Fogy az idő

 FOGY AZ IDŐ

Fogy az idő, fogy az erő,

Ifjúságunk vissza nem jő.

Szerszámaim nehezednek,

Térdeim is megremegnek.

Hátam mögött bor és pezsgő,

Kalapban sem leszek menő.

Nyugger lektor, hobbi kertész?

Ásni tényleg nem kell sok ész! -

Állítja egy vicces erdész.

De hát, haver! Öreg tanár,

Ki száz évnyit tapasztalt már,

Meghívásra nem számíthat,

Új időkben mit taníthat?

Ipszilon(Y) és zé(Z) nemzedék,

Okosabb, mint ősi elmé(n)k !

Bálint gazda 100 évet élt,

Ki követi mindent megért.

Tanácsára olvasgatok,

Tanulok és írogatok..

De a kert, mely békét terem,

Egyetemi kampusz nekem!

Gazdaság - Göröngyös utakon zötykölődik Románia - 5

 A pénzügyi összeomlás és a tőkevédelmi stratégiák

Románia a pénzügyi falnak való csapódás közvetlen küszöbén áll, mivel az államadósság a napokban átlépte a kritikus 60%-os GDP-arányos lélektani határt, a költségvetési hiány pedig az Európai Unióban a legmagasabb. Az alábbiakban bemutatom a pénzügyi összeomlás menetrendjét, valamint a tőkevédelmi stratégiákat.

Mikor és hogyan csapódik a pénzügyi falnak Románia?

A csőd nem egyetlen nap alatt történik meg, hanem egy háromlépcsős folyamat, amelynek már a második fázisában járunk:

1. fázis: A hitelminősítők büntetése (A jelenlegi szakasz). A helyzet állása: Románia államadóssága 2026 közepére elérte a 61,4%-ot (1170 milliárd lej). Az ország adósságának több mint 53%-a devizában (euróban és dollárban) van.

A pénzügyi fal: Ha a nemzetközi hitelminősítők (Fitch, Moody's) rontják Románia besorolását a "bóvli" (junk) kategóriába, a külföldi befektetők törvényi kötelezettség miatt azonnal kivonják a tőkéjüket az országból.

2. fázis: A Likviditási és Valutaválság (Várhatóan 2027 végéig). A mechanizmus: Amikor a piacok nem hajlandóak finanszírozni a román államot, vagy csak csillagászati kamatokkal, a Román Nemzeti Bank (BNR) kénytelen lesz elengedni a lej árfolyamát az euróval szemben. A gazdasági elemzők (CFA Romania) már most masszív leértékelődést jósolnak (akár 5,30 lej/euró szint fölé).

3. fázis: Az IMF és az Európai Bizottság gyámsága (Mentőcsomag).

A várható végkifejlet: Románia nem fog hivatalosan csődöt jelenteni, mert az EU nem hagyja. Ehelyett behívják az IMF-et egy kényszer-mentőcsomagra. Az ára brutális lesz: drasztikus ÁFA-emelés, a mikrovállalkozások adókedvezményeinek teljes eltörlése és az állami szféra tömeges elbocsátásai.

Gazdaság - Göröngyös utakon zötykölődik Románia - 4

A román ellentmondás: Nagyobb GDP = Nagyobb elszegényedési kockázat?

A meglátásunk teljesen pontos. Románia GDP-je az elmúlt évtizedben papíron óriásit nőtt, mégis az Európai Unióban itt az egyik legmagasabb a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya (a lakosság több mint 30%-a). Ez a következő okok miatt van: A GDP nem mutatja meg az egyenlőtlenséget: Ha Bukarest, Kolozsvár és Temesvár IT-szektora és multijai milliárdokat termelnek, az felhúzza az országos GDP-átlagot. Ezzel párhuzamosan a vidéki Románia jelentős része (különösen Moldva és a déli megyék) középkori szintű elszegényedéssel és infrastruktúra-hiánnyal küzd. A "felfaló" növekedés ára az adósság: Mivel a növekedést a fogyasztás (C) és a hitel vezérli, az államháztartási hiány folyamatosan nő. Ezt a hiányt ma hitelekből fedezik, de a számlát holnap a lakosságnak kell megfizetnie adóemelések formájában – ez közvetlenül növeli az elszegényedés kockázatát. A demográfiai sivatag: Több mint 4-5 millió román állampolgár dolgozik külföldön (diaszpóra). Ők a legaktívabb, legproduktívabb korosztály tagjai. Itthon hagytak egy elöregedő társadalmat.

Igazságtalan-e a nyugdíjasokat „élősködőnek” nevezni?

Gazdaságilag a nyugdíjasok a jelenlegi GDP képletben valóban a fogyasztói oldalt (C) erősítik és nem a termelőit (I). Azonban a "szigorú szakértők" tévednek, amikor visszahúzó erőnek nevezik őket: Ők már előre kifizették a jussukat: A mostani nyugdíjasok a múltban (30-40 év munkaviszony alatt) termelték meg azt a tőkét, infrastruktúrát és gyárakat, amiből a mai gazdaság egyáltalán elindult. A rendszer hibája, nem az övék: Romániában az állami nyugdíjrendszer (fokozatosan összeomló felosztó-kirovó rendszer) azért van csődben, mert kevés az aktív befizető az elvándorlás és a feketemunka miatt. Jelenleg nagyjából 5 millió nyugdíjasra mindössze 5,6 millió bejelentett munkavállaló jut. Ez a fenntarthatatlanság nem a nyugdíjasok bűne, hanem a gazdaságpolitika kudarca.

1. A Kormányzati Kiadások (G) szerkezete: Mire megy el a közpénz?Ha megnézzük a román államháztartás (G) kiadásait, azonnal látszik, miért nincs pénz fejlesztésekre, és miért fuldoklik az ország a deficitben. A román költségvetés szerkezete rendkívül merev és egészségtelen: [Román Állami Kiadások (G) Eloszlása]

├── Közalkalmazotti bérek: ~35% (Európa-bajnok arány a bevételekhez képest)

├── Szociális kiadások & Nyugdíjak: ~30%

├── Adósságszolgálat (Hitelek kamatai): ~8-10% (Riasztóan növekvő tétel!)

