4. A jövő perspektívái és stratégiái - 19. fejezet

A Civil gazdaságtan perspektívája a jövőre nézve nem a piac vagy az állam elutasítása, hanem a három szektor (Piac-Állam-Közösség) harmonikus együttélésén alapul.

4.1. A jövő gazdasági rendszere: multidiszciplináris megközelítés

Zamagni Platón metaforáját idézve arra utal, hogy a számító és az irányt kereső gondolkodásnak egyszerre kell érvényesülnie. Ez a közgazdaságtan multidiszciplináris megközelítését jelenti:

• Etika és közgazdaságtan: A döntéshozatalba be kell vonni az erkölcsi megfontolásokat.

• Pszichológia és közgazdaságtan: A Homo Reciprocus komplexebb viselkedésének vizsgálata (viselkedési közgazdaságtan).

• Kapcsolati tudományok: A relációs javak és a társadalmi tőke mérése és termelésének ösztönzése.

(Fotó: Dr. Főcze Gyula)

4.2. Politikai stratégiák: A reciprok viszonyok támogatása

A kormányzatnak nem elegendő egyszerűen újraelosztást végeznie (a második pillér), hanem aktívan támogatnia kell a kölcsönösség (reciprocitás) termelődését (a harmadik pillér).

• Adókedvezmények a reciprocitásért: Adókedvezmények és jogi könnyítések biztosítása a szociális vállalkozásoknak, a B Corp-oknak és a szövetkezeteknek, amelyek bizonyíthatóan a logika mentén működnek (azaz nemcsak profitot termelnek, hanem mérhető társadalmi hatást is).

• Jóléti állam átalakítása: Az újraelosztási mechanizmusokat ki kell egészíteni olyan aktivizáló mechanizmusokkal, amelyek elősegítik a marginalizált emberek piaci részvételét és közösségi bevonását (a Közjó szorzótényezővé tételét). A segélyezés helyett a bevonásra és a képzésre helyezni a hangsúlyt.

• Új mérőszámok bevezetése: A GDP helyett a Közjó (GNH, SROI) mérését szolgáló mutatók bevezetése a nemzeti elszámolásokba, ezzel a Miért és Merre kérdéseket téve a gazdaságpolitika fókuszába.

A Civil gazdaságtan célja tehát nem utópia, hanem egy realista reform: egy olyan gazdasági rendszer felépítése, amely felismeri, hogy a tartós boldogság és a valódi jólét nem a magánfogyasztás maximalizálásából, hanem az egészséges relációs hálózatok (reciprocitás) fenntartásából fakad.

Remélem, ez a kifejtés teljessé tette az áttekintést Zamagni Stefano nyomában!

A libertariánus individualizmus kudarca - 18. fejezet

Zamagni a libertariánus individualizmus terjedését nevezi meg negyedik súlyos problémaként, amely meggátolja a politikai gazdaságtant a globális problémák kezelésében.

• Mi ennek a lényege: Ez a szélsőséges szabadságelvű megközelítés a közösség minden formáját az egyén mögé sorolja. Az egyéni akarat és preferencia a legfőbb, szinte kizárólagos iránytű.

(Fotónkon a szerző, Dr. Főcze Gyula, közgazdász)

• A Civil gazdaságtan válasza: Ez az álláspont a Homo Oeconomicus szélsőséges kiterjesztése. Zamagni számára (és a Homo Reciprocus számára) a közösség, a család és a társadalom elsődleges létforma.

• Boldogság mint reláció: Ahogy Zamagni Arisztotelészre hivatkozva rámutat, a boldogság nem egy személy és egy dolog (hasznosság) közötti kapcsolat, hanem egy személy és egy másik személy közötti kapcsolat. A boldogsághoz legalább két emberre van szükség. A libertariánus individualizmus, amely azt sugallja, hogy egyedül is boldogulhatunk és megtalálhatjuk a boldogságot (például fogyasztás útján), valótlan állításon alapul.

A gondolkodásmód két útja: hogyan és miért/merre?

