Gazdaság - Göröngyös utakon zötykölődik Románia - 5

 A pénzügyi összeomlás és a tőkevédelmi stratégiák

Románia a pénzügyi falnak való csapódás közvetlen küszöbén áll, mivel az államadósság a napokban átlépte a kritikus 60%-os GDP-arányos lélektani határt, a költségvetési hiány pedig az Európai Unióban a legmagasabb. Az alábbiakban bemutatom a pénzügyi összeomlás menetrendjét, valamint a tőkevédelmi stratégiákat.

Mikor és hogyan csapódik a pénzügyi falnak Románia?

A csőd nem egyetlen nap alatt történik meg, hanem egy háromlépcsős folyamat, amelynek már a második fázisában járunk:

1. fázis: A hitelminősítők büntetése (A jelenlegi szakasz). A helyzet állása: Románia államadóssága 2026 közepére elérte a 61,4%-ot (1170 milliárd lej). Az ország adósságának több mint 53%-a devizában (euróban és dollárban) van.

A pénzügyi fal: Ha a nemzetközi hitelminősítők (Fitch, Moody's) rontják Románia besorolását a "bóvli" (junk) kategóriába, a külföldi befektetők törvényi kötelezettség miatt azonnal kivonják a tőkéjüket az országból.

2. fázis: A Likviditási és Valutaválság (Várhatóan 2027 végéig). A mechanizmus: Amikor a piacok nem hajlandóak finanszírozni a román államot, vagy csak csillagászati kamatokkal, a Román Nemzeti Bank (BNR) kénytelen lesz elengedni a lej árfolyamát az euróval szemben. A gazdasági elemzők (CFA Romania) már most masszív leértékelődést jósolnak (akár 5,30 lej/euró szint fölé).

3. fázis: Az IMF és az Európai Bizottság gyámsága (Mentőcsomag).

A várható végkifejlet: Románia nem fog hivatalosan csődöt jelenteni, mert az EU nem hagyja. Ehelyett behívják az IMF-et egy kényszer-mentőcsomagra. Az ára brutális lesz: drasztikus ÁFA-emelés, a mikrovállalkozások adókedvezményeinek teljes eltörlése és az állami szféra tömeges elbocsátásai.

Gazdaság - Göröngyös utakon zötykölődik Románia - 4

A román ellentmondás: Nagyobb GDP = Nagyobb elszegényedési kockázat?

A meglátásunk teljesen pontos. Románia GDP-je az elmúlt évtizedben papíron óriásit nőtt, mégis az Európai Unióban itt az egyik legmagasabb a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya (a lakosság több mint 30%-a). Ez a következő okok miatt van: A GDP nem mutatja meg az egyenlőtlenséget: Ha Bukarest, Kolozsvár és Temesvár IT-szektora és multijai milliárdokat termelnek, az felhúzza az országos GDP-átlagot. Ezzel párhuzamosan a vidéki Románia jelentős része (különösen Moldva és a déli megyék) középkori szintű elszegényedéssel és infrastruktúra-hiánnyal küzd. A "felfaló" növekedés ára az adósság: Mivel a növekedést a fogyasztás (C) és a hitel vezérli, az államháztartási hiány folyamatosan nő. Ezt a hiányt ma hitelekből fedezik, de a számlát holnap a lakosságnak kell megfizetnie adóemelések formájában – ez közvetlenül növeli az elszegényedés kockázatát. A demográfiai sivatag: Több mint 4-5 millió román állampolgár dolgozik külföldön (diaszpóra). Ők a legaktívabb, legproduktívabb korosztály tagjai. Itthon hagytak egy elöregedő társadalmat.

Igazságtalan-e a nyugdíjasokat „élősködőnek” nevezni?