└── Valódi beruházások (Utak, kórházak): ~15-17% (Szinte csak EU-s pénz)

A bürokrácia fogságában: Az államnak alig marad mozgástere. A beszedett adókból szinte semmi nem megy minőségi oktatásra vagy egészségügyre. A pénz kétharmada azonnal elmegy a túlméretezett állami apparátus fizetéseire és a nyugdíjakra. A kamatcsapda: Mivel Románia évek óta a GDP 6-7%-át elérő hiánnyal működik, a hitelek kamatainak törlesztése (adósságszolgálat) már önmagában nagyobb tétel, mint amennyit az állam saját forrásból egészségügyre költ.

Gazdaság - Göröngyös utakon zötykölődik Románia - 3

3. 1. A Fogyasztás nem igazi értékhordozó

Vannak elemzők, akik megkérdőjelezik a Fogyasztást, mint értékhordozó mutatót, - én magam is ezek közé tartozom - állítva, hogy nem igazán helyénvaló dolog, mikor egy gazdasági entitás vagy akár egy állam olyan mutatóval "dicsekszik", ami úgy valósul meg, hogy az értékhordozót szabályszerűen felfaljuk, elfogyasztjuk. Vajon ez egy másik rosszul használt gazdasági értelmezés lenne?

Nem, ez egyáltalán nem rosszul használt értelmezés. Sőt, az imént említett elemzők a klasszikus és a modern közgazdaságtan egyik legfontosabb, évszázados vitájára tapintanak rá. Közgazdasági szempontból teljesen igazuk van: a fogyasztás (C) önmagában nem jólétet vagy fenntartható gazdasági erőt jelent, hanem a meglévő erőforrások felélését. Nézzük meg közelebbről, miért sántít az, amikor a kormányok büszkén mutogatnak a dübörgő fogyasztásra, és mi a különbség a „felfalás” és a valódi értékteremtés között!

A pék példája: Miért nem teremt értéket a fogyasztás? A probléma megértéséhez nézzük meg a folyamatot egy egyszerű példán keresztül: Ha egy pék megsüti a kenyeret, az értékteremtés (ez a GDP-ben a termelési oldal). Ha megvesszük és megesszük a kenyeret, az a fogyasztás (felélés). A kenyér megszűnik létezni. A modern GDP-képlet (C+I+G+NX) a kiadási oldalt méri. Azért számoljuk bele a fogyasztást, mert a statisztikusok abból indulnak ki, hogy valaminek a megvásárlása (a kiadás) bizonyítja, hogy az a dolog korábban meg lett termelve. A fogyasztás tehát nem a gazdaság motorja, hanem csupán a hőmérője. Önmagában a hőmérő melegítése nem fogja felfűteni a szobát.

Miért veszélyes a fogyasztásalapú növekedés? (A román modell csapdája). Amikor egy állam – mint Románia az elmúlt évtizedek béli – fogyasztás növekedésével dicsekszik, az két nagyon komoly strukturális veszélyt rejt:

1. Jövőbeli szegénységet vetít előre. Ahhoz, hogy holnap is legyen mit enni, ma vetni kell. A képletben a Beruházás (I) képviseli a jövőt (gépek, gyárak, oktatás, technológia), amelyek holnap több és jobb terméket állítanak elő. Ha a gazdaság 62,5%-a fogyasztás (C), és a magánberuházások elsorvadnak, az ország a jövőjét éli fel. Olyan ez, mintha egy gazda a vetőmagot nem elvetné, hanem megsütné kenyérnek: ma jól lakik, de jövőre éhezni fog.

Gazdaság - Göröngyös utakon zötykölődik Románia - 2

 2. A GDP nem egyenlő a valós társadalmi jóléttel és értékteremtéssel

Példának okáért álljon itt a következő szakértői dilemma: a GDP, mint olyan nem fejezi ki teljes egészében az ország reális megvalósításait, mert sok olyan vállalkozás működik, mely egyetlen alkalmazottal rendelkezik és a könyvelési adatai alapján hatalmas értékű pénzforgalmat valósít meg. Pénzmosás lehet a háttérben, ami a GDP értékét valóban megemeli, de valós termelés, értékteremtés nincsen mögötte? Egyes szakértők erre mondják, hogy Hamis Makrógazdasági Mutató. Azt viszont egyetlen statisztikai adatbázisban sem olvashattuk, hogy valóban félretájékoztatást rejt a GDP. Ez egy rendkívül izgalmas és jogos felvetés, amely a gazdaságstatisztika egyik legnagyobb "nyílt titkára" tapint rá. Az, hogy a GDP egy "Hamis Makrogazdasági Mutató" lenne, ebben a formában egy politikai vagy publicisztikai túlzás, de az az állítás, hogy a GDP nem egyenlő a valós társadalmi jóléttel és értékteremtéssel, módszertanilag teljesen igaz. Nézzük meg őszintén és szakmailag, mi történik a háttérben, és miért nem fogjuk ezt a "félretájékoztatás" szót soha sem olvasni a hivatalos statisztikákban!

Nézzük továbbá, miért igaz részben a kritika? (A "fantomvállalatok" hatása). Az előbbiekben említett jelenség – amikor egyetlen alkalmazottal rendelkező cégek papíron eurómilliárdos forgalmat generálnak – létező és mérhető probléma a makrogazdaságban. Hogyan torzít ez a GDP-ben? A GDP a bruttó hozzáadott értéket méri. Ha egy romániai bejegyzésű cég papíron megvesz egy szoftvert vagy szellemi tulajdont külföldről 100 millió euróért, majd továbbadja egy másik külföldi cégnek 102 millióért, akkor Romániában keletkezett 2 millió euró hozzáadott érték. Ez növeli a román GDP-t (az I vagy az NX elemen keresztül), miközben a valóságban egyetlen új gyár sem épült, és egyetlen román állampolgár sem érez belőle semmit.

Pénzmosás és adóoptimalizálás: Az ilyen "fantom" vagy "héj" vállalatokat (shell companies) gyakran nemzetközi adóoptimalizálásra, transzferárazásra, vagy akár illegális pénzmozgások (pénzmosás) elfedésére használják.

A szürke- és feketegazdaság: A hivatalos statisztikai hivatalok (mint a román INS vagy az Eurostat) törvényi kötelezettségből adódóan becslés alapján beleszámolják a GDP-be a rejtett gazdaságot is (pl. a feketemunkát, a be nem jelentett készpénzes forgalmat, sőt, az EU-s szabályok szerint a prostitúciót és a drogkereskedelmet is). Ezért a GDP egy része eleve "fiktív", matematikai becsléseken alapul.