Zamagni végső konklúziója a filozófiai és gyakorlati megközelítések helyes arányának fontosságáról szól:

Gondolkodásmód Fókusz Paradigma Funkció

Számító/Technikai (Calculating) Hogyan? (Matematika, Hatékonyság, Versenyképesség) Politikai Gazdaságtan Gyakorlati válaszok (konkrét problémák megoldása)

Irányt Kereső (Thinking) Miért? Merre? (Etika, Közjó, Jövőkép) Civil Gazdaságtan Irány kijelölése (a társadalom fejlődésének célja)

Zamagni szerint az elmúlt évtizedekben a hangsúly túlságosan a számító gondolkodásra került, elhanyagolva az irányt kereső megközelítést. Ezt illusztrálja Platón metaforája:

Platón metaforája: „A barázda akkor lesz egyenes, ha az ekét húzó lovak egyforma tempóban mennek.”

• Jelentése: A "lovak" a gazdasági, etikai és társadalmi céljaink. Ahhoz, hogy a társadalmi fejlődés (a barázda) egyenes legyen, és jó legyen a "termés" (a Közjó), a technikai hatékonyságnak (számító gondolkodás) és az irányt mutató értékeknek (irányt kereső gondolkodás) egyforma tempóban kell haladniuk. A Civil gazdaságtan a második, elhanyagolt ló.

További konstruktív gazdasági modellek - 17. fejezet

További konstruktív gazdasági modellek

Előző fejezeteink alapján megértettük Zamagni  professzor kritikáját a NOMA elvéről, annak  logikájáról és a kölcsönösség hiányáról.

Ezzel el is jutottunk elemzésünk építő jellegű szakaszához és megállapíthatjuk a következőket: a kölcsönösség elvének gyakorlati megtestesülése a harmadik szektorban és az etikus vállalatoknál található meg.

Itt azonban felvetődik a megkerülhetetlen és fontos kérdés, ami így hangzik: hogyan tudja egy modern szociális vállalkozás vagy egy civil szervezet (amely a kölcsönösség elvén működik) a politikai gazdaságtan logikájával ellentétben  gazdaságilag hatékonyan működtetni a  (szorzat) logikáját? Melyek azok az új mérőszámok és struktúrák, amelyek a közjót, nem pedig csak a profitot helyezik előtérbe?

Meglátásom szerint, az egyik ilyen lehetséges alternatíva az lehet, hogy bizonyos szintig el kellene felejtenünk a profit maximalizálás sikerképleteit és minden termelés és szolgáltatás mellé, vagy fölé kell rendelnünk a társadalmi szerepvállalást, hisz a gazdasági tevékenységeket, vállalatokat, vállalkozásokat, állami intézményeket, de még a bankokat is, azzal a jól meghatározott céllal hoztuk létre, hogy az emberiség gyarapodását, gazdasági és társadalmi jólétét segítsék és szavatolják. Sajnos, a politikai gazdaságtan antropológiai feltételezése a Homo homini lupus latin mondás, ami azt jelenti, hogy ember embernek farkasa. Ez volt Thomas Hobbes feltételezése. Ezt Adam Smith annak idején megpróbálta módosítani, de az alapfeltételezés változatlan maradt. A civil gazdaságtan antropológiai alapfeltevése a natura amicus, ami azt jelenti, hogy az ember természeténél fogva barátkozó lény. Látjuk az alapvető különbséget a két paradigma között. Következésképpen azt mondhatjuk, hogy a politikai gazdaságtan modellje a Homo economicus, a civil gazdaságtané pedig a Homo reciprocus, azaz a viszonosságot gyakorló ember. Ha kissé erőteljesebben fókuszálunk a lényegre, akkor azt is megfogalmazhatjuk, hogy ezek a gondolatok teljes mértékben és tökéletesen megragadják a Civil Gazdaságtan lényegét, és kiemelik a legfontosabb különbséget, ami nem más, mint az antropológiai feltételezés – az alapvető emberképet, amelyre az egész gazdasági modell épül. A profit maximalizálásának felülírása a társadalmi szerepvállalás és az emberiség jólétének céljával, nos ez pontosan a Zamagni professzor által képviselt Homo reciprocus logika.

A Politikai gazdaságtan Zamagni- féle kritikája - 16. fejezet

 

Most, hogy tisztáztuk a két paradigma Zamagni-féle megkülönböztetését, folytassuk az elemzést a Politikai gazdaságtan (Neoklasszikus modell) Zamagni-féle kritikájával.

Mit gondolnak, mi a legnagyobb hátránya a Homo Oeconomicus elvének a mai globalizált, összetett gazdasági és társadalmi problémák (pl. éghajlatváltozás, egyenlőtlenség) kezelésében?

