Értékrendünk és az eszmény

Tudományos dolgozatba illő hangvételű megfogalmazásunk azon nyomban érthetőbbé válik, ha beleolvasunk a szenvedélyes élet módszereit eredeti és érdekes feldolgozásban bemutató szaktanácsadóba: mindaz, amit teszünk és amivé válunk, eszményeink és értékrendünk szüleménye. Washington Irving szerint a nagy elméknek eszményeik vannak; a többieknek kívánságaik. Ennek a kijelentésnek az alapján eldönthetjük, melyik kategóriához is tartozunk. Egy kis bátorsággal – mivel a jelenlegi eszeveszett létfenntartási hajszában képesek vagyunk a példa értékű helytállásra – nyugodtan megállapíthatjuk magunkról: olyan teremtményei vagyunk Istennek vagy éppenséggel a nagy természetnek, akiknek nem csak kívánságaik, de nagyszerű eszményeik is vannak. És mivel eszményeink magja az értékrendünk, leszögezhetjük: az értékrend a minket körülvevő dolgok veleje, összes cselekedetünk

Amit még magunkról tudni kell

Az előző fejezetekben a személyiségtípusok bemutatásán feküdt a hangsúly. A lényegre való összpontosítás miatt a négy ismert vérmérséklettípus erősségeit emeltem ki, kevés szó esett az egyéniségek gyengéiről. Mivel életünk elfogadható szinten történő megszervezése, egzisztenciateremtésünk és érvényesülésünk általában emberi pozitívumaink és kevésbé a negatív vonásaink függvénye, nem is áll szándékomban újabb négy részben próbára tenni olvasóink türelmét. Annyit azonban feltétlenül tudnunk kell, hogy nagyszerű tulajdonságaink mellett ugyanannyi rossz tulajdonsággal is rendelkezünk mindannyian. Ezt a személyiségtesztek elkészítésekor figyelembe is veszik a szakemberek, és az értékelőlap a kettő keverékéből állapítja meg, hogy jellemvonásaink egyedi ötvözete hogyan határozza meg érzelmeinket, önmegvalósító, célratörő vállalkozásainkon belüli eredményeinket, a környezetünkben élő embertársainkkal fenntartott kapcsolatainkat.

Keverékek és ellentétek

Élete során mindenki meggyőződhetett már arról, hogy még az egypetéjű ikrek esetében sem létezik két egyforma ember. Ahány ember, annyiféle. Különböző személyiségjegyek keverékéből vagyunk összegyúrva, és annak függvényében állapítható meg: ki melyik vérmérséklettípushoz tartozik, hogy melyik típusú temperamentumból rendelkezünk több vonással. Ha ugyanazon személy szangvinikus-kolerikus kombinációval rendelkezik, a szakirodalom szerint a legjobb vezetői adottsággal büszkélkedhet, és az önmegvalósító vállaklozás semmilyen szempontból nem okoz gondot számára. Munkatársaival meg tudja szerettetni a munkát, jól irányít. Céltudatosság és vidámság jellemzi. Ha azonban a rossz tulajdonságait is figyelembe kívánjuk venni, számolnunk kell azzal, hogy ez a természetes keverék hajlamos a basáskodásra, gyakran azt sem tudja, mit beszél, kisajátítja a társaságot, hirtelen haragú és kiszámíthatatlan, kedélyállapota hullámzó.

A békés flegmatikusok

Elérkeztünk az utolsó hippokratészi vérmérséklettípus bemutatásához. A barátságos, türelmes, elégedett, békés flegmatikusok erősségeinek és gyengéinek feltárásáról van szó. Azokról a csodálatos teremtésekről, akik minden idők legvisszafogottabb és legkellemesebb emberei, akikkel nagyszerű élmény együtt lenni, mert alázatosak és gyengédek. Ők a szelídség és a kedvesség megtestesítői, nyugodtak, kiegyensúlyozottak és türelmesek. Ezen jó tulajdonságaiknak köszönhetően rengeteg barátjuk van. A barátok nagyon vonzódnak hozzájuk, mert a békés flegmatikusok figyelmesen meghallgatnak mindenkit. Mégis a szangvinikusok igénylik leginkább a barátságukat.

A tökéletes melenkolikusok

Soha nem volt nyilvánvalóbb a rend, a fegyelem és a szervezettség szükségszerűsége, mint ebben a zűrzavaros, kilátástalannak tűnő, átmeneti korszakban, amikor eredeti módon terjednek társadalmunk „végzetfabrikáló”, gyógyíthatatlan rákfenéi. Mivel azonban politikai vezéregyéniségeink láthatóan a legcsekélyebb érdeklődést sem tanúsítják az országos méretű elszegényedés és a gazdasági katasztrófa elkerülése iránt, a széles tömegeket érintő létfenntartási és érvényesülési problémák megoldását leginkább érintett csoportok szintjén, tehát a bajban lévő polgárok közvetlen környezetében kell a lehető legsürgősebben elvégezni.