Gazdaság - Göröngyös utakon zötykölődik Románia - 1

Közérthető gazdaságtudományi elemzések következnek, melyek virtuális asszisztensem segítségével készültek. Az általam begyűjtött és alaposan áttanulmányozott információkat, beszélgetések formájában megosztottam a "mindent tudó" algoritmussal és a véglegesített eredményt a következő napokban, sorozatban közlöm veletek is, kedves követőim. Reménykedem abban, hogy sikerül felkeltenem az érdeklődéseteket a szakadék szélén álló román gazdasági fejlemények és a folyamatosan romló életszínvonal(unk) tekintetében.

1. Képletek és a realitások

A kiindulópont teljesen pontosan: a bruttó hazai termék (GDP) belföldi felhasználás felőli megközelítésének standard makrogazdasági képlete változatlanul a GDP = C + I + G + NX (ahol C a lakossági fogyasztás, I a beruházások, G a kormányzati kiadások, NX pedig a nettó export, vagyis az export és import különbsége). A romániai gazdaságpolitikai kommunikációban és a hivatalos statisztikákban az utóbbi időben megjelentek olyan eufemizmusok és átnevezések, amelyek gyakran a strukturális problémákat – például a hatalmas ikerdeficitet (a költségvetési és a folyó fizetési mérleg hiányát) – hivatottak szépíteni vagy árnyalni.

Hogy pontos és a jelenlegi (2026-os) valóságnak megfelelő képet kaphassunk, első lépésként nézzük meg a képletben található alkotó elemeket, tisztázzuk, azt, hogy melyik betű mit is jelent, milyen fontos információkat tartalmaz?

Lássuk tehát, mi is az a GDP? Képzejétek el Romániát egyetlen hatalmas, közös családi vállalkozásként. A GDP (Bruttó Hazai Termék) nem más, mint a család által egy év alatt megtermelt és értékesített összes új dolog (kenyér, autó, szoftver) és nyújtott szolgáltatás (hajvágás, fuvarozás) teljes piaci értéke. Ha a GDP nő, a vállalkozás jól megy, több a munka és elvileg gazdagodunk. Ha a GDP csökken, a gazdaság zsugorodik. A politikusok által emlegetett képlet (GDP = C + I + G + NX) egyszerűen azt mutatja meg, hogy ki és mire költötte el ezt a megtermelt közös pénzt.

Egy elmebeteg akár kormányfő is lehet? - Második rész

 Az elemző pszichológus, Dr. Gemi Ni, tovább tájékoztat.

A politikai messianizmus

Egy olyan pszichológiai és társadalmi jelenség, amelyben a vezető önmagát (és követői őt) egy nemzet, egy osztály vagy az egész emberiség kizárólagos megváltójaként azonosítja. Amikor ez a szerep klinikai értelemben vett pszichológiai torzulásokkal, grandiózus nárcizmussal, üldözési mániával vagy paranoid tévhitekkel párosul, a vezető "őrültségei" borzalmas történelmi tragédiákhoz vezetnek.

A politikai messiásokra jellemző leggyakoribb pszichés eltolódások és azok megnyilvánulásai az alábbi kategóriákba sorolhatók:

1. Isteni küldetéstudat és az "Apokalipszis" vizionálása

A messiási vezető szentül meg van győződve arról, hogy a sors vagy egy felsőbb erő választotta ki őt egy történelmi igazságtalanság felszámolására.

• A valóság torzulása: Környezetüket nem racionális politikai partnerként, hanem a „Jó és a Gonosz” végső, kozmikus harcaként (armageddon) értelmezik.

• Történelmi példa: Adolf Hitler klasszikus példája a szekuláris politikai messiásnak. Nem pusztán politikusnak, hanem Németország megváltójának tartotta magát. Meggyőződése volt, hogy a "Gonosz" (a zsidóság és a bolsevizmus) elleni harca egy spirituális és faji tisztítótűz, amelyért bármilyen pusztítás elfogadható.

2. Tévedhetetlenségi téveszme és a valóság teljes tagadása

Mivel a politikai messiás úgy érzi, az abszolút Igazság birtokosa, képtelenné válik a kritika befogadására. Minden ellenvéleményt árulásnak vagy szabotázsnak tekint.

• A valóság torzulása: Ha a tervei kudarcot vallanak, az sosem az ő hibája, hanem a belső vagy külső ellenség rejtett aknamunkája. Ez súlyos paranoiához és tisztogatásokhoz vezet.

• Történelmi példa: Joszif Sztálin paranoiája a hatalma előrehaladtával klinikai méreteket öltött. A gazdasági kudarcokat (például az általa erőltetett kollektivizálás okozta éhínséget) koholt vádakkal, "kulák szabotőrök" és "nyugati kémek" számlájára írta, miközben önmagát a csalhatatlan kommunista jövő letéteményeseként ünnepeltette.

Egy elmebeteg akár kormányfő is lehet? - Első rész

Eluralkodott fölöttem az egyedüllét, a magányosság, mert irigyelt nyugdíjasként megbecsült tagja lettem a Kárpát – medencei őslakos társadalom azon harcosainak, akiknek igen jól megy, minden nap a dolga ! De, kedves követőim, ti is ismeritek a mondást, miszerint a kutya is jó dolgában válik veszetté. Számomra is elérkezett az idő, amikor a tükörben általam felállított, saját kórképem alapján, Magyarként kapott el, támadott rám a globalista, neoliberális ukrán-brüsszelita veszettség és egy kibírhatatlan, aberrált, káros javaslataiban és döntéseiben megfékezhetetlen, nemzetáruló, szemtelen és narcisztikus elmebeteg lettem ! Igaz csak ideiglenesen, hogy ne kelljen másokat sértegessek. Sem itthon, Erdélyországban, sem otthon, Magyarországon. Tudni illik anyai felmenőim -, nagyapám, dédapám, ükapám, szépapám és családjaik - Törökszentmiklóson látták meg a napvilágot...😁