(A fotó illusztráció. A társadalom legkissebb sejtje a család, melynek jóléte, gazdasági, társadalmi és szociális felemelkedése nagymértékben függ a regnáló gazdaságpolitika paradigmáitól.) 

Mielőtt tovább lépnénk, professzor úrnak még egy pár gondolatát nézzünk meg, ezeket is idézem: " A politikai gazdaságtani paradigma tehát később született meg, és a legtöbb közgazdász nem tudja, hogy Adam Smith ismerte és felhasználta – még ha nem is idézte – Genovesi gondolatait az említett könyvében. Ha összehasonlítjuk a két művet, akkor látjuk, hogy számos átfedés van közöttük. A XVIII. században eltűnt a civil gazdaságtan, mert a később Angliában, Skóciában megszületett politikai gazdaságtan vált egyeduralkodóvá. Ez pedig azért történt így, mert Angliában ment végbe elsőként az ipari forradalom, és köztudott, hogy ha egy ország gazdaságilag dominánssá válik, akkor a kultúrában is vezető szerepre tesz szert. Így az új évszázad elejére a civil  gazdaságtani paradigma eltűnt. Ennek következtében a közgazdászok többsége még ma is Adam Smith-ről beszél, nem pedig Genovesiről. Még a ma délelőtti előadásokon sem hallottunk Genovesiről, akinek a könyvét soha nem fordították le angolra, ami az angol gazdasági és kulturális dominancia miatt van így, annak ellenére, hogy Adam Smith a könyve döntő részében Genovesi gondolataiból merít.” De vajon mi az alapvető különbség a két paradigma között, nem a technikai részleteket, hanem a lényeget tekintve? 

Beszúrtam ide és rögzítettem ezt a kiegészítést, mert nagyon fontosnak találtam! Ez az idézet Zamagni professzortól egy nagyon fontos történeti és kultúrpolitikai kontextust ad a két paradigma közötti küzdelemhez, és mélyebben megvilágítja, miért tűnt el a civil gazdaságtan Genovesi-féle hagyománya a fősodorból.

Zamagni Stefanoval a boldogság nyomában - 15. fejezet

 A politikai gazdaságtan és a civil gazdaság kritikai elemzése.

Stefano Zamagni professzor olasz közgazdász. Riminiben született, 1943. január 4.-én, később a Bolognai Egyetem közgazdaságtudományi professzora lett. Emellett a Humán Fejlesztési és Képességek Egyesületének tagja valamint a Pápai Társadalomtudományi Akadémia elnöke. Egy rendkívül inspiráló és gondolatébresztő alakja a kortárs közgazdaságtannak, különösen ami a civil gazdaság és a politikai gazdaságtan kritikájának területét illeti. Az általam felvetett téma – Zamagni Stefanoval a boldogság nyomában, két közgasdaságtudományi irány kritikai elemzése – ami kiváló kiindulópontot jelent egy mély és széleskörű áttekintés megvalósításához.

Kutakodásaim során megszerzett információim megosztásával, örömmel állok érdeklődő olvasóim, tanítványaim és követőim rendelkezésére, hogy végig vezessem mindannyiukat ezen az általam szerkesztett, komplex tananyagon, a klasszikus gazdasági paradigmák áttekintésétől a legújabb elméletekig, azok alkalmazhatóságáig és a jövőbeli hatékony gazdasági stratégiák megismeréséig.

A fotón nagymama és az új nemzedék képviselője, Magor az unoka.  

A Zamagni-féle kritika kontextusában, azt javaslom, már a legelején ismerkedjünk meg a neoklasszikus közgazdaságtan és a Homo Oeconomicus lényegével.

