kérik, követelik, megáll itt az ész!

Ha majd egykor kiválasztott csillagon lakom,

Akkor is az örök fényben, rólad álmodom.

Csillagkapun, égi árkon száguldok hozzád,

S több milliárd napsugárban ölellek majd át.

Szép szerelmem nem engedem soha el kezed,

Csak szólíts és jóban-rosszban itt leszek veled!

Harangszóval üzenhetsz a csillagok közé,

S hívásodra visszatérek kistanyánk fölé.

Csillagkapun, égi árkon száguldok hozzád,

S több milliárd napsugárban ölellek majd át.

Ha majd egykor kiválasztott csillagon lakom,

Akkor is az örök fényben, rólad álmodom.

Csillagkapun, égi árkon száguldok hozzád,

S több milliárd napsugárban ölellek majd át.

Légy a fáklyánk sötét fényben

 Feleségemnek szülinapra

Hatvannégyből negyvenhármat,

Építetted azt a várat, melyben létünk szárba szökött,

S két gyermekünk világra jött. Áldom Istent, s minden napot,

Melyet véled, nekünk adott. Múló évek fogságában,

Béklyós korlát szabadságban, véges időnk bilincsében,

Finom-vegyes együttlétben.

Vedd e csokrot, mezőn szedtem,

Pazar látvány színeiben, szülinapra neked hoztam, 

S szívemet is mellé raktam. Köszönöm, hogy itt vagy velem,

Rossz időkben, jobbik felem. Legyen tiéd minden virág,

Amit termett ez a világ, fogadd el a szívem szavát,

S dolgos kezed imádatát.

                                                                              

Te vagy napunk, szép csillagunk,

Reménységünk, s őrangyalunk. Nélküled a lelkünk üres,

Maradj velünk, ragyogj, szeress. Szelíd fénylény köpenyében,

Légy a fáklyánk sötét éjben. Mintapélda nehézségben,

Gazdagságban, szegénységben. Vezess minket ezer évig,

Boldogságban véges végig.

Megtaláltam új szerelmem

 MEGTALÁLTAM ÚJ SZERELMEM

Napsütötte kertek alatt, pár hónapja megláttalak.

Gyönyörű volt tested, arcod, vérpezsdítő szép alkatod.

Mint a kamasz, ki lázba jön, ha nagy leányt lát a füvön,

Fürdő dresszben, melltartóban, ki lubickol majd a tóban.

Szaladtam, hogy láthassalak, s hogyha tudlak megváltsalak.

Mert szerelmes lettem rögtön, s azóta csak reád költöm,

Minden időm, minden percem, te lettél a nagy kedvencem !

“Első látás szerelem” volt, egész lényem tűzben lángolt,

Szívem tört szét, dobogtatott, szemem perzselt, úgy ragyogott.

S míg a csendben terád vártam, egyik este meg is fáztam.

Esőben és sárban álltam, szerencse, hogy el nem áztam.

Mikor aztán bemutattak, ámultam és bámultalak:

Ily teremtményt sose láttam, nem csoda, ha reád vágytam!

Nem volt pénzem érted adni, hogy tudnálak így megkapni?

Tettem-vettem, gondolkodtam, s egyszer csak megtáltosodtam:

Ha már így meg szerettelek, többé el nem eresztelek.

Törik szakad enyém leszel, megszerezlek, bármit teszel!

Eddig, mindig kértem egyet, vele gyűjtöttem a meggyet.

De most ennél jobb is jöhet, eladom a legelőmet,

És a pénzből, amit kapok, letészem az ajánlatot.

Az nap hű társaddá válok, s ligetünkbe véled járok.

Ősz van újra

 

ŐSZ VAN ÚJRA

Szúrós szellő tarkón legyint,
Ligetünkben ősz van megint.
Málna szára zizeg, nem él,
Földre hullt a sok kis levél.

Ásott földben tücsök szalad,
Eltűnik a rögök alatt.
Nyomában egy giliszta fut,
Bárhogy csapkod, messze nem jut.

Fölötte egy éhes madár,
Köröz, kering s hátára száll.
Elkapja az öreg hernyót,
Uzsonnázik ő is egy jót.

Elnézem a vén vackorfát,
Ledobta a színes ruhát.
Ágai közt kitakarva,
Ül egy fészek árván hagyva.

Pedig nem rég, minden este,                              Üres fészkek, száraz avar,
Sok kis dalnok fészkelt benne.                            Ez maradt, mi mindent takar.
Nyitott szájjal, sírva várta,                                   Messze fent, a hegyek fölött,
Mikor jön a vacsorája.                                         Halad a nyár,  elköltözött.

2021.11.03

Teremtsünk egy új világot

Fekete-Kiss Sándornak

Felkelő nap sugarában, szelíd szellő sóhajában,

Csillagfényben, holdjárásban, létformáló ragyogásban,
Jelenj meg a lélekláncban. Nyisd ki lelked, tárd ki szíved
Emeld fel a dolgos kezed, hangosan vagy gondolatban
Kapcsolódj, a fény áramban. És az atya gyermekeként,
Így imádkozz teremtőként:
 
Atyám, uram, mindenhatóm! Jó fiadként azt akarom,
Számold fel a sötétséget, szenteld meg az emberséget!
Hét milliárd ezt akarja, legyen meg az akarata!
Új világot, igazabbat, műveiben szebbet, jobbat!
Állítsd meg a vírusokat, büntesd meg a gyilkosokat.

EZ A VILÁG NEM VESZHET EL!