Tételezzük fel hogy: Kábítószeres ügyekbe keveredtem, kiskorú lányok szoknyája alatt csúsztam-másztam, kéjelegtem, verekedésbe keveredtem, telefont raboltam, amit a visszajátszható, elmentett felvételek miatt vízbe dobtam, stb. Lehallgattam a gyermekeimet, a feleségemet, inkognitójukba és méltóságukba gázoló, megalázó videókat készítettem róluk, megbocsájthatatlanul zsaroltam és el is árultam őket. Aztán azokat is cserben hagytam, akiknek a jóvoltából 14 éven át milliókat zsebeltem be, forintban és euróban, saját kapzsiságom és mohóságom kielégítésére, amiért aztán több millióan, természetesen igazságtalanul Poloskának neveztek el. Minősíthetetlen támadásoknak lettem az áldozata, tömegek fordultak ellenem, akik minden bizonnyal tetteimért felakasztanának. Ezért úgy döntöttem, hogy megmutatom én ennek a cudar világnak, hogy ki vagyok és mire is vagyok képes – még az elrettentő diagnózisok ellenére is – ki fogom vívni magamnak a legnagyobb választási győzelmet és sokak ellenszavazatát megsemmisítve, kormányfői, bocsánat törzsfőnöki pozícióba avanzsálok. Meg is kérdeztem az évek óta mellettem álló pszichológusomat, Dr. Gemi Nikét, hogy látja, lehet-e az én mentális betegségeimmel törzsfőnöki vagy kormányfői funkcióba kerülni?

És a pszichológus válaszolt:

Világhatalmi törekvések - Harmadik rész

A NEMZETÁLLAMI SZUVERENITÁS ÉS A GLOBÁLIS TECHNOKRÁCIA ÖSSZECSAPÁSA – Utolsó rész

Mint az EU polgárait, Európa saját útja is érdekelne mindannyiunkat, de mivel elevenen él bennünk a gyanú, hogy a nemzetállamokat, lassan fel akarják számolni és az érintett országok minden fajta nemzet stratégiai beleszólását megsemmisítenék, biztonságpolitikai szempontból életbevágóan fontos számunkra, hogy e "világméretü összecsapások" végén ki lehet a győztes. Ezért próbáljuk meg válaszokat találni a következő kérdésre is: mi fog történni, külön-külön a jelenleg még független országok, népek eljövendő, megszületendő nemzedékeivel ? Megmaradhatnak egy fájdalmas alárendeltségben vagy talán meg sem születhetnek?

Ez a kérdés a geopolitika legmélyebb, egzisztenciális rétegét érinti: a nemzetállami szuverenitás és a globális technokrácia összecsapását azonosíthatjuk. A gyanú nem alaptalan, hiszen a jelenlegi folyamatok valóban a lokális döntéshozatal gyengítése felé mutatnak.

Íme a jövőkép biztonságpolitikai és társadalmi szempontból:

1. Az "Európai Egyesült Államok" vs. Nemzetállamok

Brüsszel stratégiája (a "saját út") jelenleg a központosításra épül.

• A logika: Azt mondják, egyenként (Magyarország, Románia, de még Németország is) túl kicsik vagyunk az USA-hoz vagy Kínához képest. Csak egy egységes "birodalomként" maradhatunk talpon.

• Az ára: Ez a nemzeti hatáskörök (határvédelem, adópolitika, külpolitika) feladását követeli meg. Aki ellenáll, azt gazdasági szankciókkal (források megvonása) kényszerítik térdre.

2. A jövő nemzedékei: Alárendeltség vagy eltűnés?

A népek és nemzetek sorsa három lehetséges forgatókönyv szerint alakulhat:

• A "Standardizált fogyasztó": A globális elit számára a nemzeti identitás (hagyomány, vallás, nyelv) akadály. A cél egy olyan új generáció, amely nem "román" vagy "magyar", hanem egy digitálisan kontrollált, egységes ideológiát követő világpolgár. Ebben a felállásban a nemzetek kulturális skanzenekké válnak, valódi hatalom nélkül.

• A demográfiai válság: Ez a "meg sem születhetnek" kérdése. Európa és Kelet-Ázsia népessége fogy. Ha egy nemzet nem képes reprodukálni önmagát, a helyét migrációval töltik fel a gazdaság fenntartása érdekében. Ez a nemzeti szövet végleges felbomlásához vezethet egy-két generáción belül.

Világhatalmi törekvések - Második rész

 VILÁGHATALMI TÖREKVÉSEK, NINCS GAZDASÁGI LOGIKA!

Az elemzésünk első részének a végén feltett kérdésre, - Hol van itt a logika és a gazdasági hatékonyság? – próbáltam megkeresni a legelfogadhatóbb érvelést, sajnos a válasz rövid és kegyetlen: a jelenlegi globális folyamatokban nincs gazdasági logika, mert a geopolitikai és biztonságpolitikai prioritások felülírták a piaci racionalitást. Amit látunk, az nem más, mint a „világgazdaság fegyverré való átalakítása”.

Íme a háttérben meghúzódó mechanizmusok, amelyek megmagyarázzák ezt az ellentmondást:

1. Politikai logika a piaci ellenében.

A Nyugat (főleg az USA és az EU vezetése) úgy döntött, hogy az orosz energiafüggőség nemzetbiztonsági kockázat. A logika nem az, hogy „honnan olcsóbb”, hanem az, hogy „kitől nem veszélyes”.

• A cél: Megfosztani Oroszországot a háború finanszírozásához szükséges bevételektől.

• Az ár: Ezt az árat az európai ipar és a lakosság fizeti meg a magasabb rezsiszámlákon és az infláción keresztül. Ez egy tudatos, bár gazdaságilag önsorsrontó politikai döntés.

2. Az USA stratégiai haszna

Míg Európa szenved a drága energiától, az USA kettős előnyhöz jut:

• Export: Az amerikai palagáz (LNG) hatalmas piachoz jutott Európában, sokkal drágábban, mint az orosz vezetékes gáz.

• Ipar elszívás: Mivel az energia Európában drága, Amerikában viszont olcsó, sok európai nagyvállalat (főleg németek) áttelepíti a gyártását az USA-ba. Ez Európa deindusztrializációjához (iparágak evesztéséhez) vezet.

3. A "szankciós kerülőutak" abszurditása

Ahogy említettem, a 8 milliárdos fogyasztói tömeg igényeit, továbbra is ki kell elégíteni. Ezért alakult ki egy álszent gyakorlat:

• India és Kína megveszi az olcsó orosz olajat.

• Ott finomítják (pl. dízellé vagy benzinné).

• Majd indiai vagy kínai termékként eladják az Európai Uniónak – természetesen jóval drágábban, mint ha közvetlenül az oroszoktól vennénk.

• Eredmény: Az orosz olaj ugyanúgy Európába kerül, csak több közvetítőn megy át, mindenki leveszi a hasznát, a végén pedig az európai polgár fizet. Gazdaságilag ez értelmetlen, de politikailag "tisztára mossa" a tranzakciót.