Megjelent egy anyaországi tanulmánykötetben, hogy pár évtizeddel ezelőtt Stefano Zamagni professzor részt vett egy nemzetközi gazdaságtudományi konferencián, ahol többek között, a következőket mondta: "Nagyon örülök, hogy önökkel lehetek és részt vehetek ezen a konferencián. Célom, hogy összehasonlítsak két gazdasági paradigmát. Az egyik a politikai gazdaságtan, a másik a civil gazdaságtan. Először is fontos, hogy ne keverjük össze a paradigma szót az elmélet és a modell szóval. A paradigma egy látásmód, ahogyan a valóságot látjuk. Az elmélet vagy a modell ennek a látásmódnak egy speciális alkalmazása. Így azonos paradigmán belül többféle modell és megközelítés lehetséges. Ha kizárjuk a 20-25 évvel ezelőttig létező marxista paradigmát, akkor ma két paradigmát figyelhetünk meg: a politikai gazdaságtant és a civil gazdaságtant. A civil gazdaságtani paradigma jött létre előbb, amikor 1753-ban a nápolyi egyetemen megalakult a világon az első közgazdaságtani tanszék. Nápolyban történt ez, nem pedig Skóciában. Ezt a tanszéket tehát civil gazdaságtani tanszéknek hívták, melynek első tanszékvezetője Antonio Genovesi professzor volt, fő műve, az Értekezések a civil gazdaságról (Lezioni di commercio) címmel 1765-ben jelent meg. A politikai gazdaságtani paradigma pedig Adam Smith nevéhez fűződik, amelyet az 1776-ban megjelent A nemzetek gazdagsága című fontos művében fejtett ki." 

A világ egy transzformatív átmenet közepén van - 14. fejezet

FELTÖREKVŐ FOGLALKOZÁSOK ÉS AZ ÉLETMINŐSÉG JAVÍTÁSA

A puszta gazdasági növekedésről és a maximális fogyasztói igények kielégítéséről áttérünk egy olyan modellre, amely a hosszú távú fenntarthatóságot, a társadalmi méltányosságot és a környezeti felelősséget helyezi a középpontba.

Ez az új irány egyaránt jelent óriási ígéreteket és jelentős kihívásokat. A technológia ígérete a hatékonyság növelése és a fenntarthatóbb életmód lehetővé tétele, de a sikeres átmenet megköveteli a kormányok, a vállalkozások és az egyének közötti szorosabb együttműködést és újfajta, emberközpontú megközelítéseket. A fókusz a GDP-n (nemzeti össztermék) túli értékekre, például a jólétre, a rugalmasságra és a bolygó teherbíró képességére helyeződik át.

Bontsuk ki egy kicsit részletesebben azokat a tényezőket, beleértve a 21-dik század mesterségeit, munkahelyeit, amelyek szavatolni fogják a fogyasztók - szegények és gazdagok, öregek és fiatalok - megfelelő életminőségének a biztosítását, megelégedettségét, boldogságát! Mert az a pillanatnyi igazság, hogy rengetegen szenvednek a földön, de a mi országunkban, Romániában különösen azért, mert sem a munkavállalók fizetése sem a nyugdíjasok járandósága nem fedezi megfelelően a kiadásokat. Gyakran arra kell fanyalodniuk, hogy a bankiszámláikon megjelenő juttatásokból vagy a közköltségeket tudják kifizetni vagy élelmet vásárolnak. A kettő egyszerre lehetetlen. Vajon, mi lehet e tekintetben a megoldás?

Nos, lehetséges válasz erre a felvetésre: a globális(világszintű) és a romániai helyzet kapcsán is megfogalmazódott problémára a megoldás a gazdasági paradigmaváltásban és a társadalmi struktúrák újragondolásában rejlik, figyelembe véve a technológiai fejlődést és a fenntarthatóság szempontjait. Az alábbi tényezők és a 21. század feltörekvő foglalkozásai segíthetnek a méltányosabb életminőség biztosításában és a boldogság elérésében a társadalom minden rétegében.

Az ellátási lánc és alapvető szükségleteink - 13. fejezet

BIZTOSÍTHATÓ-E A KÖVETKEZŐ NEMZEDÉKEK JÓLÉTE?

Az ellátási lánc kritikus szerepet játszik abban, hogy a modern társadalomban kielégíthetőek legyenek az alapvető emberi szükségletek, amelyek a boldog élet elengedhetetlen előfeltételei. A stabil és hatékony ellátási lánc a gazdaság gerincét képezi, biztosítva a termékek és szolgáltatások eljutását a termelőtől a fogyasztóig.

Az Ellátási Lánc és az Alapvető Szükségletek Kapcsolata

Abraham Maslow szükséglethierarchiája (Maslow-piramis) jó keretet ad a kapcsolat megértéséhez:

Fiziológiai szükségletek (alapvető szint): Az életben maradáshoz szükséges dolgok, mint az élelem, víz, lakhatás, ruházat és egészségügyi ellátás.