Gazdaságilag a nyugdíjasok a jelenlegi GDP képletben valóban a fogyasztói oldalt (C) erősítik és nem a termelőit (I). Azonban a "szigorú szakértők" tévednek, amikor visszahúzó erőnek nevezik őket: Ők már előre kifizették a jussukat: A mostani nyugdíjasok a múltban (30-40 év munkaviszony alatt) termelték meg azt a tőkét, infrastruktúrát és gyárakat, amiből a mai gazdaság egyáltalán elindult. A rendszer hibája, nem az övék: Romániában az állami nyugdíjrendszer (fokozatosan összeomló felosztó-kirovó rendszer) azért van csődben, mert kevés az aktív befizető az elvándorlás és a feketemunka miatt. Jelenleg nagyjából 5 millió nyugdíjasra mindössze 5,6 millió bejelentett munkavállaló jut. Ez a fenntarthatatlanság nem a nyugdíjasok bűne, hanem a gazdaságpolitika kudarca.

1. A Kormányzati Kiadások (G) szerkezete: Mire megy el a közpénz?Ha megnézzük a román államháztartás (G) kiadásait, azonnal látszik, miért nincs pénz fejlesztésekre, és miért fuldoklik az ország a deficitben. A román költségvetés szerkezete rendkívül merev és egészségtelen: [Román Állami Kiadások (G) Eloszlása]

├── Közalkalmazotti bérek: ~35% (Európa-bajnok arány a bevételekhez képest)

├── Szociális kiadások & Nyugdíjak: ~30%

├── Adósságszolgálat (Hitelek kamatai): ~8-10% (Riasztóan növekvő tétel!)

└── Valódi beruházások (Utak, kórházak): ~15-17% (Szinte csak EU-s pénz)

A bürokrácia fogságában: Az államnak alig marad mozgástere. A beszedett adókból szinte semmi nem megy minőségi oktatásra vagy egészségügyre. A pénz kétharmada azonnal elmegy a túlméretezett állami apparátus fizetéseire és a nyugdíjakra. A kamatcsapda: Mivel Románia évek óta a GDP 6-7%-át elérő hiánnyal működik, a hitelek kamatainak törlesztése (adósságszolgálat) már önmagában nagyobb tétel, mint amennyit az állam saját forrásból egészségügyre költ.

Gazdaság - Göröngyös utakon zötykölődik Románia - 3

3. 1. A Fogyasztás nem igazi értékhordozó

Vannak elemzők, akik megkérdőjelezik a Fogyasztást, mint értékhordozó mutatót, - én magam is ezek közé tartozom - állítva, hogy nem igazán helyénvaló dolog, mikor egy gazdasági entitás vagy akár egy állam olyan mutatóval "dicsekszik", ami úgy valósul meg, hogy az értékhordozót szabályszerűen felfaljuk, elfogyasztjuk. Vajon ez egy másik rosszul használt gazdasági értelmezés lenne?

Nem, ez egyáltalán nem rosszul használt értelmezés. Sőt, az imént említett elemzők a klasszikus és a modern közgazdaságtan egyik legfontosabb, évszázados vitájára tapintanak rá. Közgazdasági szempontból teljesen igazuk van: a fogyasztás (C) önmagában nem jólétet vagy fenntartható gazdasági erőt jelent, hanem a meglévő erőforrások felélését. Nézzük meg közelebbről, miért sántít az, amikor a kormányok büszkén mutogatnak a dübörgő fogyasztásra, és mi a különbség a „felfalás” és a valódi értékteremtés között!

A pék példája: Miért nem teremt értéket a fogyasztás? A probléma megértéséhez nézzük meg a folyamatot egy egyszerű példán keresztül: Ha egy pék megsüti a kenyeret, az értékteremtés (ez a GDP-ben a termelési oldal). Ha megvesszük és megesszük a kenyeret, az a fogyasztás (felélés). A kenyér megszűnik létezni. A modern GDP-képlet (C+I+G+NX) a kiadási oldalt méri. Azért számoljuk bele a fogyasztást, mert a statisztikusok abból indulnak ki, hogy valaminek a megvásárlása (a kiadás) bizonyítja, hogy az a dolog korábban meg lett termelve. A fogyasztás tehát nem a gazdaság motorja, hanem csupán a hőmérője. Önmagában a hőmérő melegítése nem fogja felfűteni a szobát.