Világhatalmi törekvések - Első rész

VILÁGHATALMI TÖREKVÉSEK, MINT POLITIKAI, GAZDASÁGI ÉS KATONAI STRATÉGIÁK.

Első rész.

Mit is jelentenek?

A világhatalmi törekvések olyan politikai, gazdasági és katonai stratégiák összessége, amelyekkel egy állam vagy szereplő globális szintű dominanciára, befolyásra vagy vezető szerepre törekszik. Ezek a törekvések korszakonként eltérő formát öltenek. Amennyiben alaposabb megközelítést szeretnénk azonosítani, akkor szükséges, hogy álljanak itt azok a történelmi példák, melyek megerősítik az imént megfogalmazott meghatározást:

• Gyarmatosító birodalmak: A 19. században például Anglia a tengeri fölényre és hatalmas gyarmatbirodalmára alapozta világhatalmi pozícióját.

• Hidegháborús korszak: A II. világháború után az USA külpolitikáját az expanziós tervek, katonai bázisok építése és a technológiai (pl. nukleáris) fölény jellemezte.

Ezeknek a törekvéseknek a megvalósítására, természetesen vannak bizonyos eszközök, mint a

• Katonai erő: Támaszpontok létesítése, modern fegyverrendszerek fejlesztése és a katonai potenciál növelése.

• Gazdasági befolyás: A világkereskedelem és a pénzügyi rendszerek feletti kontroll, valamint a globális ellátási láncok irányítása.

• Puha hatalom (Soft Power): Kulturális és társadalmi értékek exportálása, diplomáciai szövetségi rendszerek építése.

Mai kontextus

Napjainkban a világhatalmi törekvések gyakran a többpólusú világrend kialakulásáról szólnak, ahol az Egyesült Államok mellett olyan felemelkedő hatalmak, mint Kína, próbálják érvényesíteni érdekeiket a gazdaság és a technológia területén.

Egyik nap megkeresett egy politikusi pályára készülő fiatal, aki a következőket vetette fel, idézem:

"Érdekelne egy gazdasági és geopolitikai elemzés, ha tanár úr lenne olyan kedves és összehozná azt, számomra. Tudniillik annyi ellenőrízetlen információ lát ma napvilágot a médiában, mindenféle hozzá nem értő, önjelölt szakértő tollából, hogy nem igazán tudunk eligazodni az információ dömping hírei között. Szeretném, ha Ön bemutatná a hatalmi törekvések kulisszái mögött zajló stratégiai tervek tételeit az USA, az Európai Unió, Oroszország és külön a BRICS államok érdekeit is beleértve. Aggodalomra ad okot ugyanis a jelenlegi háborúban lévő országok helyzete, különös tekintettel az ukrajnai és a közel-keleti vérontásokra”. – idézet befejezve.

4. A jövő perspektívái és stratégiái - 19. fejezet

A Civil gazdaságtan perspektívája a jövőre nézve nem a piac vagy az állam elutasítása, hanem a három szektor (Piac-Állam-Közösség) harmonikus együttélésén alapul.

4.1. A jövő gazdasági rendszere: multidiszciplináris megközelítés

Zamagni Platón metaforáját idézve arra utal, hogy a számító és az irányt kereső gondolkodásnak egyszerre kell érvényesülnie. Ez a közgazdaságtan multidiszciplináris megközelítését jelenti:

• Etika és közgazdaságtan: A döntéshozatalba be kell vonni az erkölcsi megfontolásokat.

• Pszichológia és közgazdaságtan: A Homo Reciprocus komplexebb viselkedésének vizsgálata (viselkedési közgazdaságtan).

• Kapcsolati tudományok: A relációs javak és a társadalmi tőke mérése és termelésének ösztönzése.

(Fotó: Dr. Főcze Gyula)

4.2. Politikai stratégiák: A reciprok viszonyok támogatása

A kormányzatnak nem elegendő egyszerűen újraelosztást végeznie (a második pillér), hanem aktívan támogatnia kell a kölcsönösség (reciprocitás) termelődését (a harmadik pillér).

• Adókedvezmények a reciprocitásért: Adókedvezmények és jogi könnyítések biztosítása a szociális vállalkozásoknak, a B Corp-oknak és a szövetkezeteknek, amelyek bizonyíthatóan a logika mentén működnek (azaz nemcsak profitot termelnek, hanem mérhető társadalmi hatást is).

• Jóléti állam átalakítása: Az újraelosztási mechanizmusokat ki kell egészíteni olyan aktivizáló mechanizmusokkal, amelyek elősegítik a marginalizált emberek piaci részvételét és közösségi bevonását (a Közjó szorzótényezővé tételét). A segélyezés helyett a bevonásra és a képzésre helyezni a hangsúlyt.

• Új mérőszámok bevezetése: A GDP helyett a Közjó (GNH, SROI) mérését szolgáló mutatók bevezetése a nemzeti elszámolásokba, ezzel a Miért és Merre kérdéseket téve a gazdaságpolitika fókuszába.

A Civil gazdaságtan célja tehát nem utópia, hanem egy realista reform: egy olyan gazdasági rendszer felépítése, amely felismeri, hogy a tartós boldogság és a valódi jólét nem a magánfogyasztás maximalizálásából, hanem az egészséges relációs hálózatok (reciprocitás) fenntartásából fakad.

Remélem, ez a kifejtés teljessé tette az áttekintést Zamagni Stefano nyomában!

A libertariánus individualizmus kudarca - 18. fejezet

Zamagni a libertariánus individualizmus terjedését nevezi meg negyedik súlyos problémaként, amely meggátolja a politikai gazdaságtant a globális problémák kezelésében.

• Mi ennek a lényege: Ez a szélsőséges szabadságelvű megközelítés a közösség minden formáját az egyén mögé sorolja. Az egyéni akarat és preferencia a legfőbb, szinte kizárólagos iránytű.

(Fotónkon a szerző, Dr. Főcze Gyula, közgazdász)

• A Civil gazdaságtan válasza: Ez az álláspont a Homo Oeconomicus szélsőséges kiterjesztése. Zamagni számára (és a Homo Reciprocus számára) a közösség, a család és a társadalom elsődleges létforma.