Az ellátási lánc szerepe: Az ellátási lánc biztosítja, hogy az élelmiszer eljusson a gazdaságokból az élelmiszerboltokba, a tiszta ivóvíz a háztartásokba, a gyógyszerek és orvosi felszerelések a kórházakba, és az építőanyagok a lakóhelyek kialakításához. Ezen láncok zavara (például természeti katasztrófák, politikai zavargások, háborúk, forradalmak idején) közvetlenül veszélyezteti ezen alapvető szükségletek kielégítését, ami szorongást és bizonytalanságot szül.

Biztonsági szükségletek: A fizikai és anyagi biztonság iránti igény.

Az ellátási lánc szerepe: A megbízható és stabil ellátási lánc csökkenti a hiánytól és a készletek kimerülésétől való félelmet, ezáltal növeli a biztonságérzetet a társadalomban. A jogszabályoknak megfelelő, átlátható ellátási láncok emellett garantálják a termékek biztonságos eredetét (pl. élelmiszerbiztonság).

Szociális szükségletek (valahová tartozás, megbecsülés, szeretet): Emberi kapcsolatok, közösségi élet.

Az ellátási lánc szerepe: Bár közvetett módon, de a stabil alapvető ellátás lehetővé teszi az emberek számára, hogy ne a puszta túlélésre összpontosítsanak, hanem időt és energiát fordítsanak a társas kapcsolataik ápolására, családalapításra és a közösségi életben való részvételre. A termékek elérhetősége (pl. kommunikációs eszközök, hobbi felszerelések) a kapcsolatok fenntartását is segíti.

Elismerés, megbecsülés szükséglete: Az önbecsülés és a mások általi elismerés vágya.

Az ellátási lánc szerepe: A munkahelyek, amelyeket az ellátási lánc menedzsmentje és a kapcsolódó iparágak biztosítanak, lehetőséget adnak az egyéneknek a produktív munkára, hozzájárulva az önbecsülésükhöz és a társadalmi hasznosság érzéséhez.

Működő autonóm tartományok, régiók Európában - 12. fejezet

 MŰKÖDŐ AUTONÓM TARTOMÁNYOK, RÉGIÓK EURÓPÁBAN

Európában számos működő autonóm tartomány és régió létezik, amelyek különböző mértékű jogi, jogalkotási, közigazgatási és pénzügyi önállósággal rendelkeznek a központi államon belül.

A legfontosabb példák országok és régiók szerint:

Spanyolország

Spanyolországot 17 autonóm közösség (és két autonóm város, Ceuta és Melilla) alkotja, amelyek széles körű önkormányzati jogokkal bírnak. A rendszer a spanyol alkotmányon alapul, és de facto föderatív jelleget kölcsönöz az országnak.

• Katalónia

• Baszkföld

• Galícia

• Andalúzia

• Navarra

• Kanári-szigetek

• Baleár-szigetek

Olaszország

Olaszország öt régiója rendelkezik különleges (speciális) autonóm statútummal, amelyeket a kulturális különbségek és nyelvi kisebbségek védelme érdekében hoztak létre.

• Szicília

• Szardínia

• Trentino-Alto Adige/Südtirol (Dél-Tirol)

• Aosta-völgy

• Friuli-Venezia Giulia

Finnország

• Åland-szigetek (Ahvenanmaa): A szigetek demilitarizált, svéd nyelvű autonóm tartományt alkotnak, saját parlamenttel.

Autonóm közösségek és a nyereséges gazdálkodás - 11. fejezet

TŐKEFELHALMOZÁS ÉS KÖLTSÉGKÖVETÉSI ÜZLETPOLITIKÁK

Az autonóm közösségek és a nyereséges gazdálkodás, valamint a tőkefelhalmozás és költségkövetési üzletpolitikák közötti kapcsolat nagyon komplex, mivel az autonómia kontextusa többféle lehet (pl. politikai, gazdasági, vagy földrajzi önrendelkezés). Az autonóm közösségek gazdasági modelljei jelentősen eltérhetnek a hagyományos, profitmaximalizálásra törekvő vállalati szektortól, de a hatékony gazdálkodás és a tőkefelhalmozás számukra is alapvető fontosságú a fenntarthatóság érdekében.