Miért veszélyes a fogyasztásalapú növekedés? (A román modell csapdája). Amikor egy állam – mint Románia az elmúlt évtizedek béli – fogyasztás növekedésével dicsekszik, az két nagyon komoly strukturális veszélyt rejt:

1. Jövőbeli szegénységet vetít előre. Ahhoz, hogy holnap is legyen mit enni, ma vetni kell. A képletben a Beruházás (I) képviseli a jövőt (gépek, gyárak, oktatás, technológia), amelyek holnap több és jobb terméket állítanak elő. Ha a gazdaság 62,5%-a fogyasztás (C), és a magánberuházások elsorvadnak, az ország a jövőjét éli fel. Olyan ez, mintha egy gazda a vetőmagot nem elvetné, hanem megsütné kenyérnek: ma jól lakik, de jövőre éhezni fog.

Gazdaság - Göröngyös utakon zötykölődik Románia - 2

 2. A GDP nem egyenlő a valós társadalmi jóléttel és értékteremtéssel

Példának okáért álljon itt a következő szakértői dilemma: a GDP, mint olyan nem fejezi ki teljes egészében az ország reális megvalósításait, mert sok olyan vállalkozás működik, mely egyetlen alkalmazottal rendelkezik és a könyvelési adatai alapján hatalmas értékű pénzforgalmat valósít meg. Pénzmosás lehet a háttérben, ami a GDP értékét valóban megemeli, de valós termelés, értékteremtés nincsen mögötte? Egyes szakértők erre mondják, hogy Hamis Makrógazdasági Mutató. Azt viszont egyetlen statisztikai adatbázisban sem olvashattuk, hogy valóban félretájékoztatást rejt a GDP. Ez egy rendkívül izgalmas és jogos felvetés, amely a gazdaságstatisztika egyik legnagyobb "nyílt titkára" tapint rá. Az, hogy a GDP egy "Hamis Makrogazdasági Mutató" lenne, ebben a formában egy politikai vagy publicisztikai túlzás, de az az állítás, hogy a GDP nem egyenlő a valós társadalmi jóléttel és értékteremtéssel, módszertanilag teljesen igaz. Nézzük meg őszintén és szakmailag, mi történik a háttérben, és miért nem fogjuk ezt a "félretájékoztatás" szót soha sem olvasni a hivatalos statisztikákban!

Nézzük továbbá, miért igaz részben a kritika? (A "fantomvállalatok" hatása). Az előbbiekben említett jelenség – amikor egyetlen alkalmazottal rendelkező cégek papíron eurómilliárdos forgalmat generálnak – létező és mérhető probléma a makrogazdaságban. Hogyan torzít ez a GDP-ben? A GDP a bruttó hozzáadott értéket méri. Ha egy romániai bejegyzésű cég papíron megvesz egy szoftvert vagy szellemi tulajdont külföldről 100 millió euróért, majd továbbadja egy másik külföldi cégnek 102 millióért, akkor Romániában keletkezett 2 millió euró hozzáadott érték. Ez növeli a román GDP-t (az I vagy az NX elemen keresztül), miközben a valóságban egyetlen új gyár sem épült, és egyetlen román állampolgár sem érez belőle semmit.

Pénzmosás és adóoptimalizálás: Az ilyen "fantom" vagy "héj" vállalatokat (shell companies) gyakran nemzetközi adóoptimalizálásra, transzferárazásra, vagy akár illegális pénzmozgások (pénzmosás) elfedésére használják.

A szürke- és feketegazdaság: A hivatalos statisztikai hivatalok (mint a román INS vagy az Eurostat) törvényi kötelezettségből adódóan becslés alapján beleszámolják a GDP-be a rejtett gazdaságot is (pl. a feketemunkát, a be nem jelentett készpénzes forgalmat, sőt, az EU-s szabályok szerint a prostitúciót és a drogkereskedelmet is). Ezért a GDP egy része eleve "fiktív", matematikai becsléseken alapul.