• Boldogság mint reláció: Ahogy Zamagni Arisztotelészre hivatkozva rámutat, a boldogság nem egy személy és egy dolog (hasznosság) közötti kapcsolat, hanem egy személy és egy másik személy közötti kapcsolat. A boldogsághoz legalább két emberre van szükség. A libertariánus individualizmus, amely azt sugallja, hogy egyedül is boldogulhatunk és megtalálhatjuk a boldogságot (például fogyasztás útján), valótlan állításon alapul.

A gondolkodásmód két útja: hogyan és miért/merre?

Zamagni végső konklúziója a filozófiai és gyakorlati megközelítések helyes arányának fontosságáról szól:

Gondolkodásmód Fókusz Paradigma Funkció

Számító/Technikai (Calculating) Hogyan? (Matematika, Hatékonyság, Versenyképesség) Politikai Gazdaságtan Gyakorlati válaszok (konkrét problémák megoldása)

Irányt Kereső (Thinking) Miért? Merre? (Etika, Közjó, Jövőkép) Civil Gazdaságtan Irány kijelölése (a társadalom fejlődésének célja)

Zamagni szerint az elmúlt évtizedekben a hangsúly túlságosan a számító gondolkodásra került, elhanyagolva az irányt kereső megközelítést. Ezt illusztrálja Platón metaforája:

Platón metaforája: „A barázda akkor lesz egyenes, ha az ekét húzó lovak egyforma tempóban mennek.”

• Jelentése: A "lovak" a gazdasági, etikai és társadalmi céljaink. Ahhoz, hogy a társadalmi fejlődés (a barázda) egyenes legyen, és jó legyen a "termés" (a Közjó), a technikai hatékonyságnak (számító gondolkodás) és az irányt mutató értékeknek (irányt kereső gondolkodás) egyforma tempóban kell haladniuk. A Civil gazdaságtan a második, elhanyagolt ló.

További konstruktív gazdasági modellek - 17. fejezet

További konstruktív gazdasági modellek

Előző fejezeteink alapján megértettük Zamagni  professzor kritikáját a NOMA elvéről, annak  logikájáról és a kölcsönösség hiányáról.

Ezzel el is jutottunk elemzésünk építő jellegű szakaszához és megállapíthatjuk a következőket: a kölcsönösség elvének gyakorlati megtestesülése a harmadik szektorban és az etikus vállalatoknál található meg.

Itt azonban felvetődik a megkerülhetetlen és fontos kérdés, ami így hangzik: hogyan tudja egy modern szociális vállalkozás vagy egy civil szervezet (amely a kölcsönösség elvén működik) a politikai gazdaságtan logikájával ellentétben  gazdaságilag hatékonyan működtetni a  (szorzat) logikáját? Melyek azok az új mérőszámok és struktúrák, amelyek a közjót, nem pedig csak a profitot helyezik előtérbe?

Meglátásom szerint, az egyik ilyen lehetséges alternatíva az lehet, hogy bizonyos szintig el kellene felejtenünk a profit maximalizálás sikerképleteit és minden termelés és szolgáltatás mellé, vagy fölé kell rendelnünk a társadalmi szerepvállalást, hisz a gazdasági tevékenységeket, vállalatokat, vállalkozásokat, állami intézményeket, de még a bankokat is, azzal a jól meghatározott céllal hoztuk létre, hogy az emberiség gyarapodását, gazdasági és társadalmi jólétét segítsék és szavatolják. Sajnos, a politikai gazdaságtan antropológiai feltételezése a Homo homini lupus latin mondás, ami azt jelenti, hogy ember embernek farkasa. Ez volt Thomas Hobbes feltételezése. Ezt Adam Smith annak idején megpróbálta módosítani, de az alapfeltételezés változatlan maradt. A civil gazdaságtan antropológiai alapfeltevése a natura amicus, ami azt jelenti, hogy az ember természeténél fogva barátkozó lény. Látjuk az alapvető különbséget a két paradigma között. Következésképpen azt mondhatjuk, hogy a politikai gazdaságtan modellje a Homo economicus, a civil gazdaságtané pedig a Homo reciprocus, azaz a viszonosságot gyakorló ember. Ha kissé erőteljesebben fókuszálunk a lényegre, akkor azt is megfogalmazhatjuk, hogy ezek a gondolatok teljes mértékben és tökéletesen megragadják a Civil Gazdaságtan lényegét, és kiemelik a legfontosabb különbséget, ami nem más, mint az antropológiai feltételezés – az alapvető emberképet, amelyre az egész gazdasági modell épül. A profit maximalizálásának felülírása a társadalmi szerepvállalás és az emberiség jólétének céljával, nos ez pontosan a Zamagni professzor által képviselt Homo reciprocus logika.

A Politikai gazdaságtan Zamagni- féle kritikája - 16. fejezet

 

Most, hogy tisztáztuk a két paradigma Zamagni-féle megkülönböztetését, folytassuk az elemzést a Politikai gazdaságtan (Neoklasszikus modell) Zamagni-féle kritikájával.

Mit gondolnak, mi a legnagyobb hátránya a Homo Oeconomicus elvének a mai globalizált, összetett gazdasági és társadalmi problémák (pl. éghajlatváltozás, egyenlőtlenség) kezelésében?

(A fotó illusztráció. A társadalom legkissebb sejtje a család, melynek jóléte, gazdasági, társadalmi és szociális felemelkedése nagymértékben függ a regnáló gazdaságpolitika paradigmáitól.) 

Mielőtt tovább lépnénk, professzor úrnak még egy pár gondolatát nézzünk meg, ezeket is idézem: " A politikai gazdaságtani paradigma tehát később született meg, és a legtöbb közgazdász nem tudja, hogy Adam Smith ismerte és felhasználta – még ha nem is idézte – Genovesi gondolatait az említett könyvében. Ha összehasonlítjuk a két művet, akkor látjuk, hogy számos átfedés van közöttük. A XVIII. században eltűnt a civil gazdaságtan, mert a később Angliában, Skóciában megszületett politikai gazdaságtan vált egyeduralkodóvá. Ez pedig azért történt így, mert Angliában ment végbe elsőként az ipari forradalom, és köztudott, hogy ha egy ország gazdaságilag dominánssá válik, akkor a kultúrában is vezető szerepre tesz szert. Így az új évszázad elejére a civil  gazdaságtani paradigma eltűnt. Ennek következtében a közgazdászok többsége még ma is Adam Smith-ről beszél, nem pedig Genovesiről. Még a ma délelőtti előadásokon sem hallottunk Genovesiről, akinek a könyvét soha nem fordították le angolra, ami az angol gazdasági és kulturális dominancia miatt van így, annak ellenére, hogy Adam Smith a könyve döntő részében Genovesi gondolataiból merít.” De vajon mi az alapvető különbség a két paradigma között, nem a technikai részleteket, hanem a lényeget tekintve? 