Az autonóm közösségek gazdasági alapjai

• Önrendelkezés és gazdálkodás: Az autonóm közösségek gyakran a helyi erőforrások kiaknázására, az önellátásra és a belső gazdasági körforgásra helyezik a hangsúlyt. A "nyereség" fogalma itt nem feltétlenül a pénzügyi profitot jelenti elsősorban, hanem a közösség fennmaradását, jólétét és a tagok szükségleteinek kielégítését.

• Vegyes modellek: Léteznek olyan autonóm közösségek, amelyek a szociális gazdaság elvei alapján működnek, gyakran szövetkezeti formában, ötvözve a gazdasági tevékenységet a társadalmi célokkal.

• Jogi és intézményi keretek: Az autonóm közösségek (különösen a regionális autonómiával rendelkezők) saját intézményi struktúrát és jogszabályokat alakíthatnak ki, amelyek befolyásolják gazdasági működésüket, például az adózás vagy a vagyongazdálkodás terén.

Tőkefelhalmozás az autonóm közösségekben

A tőkefelhalmozás, azaz a jövedelem egy részének megtakarítása és befektetése a jövőbeni termelésbe vagy fejlesztésekbe, kulcsfontosságú a közösség hosszú távú stabilitásához.

• Belső források: A tőke elsődleges forrása a közösségen belüli jövedelemtermelés (pl. mezőgazdasági termelés, kézművesség, szolgáltatások).

Háborús gazdaság a nagyvilágban - 10. fejezet

TÚLZOTT KATONAI KIADÁSOK ALÁÁSHATJÁK A TÁRSADALMI JÓLÉTET !

Amint azt már láthattuk, olvashattuk a globális katonai kiadások 2024-ben rekordot döntöttek, elérve a 2,7 billió dollárt a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) jelentése szerint. Ez 9,4%-os növekedést jelent 2023-hoz képest, és a legnagyobb éves emelkedés a hidegháború vége óta.

Főbb trendek és adatok:

• Globális növekedés: A katonai kiadások sorozatban tizedik éve emelkednek világszerte.

• Vezető országok: Az Egyesült Államok és Kína költik a legtöbbet a hadiiparra. Az USA kiadásai a globális katonai kiadások mintegy 37%-át tették ki 2024-ben.

• Regionális növekedés: Európában, a Közel-Keleten és Ázsiában is jelentősen nőttek a kiadások. Különösen Európában volt gyors a növekedés az orosz-ukrán háború hatására.

• Oroszország és Ukrajna: Oroszország katonai kiadásai meghaladják Európa összes tagállamának védelmi költségvetését. Ukrajna a GDP-jének jelentős részét (31%-át) fordítja háborús célokra, naponta mintegy 172 millió dollárt.

• NATO célok: Számos NATO-tagállam, köztük Magyarország is, elkötelezte magát a GDP 2%-ának megfelelő katonai kiadás teljesítése mellett, amit többen már elértek vagy meghaladtak.

Ezek a kiadások nem csupán fegyverbeszerzésekre mennek, hanem védelmi célú kutatásra és technológiai fejlesztésekre is. A növekvő kiadások hátterében a feszült geopolitikai helyzet és a megnövekedett biztonsági aggodalmak állnak.

A legtöbb uniós tagállam védekezésre, fegyverkezésre és háborús kutatásokra-fejlesztésekre költi a nemzeti össztermékének jelentős hányadát. Ezek a hatalmas pénzösszegek, mondhatni percek alatt tűnnek el a különböző államok pénztárcájából, nagy mértékben veszélyeztetve az illető háborúpárti országok elszegényedő népének a jólétét, gazdasági, pénzügyi, társadalmi és szociális helyzetét. Magyarország kivételével minden érdekelt állam a polgárai életszínvonalának a letörésével, érthetetlen irracionalitással gyakorlatba fogja ültetni a Háborús Gazdaság tételeit, programjait. De miben is áll ez a nem újdonságként fellépő tudomány? Ha nem a bolygó lakosságának a gyarapodását, jólétét, gazdasági és társadalmi felemelkedését szolgálja, akkor minek akarják bevezetni? Azért, hogy dollármilliárdokat költsenek népírtásra, fegyverekre, vérengzésre? Jól jöhet időnként egy kis segítség, de éppen most is aktuális, ezeknek az erősen negatív dolgoknak a megértésében.