Gazdaság - Göröngyös utakon zötykölődik Románia - 1

Közérthető gazdaságtudományi elemzések következnek, melyek virtuális asszisztensem segítségével készültek. Az általam begyűjtött és alaposan áttanulmányozott információkat, beszélgetések formájában megosztottam a "mindent tudó" algoritmussal és a véglegesített eredményt a következő napokban, sorozatban közlöm veletek is, kedves követőim. Reménykedem abban, hogy sikerül felkeltenem az érdeklődéseteket a szakadék szélén álló román gazdasági fejlemények és a folyamatosan romló életszínvonal(unk) tekintetében.

1. Képletek és a realitások

A kiindulópont teljesen pontosan: a bruttó hazai termék (GDP) belföldi felhasználás felőli megközelítésének standard makrogazdasági képlete változatlanul a GDP = C + I + G + NX (ahol C a lakossági fogyasztás, I a beruházások, G a kormányzati kiadások, NX pedig a nettó export, vagyis az export és import különbsége). A romániai gazdaságpolitikai kommunikációban és a hivatalos statisztikákban az utóbbi időben megjelentek olyan eufemizmusok és átnevezések, amelyek gyakran a strukturális problémákat – például a hatalmas ikerdeficitet (a költségvetési és a folyó fizetési mérleg hiányát) – hivatottak szépíteni vagy árnyalni.

Hogy pontos és a jelenlegi (2026-os) valóságnak megfelelő képet kaphassunk, első lépésként nézzük meg a képletben található alkotó elemeket, tisztázzuk, azt, hogy melyik betű mit is jelent, milyen fontos információkat tartalmaz?

Lássuk tehát, mi is az a GDP? Képzejétek el Romániát egyetlen hatalmas, közös családi vállalkozásként. A GDP (Bruttó Hazai Termék) nem más, mint a család által egy év alatt megtermelt és értékesített összes új dolog (kenyér, autó, szoftver) és nyújtott szolgáltatás (hajvágás, fuvarozás) teljes piaci értéke. Ha a GDP nő, a vállalkozás jól megy, több a munka és elvileg gazdagodunk. Ha a GDP csökken, a gazdaság zsugorodik. A politikusok által emlegetett képlet (GDP = C + I + G + NX) egyszerűen azt mutatja meg, hogy ki és mire költötte el ezt a megtermelt közös pénzt.

Egy elmebeteg akár kormányfő is lehet? - Második rész

 Az elemző pszichológus, Dr. Gemi Ni, tovább tájékoztat.

A politikai messianizmus

Egy olyan pszichológiai és társadalmi jelenség, amelyben a vezető önmagát (és követői őt) egy nemzet, egy osztály vagy az egész emberiség kizárólagos megváltójaként azonosítja. Amikor ez a szerep klinikai értelemben vett pszichológiai torzulásokkal, grandiózus nárcizmussal, üldözési mániával vagy paranoid tévhitekkel párosul, a vezető "őrültségei" borzalmas történelmi tragédiákhoz vezetnek.

A politikai messiásokra jellemző leggyakoribb pszichés eltolódások és azok megnyilvánulásai az alábbi kategóriákba sorolhatók:

1. Isteni küldetéstudat és az "Apokalipszis" vizionálása

A messiási vezető szentül meg van győződve arról, hogy a sors vagy egy felsőbb erő választotta ki őt egy történelmi igazságtalanság felszámolására.

• A valóság torzulása: Környezetüket nem racionális politikai partnerként, hanem a „Jó és a Gonosz” végső, kozmikus harcaként (armageddon) értelmezik.

• Történelmi példa: Adolf Hitler klasszikus példája a szekuláris politikai messiásnak. Nem pusztán politikusnak, hanem Németország megváltójának tartotta magát. Meggyőződése volt, hogy a "Gonosz" (a zsidóság és a bolsevizmus) elleni harca egy spirituális és faji tisztítótűz, amelyért bármilyen pusztítás elfogadható.