 

                   

               

ÉG ÉS A FÖLD, NEM VESZHET EL!
                                             Gyermekeinknek, unokáinknak szeretettel
Nap fia, szép gyermekem,
Add a kezed, és jőjj, most velem.
Lásd, ez itt a föld, az otthonom,
Gyere kövess, megmutatom.
Nézd, ez itt a föld, az ott, az ég,
Magasan fent, a nap ragyog.
Követi őt, neje a hold,
S gyermekei, a csillagok.

Nap fia, szép gyermekem, amíg csak élsz,
Imádd és féltsd, ez a világ, gyönyörű hely,
Ég és a föld, nem veszhet el!

Mindenki rám figyel, föld és a csillagok.
Vigyázni rájuk, nékem kell, testőrük, én vagyok.
Holnap, én elmegyek, kincseim itt hagyom,
Nap fia, szép gyermekem, fogadd el én, neked adom.
Nézd, ez itt a föld, az ott, az ég,
Magasan fent a nap ragyog.
Követi őt, neje a hold,
S gyermekei, a csillagok.

Kiadásból megtakarítás

 GYAKORLATI KÖZGAZDASÁGTAN

Jó ideje már annak, hogy gazdálkodási trükkök, hatékony pénzteremtő módszerek, hétköznapjainkban jó eredményekkel, alkalmazható taktikák "bevetéséről", egyetlen bejegyzést is írtam volna. Ennek oka nem más, mint a globális gazdasági, társadalmi és szociális életünket, magas fokon megkeserítő, olykor taccsra vágó koronavírus, 2019 novemberi "világrajövetele" és jelen pillanatban is pusztító evolúciója. Nevetséges és értelmetlen dolog az anyagi javakkal való sáfárkodás szakterületein tudományos okoskodásba bonyolódni, olyan körülmények között, amikor a világ összes országaiban, makro-, és mikro régióiban, minden egyes közösség lakói között, alattomos módon, észrevétlenül leselkedik, felbukkan és könyörtelenül szedi áldozatait a halál! Amerika vagy Kína, soha sem fogjuk megtudni melyik, mindenképp a gazdaságtörténelem nagy riválisai hibájából, 7,5 milliárd ember otthonában, 2019-ben és 2020-ban, elszabadult a pokol – eluralkodott rajtunk a halálfélelem – és csak gyanítani lehet, mert nincs az a járványügyben jól informált közgazdász, aki 2021 júniusában, pontos számadatok birtokában lenne és megítélhetné, hogy mekkora pénzösszeget jelent ez, a titkos pénzügyi háttérhatalom, az emberi életet semmibe vevő, manipuláló uzsorásoknak, bolygónk és világunk földi urainak!

Volt, akinek "apja" voltam, s volt, akinek "nagytatája"!

- MA BÚCSÚZTAK UTOLJÁRA!

Tegnap délután, 2021. június 10.-én a bizonytalan, vándorfelhős, esőáztatta napsütésben kint kertészkedtem a dióligetben, elkésett paprika palántákat állítottam hadrendbe, serkentettem őket a számukra még szokatlan, idegen földben túlélési küzdelemre, amikor tőlem néhány méterre, az árnyékba rejtve, csörögni kezdett a telefonom. Kijelzőjén, Dr. F. Mónika, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság-, és Gazdálkodástudo-mányi Kar, Sepsiszentgyörgyre Kihelyezett Tagozatának igazgatója, neve villogott. Mire felvettem volna, megszakadt a vonal, de igyekeztem a lehető leghamarabb visszahívni, mert gondoltam valami nagyon fontos dologról lehet szó, ha maga a tanszékvezető keresett.

Néhány perc elteltével minden kiderült, de nem lennék önmagam és veletek szemben őszinte, ha eltitkolnám, hogy - általam elfeledettnek hitt, nyugállományba vonult egyetemi adjunktusként -

Dr. Nagy Attila, halálára

FAGYOS SZÉL SÍR SZALOMÉRBAN, ÉGBE SZÁLLT A “SZÉKELY MÁGUS”, HARANG ZENGI SZENTKIRÁLYBAN, NEM LESZ TÖBBÉ EGYÜTT MÁJUS

“Zarathusztra vagyok,

Haragnak-haragja az ellen, ami rossz!

És szent kívánalommal telve

Jóságod, szépséged iránt, -

Te országodnak leszek hű szolgája.

Tekints óh, valómba,

Hogy ezt lelkemből mondom.

Ó, Isten!

Te tudod csak, hogy mi vagy én nekem, -

Hajolj ezért hozzám, szíves szeretettel,

Úgy, ahogy azt tenné barát a baráttal,

Hogy szent igazságod járja át valómat!

Hisz Azt befogadni

Szellemed tanítá az én szellememet.” (fordította Wildner Ödön)

Villámcsapásként zúzta szét a lelkemet, az a hihetetlenül fájdalmas hír, mely szentkirályi Dr. Nagy Attila barátom, hirtelen bekövetkezett haláláról tájékoztatott. Lábaimból elillant az erő, perceken át szólalni se bírtam, torkomban tolongott a fullasztó félelem…mert nem rég találkoztunk, a Sportcsarnok melletti Bertis üzlet előtt, és semmi jelét se mutatta gyengeségnek, betegségnek. Ellenkezőleg. Nagyon lelkes lendülettel a közelmúltban megjelent “Székely Mágus” című könyvének egy dedikált példányával lepett meg, és lelkemre kötötte, hogy föltétlenül szakítsak időt az elolvasására és a véleményezésre.

– Nagy Attila , gépészmérnök? A székelyföldi Shakespeare Ház alapítója, kutatója? A film-, és drámaszakértő akadémikus, aki a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja? Professzor kollégánk, aki a Babeş-Bolyai Tudományegyetem etika és kommunikáció tantárgyak címzetes tanáraként, most vonult nyugálományba? – faggattam rémülten, őrülten kiabálva, a telefonban zokogó, hírközlő barátomat.