Beszúrtam ide és rögzítettem ezt a kiegészítést, mert nagyon fontosnak találtam! Ez az idézet Zamagni professzortól egy nagyon fontos történeti és kultúrpolitikai kontextust ad a két paradigma közötti küzdelemhez, és mélyebben megvilágítja, miért tűnt el a civil gazdaságtan Genovesi-féle hagyománya a fősodorból.

Zamagni Stefanoval a boldogság nyomában - 15. fejezet

 A politikai gazdaságtan és a civil gazdaság kritikai elemzése.

Stefano Zamagni professzor olasz közgazdász. Riminiben született, 1943. január 4.-én, később a Bolognai Egyetem közgazdaságtudományi professzora lett. Emellett a Humán Fejlesztési és Képességek Egyesületének tagja valamint a Pápai Társadalomtudományi Akadémia elnöke. Egy rendkívül inspiráló és gondolatébresztő alakja a kortárs közgazdaságtannak, különösen ami a civil gazdaság és a politikai gazdaságtan kritikájának területét illeti. Az általam felvetett téma – Zamagni Stefanoval a boldogság nyomában, két közgasdaságtudományi irány kritikai elemzése – ami kiváló kiindulópontot jelent egy mély és széleskörű áttekintés megvalósításához.

Kutakodásaim során megszerzett információim megosztásával, örömmel állok érdeklődő olvasóim, tanítványaim és követőim rendelkezésére, hogy végig vezessem mindannyiukat ezen az általam szerkesztett, komplex tananyagon, a klasszikus gazdasági paradigmák áttekintésétől a legújabb elméletekig, azok alkalmazhatóságáig és a jövőbeli hatékony gazdasági stratégiák megismeréséig.

A fotón nagymama és az új nemzedék képviselője, Magor az unoka.  

A Zamagni-féle kritika kontextusában, azt javaslom, már a legelején ismerkedjünk meg a neoklasszikus közgazdaságtan és a Homo Oeconomicus lényegével.

Megjelent egy anyaországi tanulmánykötetben, hogy pár évtizeddel ezelőtt Stefano Zamagni professzor részt vett egy nemzetközi gazdaságtudományi konferencián, ahol többek között, a következőket mondta: "Nagyon örülök, hogy önökkel lehetek és részt vehetek ezen a konferencián. Célom, hogy összehasonlítsak két gazdasági paradigmát. Az egyik a politikai gazdaságtan, a másik a civil gazdaságtan. Először is fontos, hogy ne keverjük össze a paradigma szót az elmélet és a modell szóval. A paradigma egy látásmód, ahogyan a valóságot látjuk. Az elmélet vagy a modell ennek a látásmódnak egy speciális alkalmazása. Így azonos paradigmán belül többféle modell és megközelítés lehetséges. Ha kizárjuk a 20-25 évvel ezelőttig létező marxista paradigmát, akkor ma két paradigmát figyelhetünk meg: a politikai gazdaságtant és a civil gazdaságtant. A civil gazdaságtani paradigma jött létre előbb, amikor 1753-ban a nápolyi egyetemen megalakult a világon az első közgazdaságtani tanszék. Nápolyban történt ez, nem pedig Skóciában. Ezt a tanszéket tehát civil gazdaságtani tanszéknek hívták, melynek első tanszékvezetője Antonio Genovesi professzor volt, fő műve, az Értekezések a civil gazdaságról (Lezioni di commercio) címmel 1765-ben jelent meg. A politikai gazdaságtani paradigma pedig Adam Smith nevéhez fűződik, amelyet az 1776-ban megjelent A nemzetek gazdagsága című fontos művében fejtett ki." 

A világ egy transzformatív átmenet közepén van - 14. fejezet

FELTÖREKVŐ FOGLALKOZÁSOK ÉS AZ ÉLETMINŐSÉG JAVÍTÁSA

A puszta gazdasági növekedésről és a maximális fogyasztói igények kielégítéséről áttérünk egy olyan modellre, amely a hosszú távú fenntarthatóságot, a társadalmi méltányosságot és a környezeti felelősséget helyezi a középpontba.

Ez az új irány egyaránt jelent óriási ígéreteket és jelentős kihívásokat. A technológia ígérete a hatékonyság növelése és a fenntarthatóbb életmód lehetővé tétele, de a sikeres átmenet megköveteli a kormányok, a vállalkozások és az egyének közötti szorosabb együttműködést és újfajta, emberközpontú megközelítéseket. A fókusz a GDP-n (nemzeti össztermék) túli értékekre, például a jólétre, a rugalmasságra és a bolygó teherbíró képességére helyeződik át.

Bontsuk ki egy kicsit részletesebben azokat a tényezőket, beleértve a 21-dik század mesterségeit, munkahelyeit, amelyek szavatolni fogják a fogyasztók - szegények és gazdagok, öregek és fiatalok - megfelelő életminőségének a biztosítását, megelégedettségét, boldogságát! Mert az a pillanatnyi igazság, hogy rengetegen szenvednek a földön, de a mi országunkban, Romániában különösen azért, mert sem a munkavállalók fizetése sem a nyugdíjasok járandósága nem fedezi megfelelően a kiadásokat. Gyakran arra kell fanyalodniuk, hogy a bankiszámláikon megjelenő juttatásokból vagy a közköltségeket tudják kifizetni vagy élelmet vásárolnak. A kettő egyszerre lehetetlen. Vajon, mi lehet e tekintetben a megoldás?

Nos, lehetséges válasz erre a felvetésre: a globális(világszintű) és a romániai helyzet kapcsán is megfogalmazódott problémára a megoldás a gazdasági paradigmaváltásban és a társadalmi struktúrák újragondolásában rejlik, figyelembe véve a technológiai fejlődést és a fenntarthatóság szempontjait. Az alábbi tényezők és a 21. század feltörekvő foglalkozásai segíthetnek a méltányosabb életminőség biztosításában és a boldogság elérésében a társadalom minden rétegében.

Az ellátási lánc és alapvető szükségleteink - 13. fejezet

BIZTOSÍTHATÓ-E A KÖVETKEZŐ NEMZEDÉKEK JÓLÉTE?