Az erőteljes kolerikus egyéniség

Elég, ha néhány jellegzetes szó leírását teszem olvasóink asztalára, hogy könnyűszerrel felfedezhessék, melyik személyiségtípus bemutatása következik: kalandvágyó, kitartó, üdítő, magabiztos, vidám, merész, tökéletességre törekvő, dönteni képes irányító, főparancsnok, átszervező, vasakaratú, hatalomvágyó, fürge, királyi, kiemelkedő stb. Természetesen, a kalandvágyó, megnyerő, megbízható és erőteljes kolerikus egyéniségekről van szó. Büszkék lehetnek önmagukra, akik ehhez a vérmérséklettípushoz tartoznak, mert az a kiváltságos szerencse adatott meg nekik, hogy amikor mindenki más elveszíti a fejét, ők határozottan tartják a gyeplőt, tétovázás helyett határozott döntéseket hoznak,

A népszerű szangvinikusok

Aki képes arra, hogy a legszürkébb hétköznapi történéseket is jelentős eseményekké emelje, aztán úgy adja elő azokat, hogy izgalmas feladatok látszatát keltse, és mindenki irigykedve bámulja őt, aki olyan közvetlenül és felvillanyozódva tud információkat közölni nemzetközi hírnévnek örvendő személyiségekről, mintha közvetlen kapcsolatban állt volna velük éveken keresztül, az nem lehet más, mint népszerű szangvinikus alkat. A már korábban idézett Florence Littauer a következőképpen vélekedik: „A népszerű szangvinikus napsütést varázsol a házba. Imádja az élet tündérmeséit és boldogan akar élni, míg meg nem hal. A tipikus szangvinikus nem rejti véka alá érzéseit, mulatságossá változtatja a munkát és élvezi a társaságot. Minden új élményt izgalommal vár, a megtörtént eseteket színes beszámolókban idézi fel... Derűlátó és társaságkedvelő.” Valóban így van ez, bárki megfigyelheti.

Vérmérsékletünk és az érvényesülés

Életünk során gyakran feltesszük a kérdést: miért van az, hogy egyesek kimagasló eredményeket érnek el az iskolában, magánéletben, sikeres politikusokká, üzletemberekké, vállalkozokká válnak egyik napról a másikra, nekünk pedig semmi nem sikerül. Mi az, ami olyan különleges bennünk? Alapos pszichológiai ismeretek nélkül csak bukdácsolni vagyunk képesek önmagunk felfedezésének és megismerésének tekervényes labirintusában. Szerencsére ma már a közvetlen környezetünkben is élnek és tevékenykednek olyan éles szemű megfigyelők, akik csodálatra méltó hozzáértéssel a „vesénkbe látva” segítségünkre sietnek, ha bajban vagyunk. Ezek a „lélekgyógyászok”, a pszichológusok. Nélkülük az emberiség egyre bonyolultabb politikai-, gazdasági-, szociális vagy kommunikációs és egyéb kérdéseire elképzelhetetlen a hiteles válaszadás. Ezért tartottam fontosnak, hogy a pszichológiai tudományok neves képviselőinek tanácsait, előadásait meghallgassam, a nemzetközi hírnévnek örvendő Florence Littauer személyiségtípusok leírásával foglalkozó könyvét fellapozzam. Az egyéni, családi és más önmegvalósító vállalkozások szempontjából is felbecsülhetetlen értéket képvisel személyiségtípusunk alapos ismerete.

Vállalkozás és jó közérzet

Bizonyára olvasóink egyetértenek abban, hogy minden ember legdrágább kincse az egészség. Mégis mindannyian hajlunk arra, hogy semmibe vegyük, elhanyagoljuk, a lehető legváltozatosabb módon visszaélünk vele. Pedig nagy szolgálatot tennénk önmagunknak, ha sokkal nagyobb figyelmet szentelnénk egészségünkre és jó közérzetünkre. Csak az a fizikai személy, vagy vállaklozó lehet egészséges, „aki testileg és lelkileg egyensúlyban van, és szociális környezetével összhangban él”. Megállapíthatjuk tehát, hogy nem létezik sikeres, önmegvalósító vállaklozás, ha az üzleti élet kockázatvállalói nem mondhatják el önmagukról a fenti megállapítást. A vállalkozásokban vezető vagy végrehajtó szerepet vállaló személyeknek, bármennyire is nehezükre esik, időt kell szakítaniuk bizonyos szabályok betartására, ha nem akarnak a féktelen vagyonszerzési hajszába belebetegedni.

Az állami társadalombiztosítás helyzete

Nem akarunk senkit sem elkeseríteni, csak megemlítjük egy korábbi előrejelzés egyik fontos felvetését miszerint az állami nyugdíj programok bár még mindig használatban vannak, fogyasztási ígényeink kielégítése szempontjából, ma már semmit sem érnek. Gondoljunk csak bele, Romániában például többmint 5,35 millió (Nemzeti Statisztikai Hivatal 2014) nyugdíjasnak megközelítőleg 4 millió aktívan foglalkoztatott személy fizeti be havonta a társadalombiztosítást. Mondanunk sem kell, hogy a befizetett összeg nem fedezi a kifizetendő nyugdíjak összegét. Emiatt más és más költségvetési alapokat kell felhasználni a nyugálományba vonult állampolgárok kifizetésének eszközlésére. Lassan odajutunk, hogy az állami társadalombiztosítás összeomlik ezért túlságosan kockázatos továbbra is azt hinni, hogy a cégek anyagi felelősséget vállalnak alkalmazottaik nyugdíjáért és hogy, ha elérkezik az idő az állam majd olyan nyugdíjakat fog biztosítani, melyek fedezni tudják az állampolgárok öregkori létfentartásához szükséges pénzt. Ez a szemlélet mára idejét múlta, elérkezett az újabb és hatékonyabb megoldások korszaka.