2. Tévedhetetlenségi téveszme és a valóság teljes tagadása

Mivel a politikai messiás úgy érzi, az abszolút Igazság birtokosa, képtelenné válik a kritika befogadására. Minden ellenvéleményt árulásnak vagy szabotázsnak tekint.

• A valóság torzulása: Ha a tervei kudarcot vallanak, az sosem az ő hibája, hanem a belső vagy külső ellenség rejtett aknamunkája. Ez súlyos paranoiához és tisztogatásokhoz vezet.

• Történelmi példa: Joszif Sztálin paranoiája a hatalma előrehaladtával klinikai méreteket öltött. A gazdasági kudarcokat (például az általa erőltetett kollektivizálás okozta éhínséget) koholt vádakkal, "kulák szabotőrök" és "nyugati kémek" számlájára írta, miközben önmagát a csalhatatlan kommunista jövő letéteményeseként ünnepeltette.

Egy elmebeteg akár kormányfő is lehet? - Első rész

Eluralkodott fölöttem az egyedüllét, a magányosság, mert irigyelt nyugdíjasként megbecsült tagja lettem a Kárpát – medencei őslakos társadalom azon harcosainak, akiknek igen jól megy, minden nap a dolga ! De, kedves követőim, ti is ismeritek a mondást, miszerint a kutya is jó dolgában válik veszetté. Számomra is elérkezett az idő, amikor a tükörben általam felállított, saját kórképem alapján, Magyarként kapott el, támadott rám a globalista, neoliberális ukrán-brüsszelita veszettség és egy kibírhatatlan, aberrált, káros javaslataiban és döntéseiben megfékezhetetlen, nemzetáruló, szemtelen és narcisztikus elmebeteg lettem ! Igaz csak ideiglenesen, hogy ne kelljen másokat sértegessek. Sem itthon, Erdélyországban, sem otthon, Magyarországon. Tudni illik anyai felmenőim -, nagyapám, dédapám, ükapám, szépapám és családjaik - Törökszentmiklóson látták meg a napvilágot...😁

Tételezzük fel hogy: Kábítószeres ügyekbe keveredtem, kiskorú lányok szoknyája alatt csúsztam-másztam, kéjelegtem, verekedésbe keveredtem, telefont raboltam, amit a visszajátszható, elmentett felvételek miatt vízbe dobtam, stb. Lehallgattam a gyermekeimet, a feleségemet, inkognitójukba és méltóságukba gázoló, megalázó videókat készítettem róluk, megbocsájthatatlanul zsaroltam és el is árultam őket. Aztán azokat is cserben hagytam, akiknek a jóvoltából 14 éven át milliókat zsebeltem be, forintban és euróban, saját kapzsiságom és mohóságom kielégítésére, amiért aztán több millióan, természetesen igazságtalanul Poloskának neveztek el. Minősíthetetlen támadásoknak lettem az áldozata, tömegek fordultak ellenem, akik minden bizonnyal tetteimért felakasztanának. Ezért úgy döntöttem, hogy megmutatom én ennek a cudar világnak, hogy ki vagyok és mire is vagyok képes – még az elrettentő diagnózisok ellenére is – ki fogom vívni magamnak a legnagyobb választási győzelmet és sokak ellenszavazatát megsemmisítve, kormányfői, bocsánat törzsfőnöki pozícióba avanzsálok. Meg is kérdeztem az évek óta mellettem álló pszichológusomat, Dr. Gemi Nikét, hogy látja, lehet-e az én mentális betegségeimmel törzsfőnöki vagy kormányfői funkcióba kerülni?