Az ellátási lánc kritikus szerepet játszik abban, hogy a modern társadalomban kielégíthetőek legyenek az alapvető emberi szükségletek, amelyek a boldog élet elengedhetetlen előfeltételei. A stabil és hatékony ellátási lánc a gazdaság gerincét képezi, biztosítva a termékek és szolgáltatások eljutását a termelőtől a fogyasztóig.

Az Ellátási Lánc és az Alapvető Szükségletek Kapcsolata

Abraham Maslow szükséglethierarchiája (Maslow-piramis) jó keretet ad a kapcsolat megértéséhez:

Fiziológiai szükségletek (alapvető szint): Az életben maradáshoz szükséges dolgok, mint az élelem, víz, lakhatás, ruházat és egészségügyi ellátás.

Az ellátási lánc szerepe: Az ellátási lánc biztosítja, hogy az élelmiszer eljusson a gazdaságokból az élelmiszerboltokba, a tiszta ivóvíz a háztartásokba, a gyógyszerek és orvosi felszerelések a kórházakba, és az építőanyagok a lakóhelyek kialakításához. Ezen láncok zavara (például természeti katasztrófák, politikai zavargások, háborúk, forradalmak idején) közvetlenül veszélyezteti ezen alapvető szükségletek kielégítését, ami szorongást és bizonytalanságot szül.

Biztonsági szükségletek: A fizikai és anyagi biztonság iránti igény.

Az ellátási lánc szerepe: A megbízható és stabil ellátási lánc csökkenti a hiánytól és a készletek kimerülésétől való félelmet, ezáltal növeli a biztonságérzetet a társadalomban. A jogszabályoknak megfelelő, átlátható ellátási láncok emellett garantálják a termékek biztonságos eredetét (pl. élelmiszerbiztonság).

Szociális szükségletek (valahová tartozás, megbecsülés, szeretet): Emberi kapcsolatok, közösségi élet.

Az ellátási lánc szerepe: Bár közvetett módon, de a stabil alapvető ellátás lehetővé teszi az emberek számára, hogy ne a puszta túlélésre összpontosítsanak, hanem időt és energiát fordítsanak a társas kapcsolataik ápolására, családalapításra és a közösségi életben való részvételre. A termékek elérhetősége (pl. kommunikációs eszközök, hobbi felszerelések) a kapcsolatok fenntartását is segíti.

Elismerés, megbecsülés szükséglete: Az önbecsülés és a mások általi elismerés vágya.

Az ellátási lánc szerepe: A munkahelyek, amelyeket az ellátási lánc menedzsmentje és a kapcsolódó iparágak biztosítanak, lehetőséget adnak az egyéneknek a produktív munkára, hozzájárulva az önbecsülésükhöz és a társadalmi hasznosság érzéséhez.

Működő autonóm tartományok, régiók Európában - 12. fejezet

 MŰKÖDŐ AUTONÓM TARTOMÁNYOK, RÉGIÓK EURÓPÁBAN

Európában számos működő autonóm tartomány és régió létezik, amelyek különböző mértékű jogi, jogalkotási, közigazgatási és pénzügyi önállósággal rendelkeznek a központi államon belül.

A legfontosabb példák országok és régiók szerint:

Spanyolország

Spanyolországot 17 autonóm közösség (és két autonóm város, Ceuta és Melilla) alkotja, amelyek széles körű önkormányzati jogokkal bírnak. A rendszer a spanyol alkotmányon alapul, és de facto föderatív jelleget kölcsönöz az országnak.

• Katalónia

• Baszkföld

• Galícia

• Andalúzia

• Navarra

• Kanári-szigetek

• Baleár-szigetek

Olaszország

Olaszország öt régiója rendelkezik különleges (speciális) autonóm statútummal, amelyeket a kulturális különbségek és nyelvi kisebbségek védelme érdekében hoztak létre.

• Szicília

• Szardínia

• Trentino-Alto Adige/Südtirol (Dél-Tirol)

• Aosta-völgy

• Friuli-Venezia Giulia

Finnország

• Åland-szigetek (Ahvenanmaa): A szigetek demilitarizált, svéd nyelvű autonóm tartományt alkotnak, saját parlamenttel.

Autonóm közösségek és a nyereséges gazdálkodás - 11. fejezet

TŐKEFELHALMOZÁS ÉS KÖLTSÉGKÖVETÉSI ÜZLETPOLITIKÁK

Az autonóm közösségek és a nyereséges gazdálkodás, valamint a tőkefelhalmozás és költségkövetési üzletpolitikák közötti kapcsolat nagyon komplex, mivel az autonómia kontextusa többféle lehet (pl. politikai, gazdasági, vagy földrajzi önrendelkezés). Az autonóm közösségek gazdasági modelljei jelentősen eltérhetnek a hagyományos, profitmaximalizálásra törekvő vállalati szektortól, de a hatékony gazdálkodás és a tőkefelhalmozás számukra is alapvető fontosságú a fenntarthatóság érdekében.

Az autonóm közösségek gazdasági alapjai

• Önrendelkezés és gazdálkodás: Az autonóm közösségek gyakran a helyi erőforrások kiaknázására, az önellátásra és a belső gazdasági körforgásra helyezik a hangsúlyt. A "nyereség" fogalma itt nem feltétlenül a pénzügyi profitot jelenti elsősorban, hanem a közösség fennmaradását, jólétét és a tagok szükségleteinek kielégítését.

• Vegyes modellek: Léteznek olyan autonóm közösségek, amelyek a szociális gazdaság elvei alapján működnek, gyakran szövetkezeti formában, ötvözve a gazdasági tevékenységet a társadalmi célokkal.

• Jogi és intézményi keretek: Az autonóm közösségek (különösen a regionális autonómiával rendelkezők) saját intézményi struktúrát és jogszabályokat alakíthatnak ki, amelyek befolyásolják gazdasági működésüket, például az adózás vagy a vagyongazdálkodás terén.

Tőkefelhalmozás az autonóm közösségekben

A tőkefelhalmozás, azaz a jövedelem egy részének megtakarítása és befektetése a jövőbeni termelésbe vagy fejlesztésekbe, kulcsfontosságú a közösség hosszú távú stabilitásához.

• Belső források: A tőke elsődleges forrása a közösségen belüli jövedelemtermelés (pl. mezőgazdasági termelés, kézművesség, szolgáltatások).