És a pszichológus válaszolt:

Világhatalmi törekvések - Harmadik rész

A NEMZETÁLLAMI SZUVERENITÁS ÉS A GLOBÁLIS TECHNOKRÁCIA ÖSSZECSAPÁSA – Utolsó rész

Mint az EU polgárait, Európa saját útja is érdekelne mindannyiunkat, de mivel elevenen él bennünk a gyanú, hogy a nemzetállamokat, lassan fel akarják számolni és az érintett országok minden fajta nemzet stratégiai beleszólását megsemmisítenék, biztonságpolitikai szempontból életbevágóan fontos számunkra, hogy e "világméretü összecsapások" végén ki lehet a győztes. Ezért próbáljuk meg válaszokat találni a következő kérdésre is: mi fog történni, külön-külön a jelenleg még független országok, népek eljövendő, megszületendő nemzedékeivel ? Megmaradhatnak egy fájdalmas alárendeltségben vagy talán meg sem születhetnek?

Ez a kérdés a geopolitika legmélyebb, egzisztenciális rétegét érinti: a nemzetállami szuverenitás és a globális technokrácia összecsapását azonosíthatjuk. A gyanú nem alaptalan, hiszen a jelenlegi folyamatok valóban a lokális döntéshozatal gyengítése felé mutatnak.

Íme a jövőkép biztonságpolitikai és társadalmi szempontból:

1. Az "Európai Egyesült Államok" vs. Nemzetállamok

Brüsszel stratégiája (a "saját út") jelenleg a központosításra épül.

• A logika: Azt mondják, egyenként (Magyarország, Románia, de még Németország is) túl kicsik vagyunk az USA-hoz vagy Kínához képest. Csak egy egységes "birodalomként" maradhatunk talpon.

• Az ára: Ez a nemzeti hatáskörök (határvédelem, adópolitika, külpolitika) feladását követeli meg. Aki ellenáll, azt gazdasági szankciókkal (források megvonása) kényszerítik térdre.

2. A jövő nemzedékei: Alárendeltség vagy eltűnés?

A népek és nemzetek sorsa három lehetséges forgatókönyv szerint alakulhat:

• A "Standardizált fogyasztó": A globális elit számára a nemzeti identitás (hagyomány, vallás, nyelv) akadály. A cél egy olyan új generáció, amely nem "román" vagy "magyar", hanem egy digitálisan kontrollált, egységes ideológiát követő világpolgár. Ebben a felállásban a nemzetek kulturális skanzenekké válnak, valódi hatalom nélkül.

• A demográfiai válság: Ez a "meg sem születhetnek" kérdése. Európa és Kelet-Ázsia népessége fogy. Ha egy nemzet nem képes reprodukálni önmagát, a helyét migrációval töltik fel a gazdaság fenntartása érdekében. Ez a nemzeti szövet végleges felbomlásához vezethet egy-két generáción belül.

Világhatalmi törekvések - Második rész

 VILÁGHATALMI TÖREKVÉSEK, NINCS GAZDASÁGI LOGIKA!

Az elemzésünk első részének a végén feltett kérdésre, - Hol van itt a logika és a gazdasági hatékonyság? – próbáltam megkeresni a legelfogadhatóbb érvelést, sajnos a válasz rövid és kegyetlen: a jelenlegi globális folyamatokban nincs gazdasági logika, mert a geopolitikai és biztonságpolitikai prioritások felülírták a piaci racionalitást. Amit látunk, az nem más, mint a „világgazdaság fegyverré való átalakítása”.

Íme a háttérben meghúzódó mechanizmusok, amelyek megmagyarázzák ezt az ellentmondást:

1. Politikai logika a piaci ellenében.

A Nyugat (főleg az USA és az EU vezetése) úgy döntött, hogy az orosz energiafüggőség nemzetbiztonsági kockázat. A logika nem az, hogy „honnan olcsóbb”, hanem az, hogy „kitől nem veszélyes”.

• A cél: Megfosztani Oroszországot a háború finanszírozásához szükséges bevételektől.

• Az ár: Ezt az árat az európai ipar és a lakosság fizeti meg a magasabb rezsiszámlákon és az infláción keresztül. Ez egy tudatos, bár gazdaságilag önsorsrontó politikai döntés.

2. Az USA stratégiai haszna

Míg Európa szenved a drága energiától, az USA kettős előnyhöz jut:

• Export: Az amerikai palagáz (LNG) hatalmas piachoz jutott Európában, sokkal drágábban, mint az orosz vezetékes gáz.

• Ipar elszívás: Mivel az energia Európában drága, Amerikában viszont olcsó, sok európai nagyvállalat (főleg németek) áttelepíti a gyártását az USA-ba. Ez Európa deindusztrializációjához (iparágak evesztéséhez) vezet.

3. A "szankciós kerülőutak" abszurditása

Ahogy említettem, a 8 milliárdos fogyasztói tömeg igényeit, továbbra is ki kell elégíteni. Ezért alakult ki egy álszent gyakorlat:

• India és Kína megveszi az olcsó orosz olajat.

• Ott finomítják (pl. dízellé vagy benzinné).

• Majd indiai vagy kínai termékként eladják az Európai Uniónak – természetesen jóval drágábban, mint ha közvetlenül az oroszoktól vennénk.

• Eredmény: Az orosz olaj ugyanúgy Európába kerül, csak több közvetítőn megy át, mindenki leveszi a hasznát, a végén pedig az európai polgár fizet. Gazdaságilag ez értelmetlen, de politikailag "tisztára mossa" a tranzakciót.

Világhatalmi törekvések - Első rész

VILÁGHATALMI TÖREKVÉSEK, MINT POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS KATONAI STRATÉGIÁK.

Első rész.

Mit is jelentenek?

A világhatalmi törekvések olyan politikai, gazdasági és katonai stratégiák összessége, amelyekkel egy állam vagy szereplő globális szintű dominanciára, befolyásra vagy vezető szerepre törekszik. Ezek a törekvések korszakonként eltérő formát öltenek. Amennyiben alaposabb megközelítést szeretnénk azonosítani, akkor szükséges, hogy álljanak itt azok a történelmi példák, melyek megerősítik az imént megfogalmazott meghatározást:

• Gyarmatosító birodalmak: A 19. században például Anglia a tengeri fölényre és hatalmas gyarmatbirodalmára alapozta világhatalmi pozícióját.

• Hidegháborús korszak: A II. világháború után az USA külpolitikáját az expanziós tervek, katonai bázisok építése és a technológiai (pl. nukleáris) fölény jellemezte.

Ezeknek a törekvéseknek a megvalósítására, természetesen vannak bizonyos eszközök, mint a

• Katonai erő: Támaszpontok létesítése, modern fegyverrendszerek fejlesztése és a katonai potenciál növelése.

• Gazdasági befolyás: A világkereskedelem és a pénzügyi rendszerek feletti kontroll, valamint a globális ellátási láncok irányítása.

• Puha hatalom (Soft Power): Kulturális és társadalmi értékek exportálása, diplomáciai szövetségi rendszerek építése.

Mai kontextus

Napjainkban a világhatalmi törekvések gyakran a többpólusú világrend kialakulásáról szólnak, ahol az Egyesült Államok mellett olyan felemelkedő hatalmak, mint Kína, próbálják érvényesíteni érdekeiket a gazdaság és a technológia területén.

Egyik nap megkeresett egy politikusi pályára készülő fiatal, aki a következőket vetette fel, idézem:

"Érdekelne egy gazdasági és geopolitikai elemzés, ha tanár úr lenne olyan kedves és összehozná azt, számomra. Tudniillik annyi ellenőrízetlen információ lát ma napvilágot a médiában, mindenféle hozzá nem értő, önjelölt szakértő tollából, hogy nem igazán tudunk eligazodni az információ dömping hírei között. Szeretném, ha Ön bemutatná a hatalmi törekvések kulisszái mögött zajló stratégiai tervek tételeit az USA, az Európai Unió, Oroszország és külön a BRICS államok érdekeit is beleértve. Aggodalomra ad okot ugyanis a jelenlegi háborúban lévő országok helyzete, különös tekintettel az ukrajnai és a közel-keleti vérontásokra”. – idézet befejezve.